Hruscsov mégsem verte cipőjével az asztalt

A hidegháború egyik ikonikus története, hogy Hruscsov szovjet pártfőtitkár a cipőjével veri az asztal az ENSZ közgyűlésén. A sztori valóban magával ragadó – csak éppen azóta sem tudjuk, pontosan mi történt azokban a percekben.

Az biztos, hogy a világszervezet 15. közgyűlése már eleve felfokozott hangulatban kezdődött 1960-ban, mivel a korábbi évtized végének enyhülése után számos incidens – legfőképpen az U-2-es amerikai kémrepülőgép Szovjetunió feletti lelövése az év májusában – növelte a feszültséget a két blokk között. Az ülésszak fő témái Dél-Tirol, a menekültek, valamint a dekolonizáció kérdései voltak. Már a nevezetes eset előtt is voltak említésre méltó ülések, Fidel Castro például egy rekordhosszúságú, 4,5 órás beszédet tartott, de a nagy pillanatra 55 évvel ezelőtt, az 1960. október 12-én tartott 902. plenáris ülésen került sor.

Az biztosnak tűnik, hogy a kérdéses percekben a fülöp-szigeteki küldött, Lorenzo Sumulong beszélt a szónoki emelvényen. Sumulong a még mindig gyarmati sorban élő népek azonnali felszabadítását követelte – ez még valószínűleg elnyerte a szovjet főtitkár tetszését –, ám később azt is szóba hozta, hogy a Szovjetunió súlyosan korlátozza a kelet-európai országok önrendelkezését, és igyekszik „magába olvasztani” azokat. Ekkor szakadt el a cérna Hruscsovnál.

Szabadfogású birkózás az ENSZ-ben

Ami ezután történt, arról zavaros, egymásnak ellentmondó beszámolók maradtak fent. A történet „klasszikus” változata szerint a főtitkár előbb levette a cipőjét, majd azzal verte az asztalt a beszéd alatt, végül pedig felrohant a pulpitusra, és Sumulongot „Amerika talpnyalójának” nevezve igyekezett a küldöttet erővel eltávolítani az emelvényről. Ezután az ülést berekesztették, Hruscsov pedig elviharzott, majd hamarosan haza is repült Moszkvába. Mások viszont úgy emlékeznek, hogy előbb volt a rögtönzött birkózó-bemutató, és csak utána került elő a cipő, amely éppen a dulakodás során esett le Hruscsov lábáról. Megint mások viszont semmiféle cipőre nem emlékeznek, szerintük a kétségkívül magából kikelt Hruscsov csak az öklével verte az asztalt. Vannak, akik a fizika egzakt világába igyekeznek száműzni a választ: szerintük ugyanis a nem csak politikai értelemben véve jelentős súlyú főtitkár a terem szűk padsoraiban képtelen lett volna lehajolni, hogy lehúzza és kezébe vegye lábbelijét.

De hogy ennyi ne legyen elég, megint mások szerint az egész jelenet megrendezett volt, és Hruscsov valóban verte egy cipővel az asztalt, de közben mindkét lábán cipőt viselt… A főtitkár visszaemlékezéseiben büszkén vállalta, hogy cipőjével az asztalon dobolva igyekezett nagyobb hangot adni tiltakozásának – csak éppen egy másik ülésre teszi az egész történetet. Hruscsov unokája pedig úgy emlékezett, hogy nagyapja szoros, új cipőt viselt aznap, amelyet már korábban levett, majd azután kapta fel az egyiket, miután az asztalt verve leesett az órája a földre.

Hol a bizonyíték?

Az igazán nagy kérdés az, hogy a világ vezetőinek kamerák és tudósítók garmadája előtt zajló tanácskozásán hogyan történhetett olyasmi, amit nem lehet képekkel, film- vagy hangfelvétellel igazolni. (A világsajtót máig bejáró kép minden bizonnyal hamisított.) Éppen ez a legfontosabb érv az anekdota ellen: „Minden kamera Hruscsovra irányult. Nem mulasztottuk volna el lekapni, ahogy a cipőjével veri az asztalt, ez súlyos szakmai hiba lett volna” – fogalmazta meg a Life magazin jelen lévő fotósa. (Ő egyébként úgy emlékszik, hogy a főtitkár levette, majd az asztalra tette a cipőjét, néhányszor meglengette, majd visszavette és elment.) A tévétársaságok archívumában sincsenek meg a felvételek, így minden bizonnyal bele kell nyugodnunk, hogy soha nem tudjuk meg, mi is történt pontosan az ülésen – mindenesetre mind az anekdota, mind annak utóélete jellemző epizódja a hidegháborús évtizedeknek.