![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
Háború a himalájai hercegségért
További Történelem cikkek
-
30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Az Európán kívüli etnikai konfliktusokat általában a gyarmati múlt számlájára szokták írni, de az úgynevezett kasmíri kérdésben kulminálódó és állandósult indiai–pakisztáni ellenségeskedésnek összetettebbek az okai.
A Himalájában elterülő egykori hercegségről a középkori Európa is tudott, ugyanis a híres selyemút, a Kínát Délkelet-Ázsián keresztül Európával összekötő karavánút mentén fekszik. Nem csak a kereskedelmi utak találkoztak itt, hanem a vallások is: a hinduizmusnak, a buddhizmusnak és később az iszlámnak egyaránt otthont adott.
Az indiai brit uralom alatt Kasmír formálisan önálló hercegség volt, ám az 1947-es függetlenség elnyerésekor és az egykori gyarmat kettéválásakor Kasmír is a hindu–moszlim osztozkodás része lett.
A feszültséget állandósította, hogy a hercegségben a lakosság többségét a moszlimok alkották, de a politikai és közigazgatási rendszerben messze túlsúlyuk volt a dzsammui hinduknak, emiatt gyakoriak voltak a moszlim felkelések, amelyeket a maharadzsák kíméletlenül vérbe fojtottak.
![Fegyveres törzsi harcosok Rawalpindinél (1947)](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/1073/10733/107333/10733381_c9c196402f16b02077a0c42b8426ffc5_wm.jpg)
A gyarmati rendszer megszűnésekor, Brit-India felosztásakor az alapelv az volt, hogy a moszlimok hazája az újonnan létrehozott Kelet- és Nyugat-Pakisztán legyen, ám ez nem így történt Kasmírban. A hercegség 1947-ben önálló maradt, amit Pakisztán nem fogadott el, moszlim törzsi csapatok törtek be az országba, felkelés felkelést követett; a maharadzsának nemigen volt más választása, minthogy segítséget kért Indiától, amelynek területi étvágya meglehetősen nagy volt: kierőszakolta, hogy Kasmír szövetségi államként csatlakozzon a szubkontinensnyi országhoz. Pakisztánnak több sem kellett, megtámadta szomszédját. Az első indiai–pakisztáni háború az ENSZ felügyelete alatt Kasmír felosztásával végződött: az egykori hercegség kb. kétharmada Indiához, harmada Pakisztánhoz került, s a két terület közötti fegyverszüneti vonalat 1949, a háború befejeződése óta a világszervezet békefenntartói ellenőrzik. Az indiai országrészben is többségben vannak a moszlimok, emiatt formálisan érvényben van a Biztonsági Tanács egyik javaslata, amely népszavazást ajánl a hovatartozásról, de van olyan törekvés is, amely az önálló Kasmírt tartja megoldásnak. Pakisztán mindkét opciót elutasítja, ő igényt tart egész Kasmírra.
Beindul a Nagy Csapás
Bár a határincidensek gyakoriak voltak, a konfliktus több mint másfél évtizedig nem fajult újra háborúig. A második indiai–pakisztáni háború 1965 márciusában a Kács-sivatagban kiprovokált összecsapással kezdődött. Ezt követően Pakisztán formálisan háború nélkül, diverzánsakciókkal akarta eldönteni Kasmír hovatartozását.
![Az RAC tevés alakulata a pakisztáni határnál](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/1073/10733/107333/10733375_9179630b1ead0ee3d493f308e3dda935_wm.jpg)
1965 augusztusában mintegy 30 ezer pakisztáni milicista hatolt be Kasmírba, hogy általános felkelést robbantsanak ki az indiai állam ellen. A terv teljes kudarcba fulladt, az indiai hadsereg a szabotázsakciókat megfékezték, a hinduk pedig nem lázadtak fel.
India ellentámadásba ment át, csapatai átlépték a korábbi fegyverszüneti vonalat, s elfoglaltak több pakisztáni erődítményt. Erre Pakisztán beindította a Nagy Csapás-hadműveletet, komoly páncélos erők és erős légi támogatás bevetésével. A támadás gyors sikereket hozott mindaddig, amíg a pakisztáni hadvezetés nem követett el egy komoly hibát: időt hagyott az indiai haderőnek, hogy összeszedje magát. Az indiai hadsereg sem hagyta magát: szeptember elején áttört a pakisztáni határon, és támadást indított Lahor felé.
A háborúra eleinte ellentmondásosan reagált a nemzetközi közvélemény. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia fegyverembargót léptetett életbe a két országgal szemben, míg a Pakisztánnal szorosabb kapcsolatokat ápoló Kína Kasmír elhagyására szólította fel Indiát. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának fegyverszüneti felhívását ugyan mindkét harcban álló fél elfogadta, de a háborút csak a Koszigin szovjet miniszterelnök közvetítésével ötven évvel ezelőtt, 1966. január 10-én Taskentben létrejött megállapodás zárta le. A több ezer halálos áldozatot követelő háború befejezéséről szóló egyezmény sok minden tárgyalt, csupán a legfontosabbat nem: a háborút kiváltó kasmíri problémát.
![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)