Senki nem segített a bajba jutott atom-tengeralattjárón

További Történelem cikkek

A norvég szeizmológiai méréseken a Richter-skálán alig 1,5-es erősségű rengésként jelent meg az a robbanás, ami 15 éve megpecsételte az elsüllyeszthetetlennek hitt orosz tengeralattjáró, a Kurszk, és a benne szolgáló 118 tengerész sorsát. A norvég mérések két perccel később egy második, már jóval nagyobb, 3,5-es erősségű rengésnek megfelelő robbanást is regisztráltak, ezt már finn, skót, sőt közép-afrikai műszerek is észlelték. 2000. augusztus 12-én azonban szombat volt, így a norvégok csak később fedezték fel a történéseket. Ha rögtön látják, akkor sem valószínű, hogy arra gondolnak, a két nappal korábban kezdődött orosz hadgyakorlaton történt valami.

A Kurszk a legfejlettebb orosz tengeralattjárók egyike volt. A 949A Antyej típusú robotrepülőgép-hordozó, atommeghajtású tengeralattjárót arra tervezték, hogy elbírjon egy amerikai repülőgép-hordozóval és annak teljes kíséretével. A 154 méter hosszú, még a szovjet időkben tervezett, de 1994 decemberében hadrendbe állított tengeralattjáró a flotta büszkesége volt. Legénysége pont a baleset előtt nem sokkal kapta meg a kiváló szolgálatért járó elismerést, és a Kurszk egyike volt azoknak a tengeralattjáróknak, amelyeken folyamatosan elérhetők voltak az éles fegyverek. Akkor is, amikor a Summer-X elnevezésű, nagyszabású hadgyakorlaton vettek részt.

A Kurszk (balra) 2000 telénGaléria: KurszkFotó: AFP

Berobbant a torpedó

A Barents-tengeren tartott Summer-X az első átfogó hadgyakorlat volt 1990 óta, az orosz Északi Flotta nagy része részt is vett rajta. Az első napon a Kurszk a gyakorlat részeként kilőtt egy gyakorlófejjel felszerelt Gránit rakétát, a harmadik nap reggelén pedig arra készültek, hogy kilőnek egy gyakorlótorpedót a Nagy Péter csatacirkálóra. A gyakorlótorpedók egyike robbant be először, a hajtóanyag oxidálószereként használt, nagynyomású hidrogén-peroxid szökhetett ki a torpedótest hibás hegesztésén keresztül. A hirtelen kitáguló anyag repeszthette meg a torpedó kerozintartályát, a 100-250 kilogramm TNT-nek megfelelő erejű robbanás hatására a Kurszk 108 méteres mélységbe süllyedt. Aztán 135 másodperccel később a hőség miatt berobbanó további hat-hét torpedó robbanásai szétzúzták a tengeralattjáró első néhány rekeszét.

A fedélzeten sokan az első, aztán még többen a második robbanáskor haltak meg. Ha valaki valamilyen csoda folytán túlélte a kétezer fokos hőséget vagy a lökéshullámokat, a hajó sérthetetlennek gondolt borításán tépett lyukakon át beömlő tengervízben fulladt meg. A legénység 23, a tat közelében tartózkodó tagja azonban hat órán át még életben volt. Egyikük, Dmitrij Kolesnyikov hadnagy a sötétben írta fel egy papírlapra a túlélők neveit. Azt is leírta, hogy rossz állapotban voltak, legyengítette őket az egyre jobban felgyűlő szén-dioxid, 10-20 százalékot adott maguknak a menekülésre.

A két évvel későbbi hivatalos vizsgálatból kiderült, hogy valójában semmi esélyük nem volt: a hadgyakorlatot felügyelő vezetés csak tizenegy órával később jutott el odáig, hogy riadót fújjon, és keresni kezdje a Kurszkot. Addigra már mindenki halott volt a tengeralattjárón.

A Komszomolszkaja Pravda című újság 18 ezer rubelt fizetett a hajón szolgálók névsoráért.

Galéria: KurszkFotó: Laski Diffusion / Europress / Getty

Az orosz hadvezetés még ezek után is képes volt minden lehetséges hiba elkövetésére. Az amerikaiak az ötvenes évek óta alkalmazott megfigyelési rendszerekből kapott adatokból, illetve a helyszín közelében tartózkodó egységek jelentéseiből már azelőtt tudták, hogy a Kurszk elsüllyedt, hogy az orosz flotta közölte volna a hírt a Kreml illetékeseivel vagy az akkor alig négy hónapja megválasztott Vlagyimir Putyinnal. A hír hamar szétszaladt, a brit, a francia, a német, az olasz, az izraeli és a norvég tengerészet is felajánlotta a segítségét, az amerikaiak két mélytengeri mentőjárművüket is – de az orosz kormány visszautasított minden ajánlatot. Igor Szergejev akkori védelmi miniszter azt állította, hogy a segítség már úton van, a mentés hamarosan megkezdődik.

Esély sem volt a mentésre

Ez annyira nem volt igaz, hogy az oroszok végül nem is bírtak a feladattal, napokkal a baleset után még mindig küzdöttek azért, hogy egyáltalán csatlakozni tudjanak a tengeralattjáró tatján lévő vészkijárathoz. Egyes hírek szerint még az is gondot okozott nekik, hogy merre kell tekerni a kijárat fedelét, sőt a Kurszk pontos helyének meghatározása és a búvárhajók navigálása sem ment egyszerűen.

Míg az utóbbiért később a mentési gyakorlatok szinte teljes hiányát okolták, az előbbi nem olyan nagy csoda: a Kurszkot eleve úgy tervezték, hogy ne lehessen könnyen megtalálni. A tengeralattjárón volt ugyan egy bója, ami az ehhez hasonló események, vészhelyzetek hatására automatikusan a felszínre emelkedik, de ezt a műszert szándékosan kikapcsolták korábban. A Kurszk egy évvel korábban a Földközi-tengeren cirkált, az ott tartózkodó amerikai flottát figyelte meg, és az oroszok féltek, hogy a néha vészhelyzet nélkül is működésbe lépő vészjelző elárulja a tengeralattjárót. Kikapcsolták, és később sem kapcsolták vissza.

Vízre teszik az egyik orosz mentőhajótGaléria: KurszkFotó: AFP

Utólag már tudjuk, hogy igazából az sem segített volna, ha az oroszok azonnal tudják, hol a Kurszk: a két, mentésre használt búvárhajó közül egyik sem volt képes rácsatlakozni a tengeralattjáró mentőnyílására, amikor másnap reggel fél kilenckor odaértek a roncshoz. Végül augusztus 20-án norvég búvároknak sikerült kinyitniuk a nyílást (az orosz szakértők által mondott iránnyal szembe csavarva). A búvárok megállapították, hogy a Kurszk leghátsó, kilencedik rekesze is tele van vízzel, így a balesetet már senki sem élhette túl.

Segítség helyett grillparti

A Kurszk tragédiája nemcsak emberi tragédia volt, hanem Putyin hatalmas PR-katasztrófája is. Az orosz elnököt a balesetről eleve késve tájékoztatták, aztán azt javasolták neki, hogy ne menjen a helyszínre. A Guardian korabeli cikkei szerint így fordulhatott elő, hogy a 118 halálos áldozatot követelő baleset napján az elnök a fekete-tengeri nyaralójában épp grillpartit szervezett. Putyin addig szárnyaló népszerűsége nagyot zuhant, ráadásul később sem sikerült jól kezelnie a történéseket. Amikor az elnök a tengeralattjáró legénységének rokonaival találkozott, egy felháborodott anyát csak nyugtatóinjekcióval sikerült elhallgattatni – az erről készült felvételeket persze nem közölte az orosz televízió.

Putyin a Kurszk kapitányának özvegyével és lányával 2000. augusztus 22-énGaléria: KurszkFotó: Itar-Tass / AFP

Bár a baleset közvetlen okának a két évvel később kiadott jelentésben a hibásan működő torpedó robbanását állapították meg az orosz szakemberek, de sokan vannak, akik szerint a robbanás csak egy állomás volt a Kurszk jóval korábban kezdődő tragédiájában. Az orosz haditengerészet, azon belül az Északi Flotta költségvetését durván lecsökkentették a kilencvenes években, így – bár a legénységnek jó híre volt és képzettnek számított – az első komolyabb hibánál kiderült, hogy a rendszerbe kódolva van a tragédia. A Kurszkon használt olcsó hidrogén-peroxidos hajtású torpedók használatára rosszul képezték ki a személyzetet, a robbanásokat észlelő, környékbeli hajók személyzetének pedig eszébe sem jutott, hogy valami baj történhetett. Végül pedig a mentés is lehetetlen volt, az oroszok ugyanis évekkel korábban leselejtezték az egyetlen olyan mentőhajójukat, ami igazán alkalmas lett volna a feladatra. Ennél is rémisztőbb, hogy az orosz haditengerészeti parancsnokság már 1990-ben feloszlatta a flotta mélytengeri kutató-mentő szolgálatát.

A Kurszk legénységének életben maradt tagjainak az az egy esélye maradt volna, hogy az oroszok elfogadják az azonnal felajánlott nemzetközi segítséget. Erre végül nemcsak a mentésnél, de a roncs darabjainak felszínre hozásánál is szükség volt, hiszen ahogy az emberek, úgy a hajóroncs mentéséhez is hiányzott az orosz tudás. Végül két holland cég emelte a felszínre a törzs egy részét, kivéve a durva sérüléseket szerzett orr-részt. A legénység 118 tagjából három híján mindenki holttestét megtalálták. Putyin rendeletben tüntette ki a legénység tagjait a Bátorság Érdemrenddel, a kapitány, Gennagyij Liacsin az Orosz Föderáció Hőse címet is megkapta.

Maxim Rvanin, a Kurszk egyik matróza a tengeralattjárón kijelölt helyén, egy korábbi képen.Galéria: KurszkFotó: Newsmakers / Europress / Getty

A hajó atomreaktora nem sérült meg a robbanások során, és az sem ártott neki, mikor a Kurszk becsapódott a tengerfenék agyagjába. A reaktorteremből kiemelt holttestek vizsgálatakor kiderült, hogy akár 50G gyorsulás is érhette őket, az 12 centis acélba öntött reaktor és a szabályozó rudak azonban a helyükön maradtak a szélsőséges hatások közben is. A nemzetközi szakvélemény szerint ez az egyetlen pont, ahol dicséret illeti az oroszokat, hiszen ez a mérnöki bravúr egy sokkal nagyobb tragédiát előzött meg.

Máshogy látják

A balesettel kapcsolatban máig számos összeesküvés-elmélet él. A legjobban az amerikai tengeralattjáróval történt ütközés pletykája tartja magát, de ez könnyen kizárható: a Kurszk jóval nagyobb volt, mint a környéken tartózkodó két amerikai tengeralattjáró, így ha valamelyikkel valóban összeütközött volna, akkor nem csak az orosz járműnek esik baja. A baleset után nem sokkal az öngyilkos merénylő elmélete is keringett, de ezt csak egy csecsen hírügynökségi jelentésre alapozva állították néhányan.

Tény, hogy a Kurszk tragédiája után indított részletes vizsgálat megállapította a pontos okokat, azonban végül senkit nem vontak felelősségre a történtek miatt. A hivatalos jelentés megemlíti, hogy a torpedó hegesztése gyártástechnológiai hiba miatt engedett el, de a gyártó visszautasította a vádakat. Szerintük a torpedók hegesztéseit 10 méter magasból végrehajtott ejtéses teszttel ellenőrzik, így elképzelhetetlen, hogy valóban egy hibás varrat lett volna az ok. Mivel az orosz kormány amúgy sem hárította rájuk a felelősséget, végül ez a szál is elhalt. A 118 ember haláláért hivatalosan senki sem felelt, a vizsgálat végén senkit sem vontak felelősségre, a dühös és csalódott rokonokat pedig nagy összegű kártérítéssel próbálták kárpótolni, összesen mintegy 700 ezer dollár értékben, ami még ma is komoly vagyonnak számít.

A szétroncsolódott orrGaléria: KurszkFotó: wikimedia

Érdekes látni azt is, ahogy az orosz közvélemény szép lassan átalakult az elmúlt tíz évben. Egy, a héten közzétett felmérés szerint az emberek 40 százaléka gondolja ma úgy, hogy a kormány és a hadvezetés mindent megtett a Kurszk legénységének megmentéséért, holott 2010-ben még csak 34, 2000 augusztusában, vagyis közvetlenül a baleset után alig 23 százalék értett ezzel egyet. Akkoriban nagyon sokan kritizálták a külföldi segítség visszautasítását is, de ezzel kapcsolatban is puhulni látszanak a kérges orosz lelkek: 2000-ben 21 százalék gondolta helyesnek, ma már 28 százalék ért egyet azzal, hogy nincs helyük a külföldieknek egy felrobbant és elsüllyedt, de emberekkel teli atom-tengeralattjáró közelében.