Szokatlanul ép mamutkoponyát találtak
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
13 ezer éves mamutkoponyát találtak a régészek Kalifornia partjainál, a Channel-szigeteki Nemzeti Park területén. A kutatók szerint a ritka leletnek nagy tudományos jelentősége van, mert szokatlanul épen maradt fenn, és mert több fontos kérdést is felvet, illetve segíthet megválaszolni, például, hogy miért is haltak ki arrafelé a mamutok.
Az első kérdés, hogy egyáltalán milyen fajhoz is tartozhatott a koponya. Ahhoz ugyanis túl kicsi, hogy az óriási, akár négy méter fölötti marmagasságú amerikai mamuté legyen, ahhoz viszont túl nagy, hogy a Channel-szigeteken kialakult, két méter alatti törpemamutfajhoz tartozzon.
Az se világos egyelőre, hogy a megtalált példány milyen idős lehetett, amikor elpusztult. Az egyik agyara másfél méteres és csavart, ami arra utal, hogy már felnőtt mamut volt. A másik viszont rövidebb és egyenesebb, ez pedig a fiatal, még fejlődésben lévő példányokra volt jellemző.
Ezek alapján több lehetőség merül fel: a teljes kifejlettség küszöbén álló amerikai mamutról, egy szokatlanul nagy törpemamutról, vagy a két faj közötti valamiféle átmenetről lehet szó. A kutatók szerint egyelőre az utolsó verzió a legkevésbé valószínű, de az állat fogainak a vizsgálatától várják majd a megfejtést.
Az ember irtotta-e ki?
A koponya mindenesetre arra utal, hogy a mamutok több hullámban is vándoroltak Kalifornia partjaitól a Channel-szigetekre, először a 120 ezer évvel, majd másodszor 30 ezer évvel ezelőtt kezdődő jégkorszak alatt, mert a jegesedés miatt a tengerszint ezekben az időszakokban alacsonyabb volt, így az állatok át tudtak úszni.
A lelet igazi jelentőségét az adja, hogy a 13 ezer évével pont annyi idős, mint a szintén a környéken talált arlingtoni ember, az egyik legrégebbi ismert észak-amerikai emberi maradvány. Az emberek nagyjából 3 ezer év alatt az egész kontinensen elterjedtek, a mamutok pedig épp ebben az időszakban haltak ki. Ma is kérdéses, hogy a két eseménynek mennyi köze volt egymáshoz, és a válaszhoz az új lelet segíthet közelebb jutni.
Az egyik lehetőség, hogy a mamutok már az ember dominanciája előtt kihaltak, a másik, hogy az emberek vadászták le őket. De van egy harmadik verzió is, eszerint az utolsó jégkorszak végén, az újra emelkedő tengerszint miatt a mamutok élelemforrásai veszélybe kerültek, és az ember megjelenése már csak az utolsó cseppet jelentette.