A neandervölgyi sem volt tuskó

Ruth Blasco és Clive Finlayson, a Gibraltári Múzeum kutatói szerint nem zárható ki, hogy a mészkőbe vájt rovátkák szándékosan keletkeztek. Eddig csak a modern embertől (Homo sapiens) találtak barlangi művészetet kutatók. A felfedezésről a szakértők a Proceedings című amerikai szaklapban számoltak be.

Az Ibériai-félsziget déli csücskén lévő Gibraltárban található Gorham-barlangot régóta a neandervölgyi ember egykori lakhelyeként tartja számon a tudomány. A szakértők a véseteket egy egy négyzetméteres kiszögellésen fedezték fel, amely a barlang akkori aljához képest 40 centiméterrel magasabban helyezkedett el, írja az MTI.

A barázdák felett közvetlenül talált fedőréteg a geokémiai elemzések szerint 39 ezer éves, tehát a rovátkák ennél is régebben keletkeztek. Ebben az időszakban a modern ember nem jutott még el erre a területre, a fedőrétegben talált eszközök pedig az úgynevezett Le Moustier-i kultúrához, így a neandervölgyi emberhez köthetők.

A kutatók vizsgálatok során megállapították, hogy a barázdák nagy valószínűséggel nem véletlenül, például állatok feldarabolásakor keletkeztek, hanem dekoratív minták.

Hogy a legmélyebb hasonló barázdát létrehozzák a mészkőben, a tudósoknak legalább 54 csapásra volt szükségük. A szakértők úgy gondolják, hogy a nyolc nagyobb és az öt kisebb barázda kialakításához összesen 177-317 csapásra volt szükség.

A vésett mészkövet homok-, agyag- és egyéb kőzetrétegek borították. A szakértők szerint a fedőrétegből foszfor- és mangánionok vándoroltak le a mészkő legfelsőbb rétegébe, a mészkő mélyebb szintjéről pedig magnézium és kalcium jutott a felső rétegbe. A mészkőnek ez az ásványi keményedése okozta, hogy a rovátkák remekül konzerválódtak.