Régi térképek tárják fel titkaikat

Az 1445-ben alapított Bodleian Library – az elterjedt latin formulával Biblioteca Bodleiana – nevét arról a Sir Thomas Bodleyről kapta, aki a 16–17. század fordulóján újjáépítette, egyben újjászervezte a könyvtárat. A British Library után Nagy-Britannia második legnagyobb, egyben Európa egyik legrégibb működő könyvtárában több mint 11 millió könyv, térkép és kézirat található.

Egy már zajló kutatás keretében több évszázados történelmi térképeket vizsgálnak meg a legújabb tudományos módszerek felhasználásával. A felbecsülhetetlen értékű kincsek – a 17. századi Selden-térkép Kínáról, valamint a Gough-féle térkép a középkori Nagy-Britanniáról – a Bodleian-gyűjtemény állományába tartoznak. A tudósok jelenleg is egy sor speciális vizsgálatnak vetik alá a két térképet. Ilyen alapos analízisre most először kerül sor.

Az 1600-as évek elején készült Selden-térkép – nevét egykori tulajdonosától, a jogtudós John Seldentől kölcsönözte – Kelet-Ázsia, India és a Közel-Kelet navigációs útmutatója. A Gough-féle térkép – Richard Gough 1809-ben adományozta a ritkaságot a Bodleiannak – ezzel szemben az első felismerhetően a Brit-szigetekről készített hazai alkotás, s valamikor 1300 és 1430 között született.

Catherine Delano-Smith, a mostani kutatás vezetője a BBC Historynak nyilatkozva hangsúlyozta: „A Gough-féle térkép igencsak titokzatos, hiszen egész egyszerűen hozzá hasonlót nem találunk még jó kétszáz évig nem csupán Angliában, de Európa jelentős részén sem. Nem tudjuk – mert nem áll rendelkezésünkre elég információ róla –, pontosan mikor készítették, ki és miért csinálta. A mostani analízis célja, hogy konkrét válaszokat találjunk e kérdésekre: évszámokhoz és a térkép változásainak, kiegészítéseinek történetéhez is eljussunk. Olyan eredményeket szeretnénk elérni – ideális esetben elég adatunk lesz hozzá –, melyeket hagyományos módszerekkel esélyünk sem lenne.”

Három az angol igazság

A részben a Queen Mary Egyetem által finanszírozott, több millió forint értékű kutatás három különböző módszert egyesít, melyek lefolytatásához a szükséges felszerelést a Durhami és a Northumbriai Egyetem, az államilag finanszírozott tudományos kutatásokat végző Rutherford Appleton Laboratory, valamint két kutatócég, a Headwall Electronics és a Factum Arte biztosítja.

Először egy háromdimenziós szkennerrel egyfajta „domborzati térképet” készítenek a dokumentumok felületéről: lézerrel „letapogatják” az iratokat, s mindezt videokamerával rögzítik. Az így készített képen a legapróbb jelek, változtatások is megjelennek, s az írnok pennájának olyan karcai is láthatók, melyekről már eltűnt a tinta.

A térkép kémiai összetételének titkait speciális színképelemzéssel és pigmentanalízissel igyekeznek felfedni. Az első eljárás nagyfelbontású digitális „térképet” hoz létre a felhasznált tintákról és egyéb anyagokról. A megvilágításhoz használt különböző színkombinációk segítségével a tudósok szabad szemmel láthatatlan jellemzőkre bukkanhatnak, melyek évszázadok óta rejtve vannak az avatatlan tekintetek elől. Például olyan földrajzi elnevezésekre, rajzokra, melyeket szándékosan kitöröltek, kiegészítettek vagy átfestettek, vagy egyszerűen csak leperegtek a térkép felületéről.

Végül az úgynevezett Raman-mikroszkóp roncsolódásmentes analízist tesz lehetővé, a lézerrel megvilágított térképrészletről visszaverődő fényekből a különféle pigmentek kémiai „ujjlenyomatait” azonosíthatják a tudósok. Így részletes információhoz jutnak a pigmentek molekuláris szerkezetéről, s mivel a felhasznált festékanyagok változtak az idővel, ez segíthet meghatározni az eredeti térkép és a változtatások dátumait is.

Egyik beavatkozás sem okoz sérülést és helyben elvégezhető, azaz a térképek semmilyen károsodást nem szenvednek az eljárás során. Márpedig ez az egyik legfontosabb szempont a Bodleian Library állagmegóvásért felelős részlegének vezetője, David Howell szerint: „Elképzelésem se volt arról, mire bukkanhatunk, de már eddig is hihetetlen adathalmaz van a kezünkben. A legfejlettebb tudományos módszerekkel dolgozunk: már egyikükkel is előrébb volnánk, de a három egyidejű alkalmazása igen komoly előrelépéssel kecsegtet. A projekt megtervezése három évünkbe telt, de ez még csak a kezdet. Az igazi probléma ezután jön: olyan mennyiségű adat van a birtokunkban, hogy eltart egy darabig, amíg kihámozzuk belőlük a konkrét információkat.”