Etelka, Aletta
3 °C
4 °C

Kelta falu volt a római kori London?

2015.07.15. 09:42

Hatalmas, megjelenésükben is tiszteletet ébresztő épületek, gondosan megtervezett utcahálózat, amely még évszázadokkal, sőt évezredekkel később is használható és jól felismerhető – a Római Birodalom legfontosabb településeiről ez az általános kép él a közvéleményben. A valóság azonban ezt a sztereotípiát sokszor meg sem közelíti: egy új vizsgálat szerint a körülbelül az i. sz. 43-ban alapított Londinium egészen másként festett, római város helyett részben egy kelta falu jellegzetes jegyeit viselte magán fejlődésének első szakaszában.

A London Múzeum régészeti intézete (MOLA) által nemrégiben befejezett, 14 éven át folytatott vizsgálat megállapította, hogy a város egyes negyedeiben kelta stílusú kerek házak álltak egymás mellett a római építészetnek tulajdonított, téglalap alaprajzú képződmények helyett. A szakértők 13 épületet vizsgáltak meg tüzetesebben – az 5–7 méter átmérőjű épületeket a történelmi városmag, a későbbi City területén, a Ludgate Hillen építették az i. sz. 1. század folyamán. A Londonban talált kerek házak közül ezek alkotják a legnagyobb épületcsoportot.

A régészek szerint a házakban briton kézművesek lakhattak, akik a rohamosan fejlődő, zömmel a sziget eredeti lakóit tömörítő Londinium növekvő igényeit igyekeztek kielégíteni üveggyöngy termékeikkel.

Érdekes módon azonban a kerek házak egy hagyományos, négyszögletes „római” épület körül helyezkedtek el, amely műhelyként funkcionálhatott. Ennek feltárása során két, olvasztásra szolgáló kemencét, egy hamuval teli gödröt, kelta stílusú félkész üveggyöngyöket, valamint nyersanyagként szolgáló kék üvegcserepeket találtak. A házcsoporttól néhány száz méter távolságra további öt, i. sz. 50 és 59 között emelt kerek házat fedeztek fel a régészek.

Három az egyben

Anthony Francis, a program munkatársa így nyilatkozott a BBC History magazinnak: „A kerek házakból álló városrész megváltoztatta elképzeléseinket a római kori Londinium felépítéséről. A városfejlődés korai szakaszában egymás mellett élő helyi és római épületek a vaskori településtípusból a római kori életmódba való fokozatos átmenetre mutatnak rá.”

A kutatással párhuzamosan látott napvilágot Lacey Wallace, a Cambridge-i Egyetem tudományos munkatársának tanulmánya, amelyből kiderül, hogy fennállásának első három évtizedében Londinium nem egy, hanem három településből állt. A közigazgatási és kereskedelmi központnak számító, magaslatra épített település a mai London-hídtól északra, a Cornhillen terült el. A Ludgate Hillen és körülötte egy rómaiak és britonok által vegyesen lakott település kapott helyet, míg a Temze túlpartján, a mai Southwark kerületnél is épült egy város(rész). A három település együttesen 40 hektár területet foglalt el.

Mindhárom ókori települést természetes határok választották el a többitől. A Temze egyik kisebb mellékfolyója, a Walbrook az előbb említett negyedek közül az első kettőt egymástól, maga a Temze pedig a harmadikat határolta el az összes többitől. A régészeti bizonyítékok alapján azonban hidak kötötték össze mindhárom egységet.

Pusztulás és fejlődés

A szakemberek szerint a római hódítók az 1. század közepén a Temzét áthidaló közlekedési csomópontként hívták életre London elődjét. Az első évtizedekben azonban a mai Essexben található Colchester (Camulodunum) volt a provincia székhelye, és csupán az i. sz. 60–61-ben kitört Boudica-felkelés után – ebben mindkét város jelentős részben megsemmisült – nyerte el Londinium ezt a rangot. A település ezt követően gyors növekedésnek indult, így i. sz. 70 és 100 között 40 hektár helyett immár 130 hektár területen nyújtózott el.

A városmag pontos elrendezése azonban még mindig bizonytalan. A régészek mindeddig csupán az eredeti 40 hektár 5 százalékát tudták behatóbban megvizsgálni, ugyanis a 19. században és a 20. század elején lezajlott építkezések mélyalapozásai számos érintett terület feltárását lehetetlenné teszik.