Huba
17 °C
33 °C

Már az 1960-as években is volt videotelefon

2017.02.15. 18:22

Sokáig minden magára valamit is adó sci-fi alkotás elengedhetetlen kelléke volt a mozgóképet is közvetítő telefonutód – ma persze egy internetkapcsolattal bárki kedvére videotelefonálhat, és világszerte százmilliók használják boldogan az ilyen szolgáltatásokat. Ha azt hallanánk, hogy az erre alkalmas technológia már bő ötven évvel ezelőtt is rendelkezésre állt, nyilván azt gondolnánk, hogy az emberek egymást taposva tolongtak a futurisztikus eszközért. Olyannyira tévednénk, hogy a készülékek kifejlesztését máig a technikatörténet egyik legcsúnyább üzleti fiaskójaként tartják számon.

Az amerikai AT&T (a Graham Bell alapította vállalatból kinőtt, teljes nevén American Telephone and Telegraph Company nevű) távközlési óriáscég Bell Labs nevű alvállalata az 1964-es New York-i világkiállításon mutatta be a jövő útjának szánt termékét, a Picturephone-t azaz Képtelefont. A kiállításon bemutatott darab párja Washingtonban volt felállítva, és az elképedt kipróbálók a hagyományos telefonkagylón beszélgetve láthatták is egymást élőben a szerkezethez tartozó képernyőn.

az AT&T telefonja 1969-ből
az AT&T telefonja 1969-ből

A szinte monopolhelyzetben lévő, ám a telefonáláson a központilag szabályozott alacsony árak miatt profitot alig termelő cég óriási reményeket fűzött az újításhoz, úgy tervezték, hogy 1980-ra világszerte egymillió Picturephone lesz szolgálatban, 2000-re pedig közel annyira elterjedt lesz, mint a sima telefonkészülék a hatvanas években. A vezetőség úgy gondolta, a világhódító újdonság lesz az, amelyért ügyfeleik végre hajlandóak lesznek a pénztárcájukba nyúlni, az így befolyó összegből pedig fedezhetik a Picturephone fémjelezte új termékeik, illetve a hálózat fejlesztési költségeit.

Ennek megfelelően elképesztő erőforrásokat is rendeltek a projekthez, a mérnökök hosszú éveken keresztül dolgoztak a technológiai problémák megoldásán, a kereskedelmi forgalomra megérett készülék kifejlesztése pedig nagyjából félmilliárd dollárba került (ezt mai árakra átszámolva legalább tízzel kell megszorozni). A Picturephone valóban lenyűgöző mérnöki vívmány volt, az AT&T kutatói tulajdonképpen tudtukon kívül az internet elődjét is megalkották, hiszen megoldást találtak adatcsomagok hagyományos réz telefonkábeleken történő továbbítására. Egy aprócska gond volt csupán: a kutyának sem kellett.

A jövő elkezdődött?

A cég első lépésként utcai képtelefonfülkéket állított fel New Yorkban, Chicagóban és Washingtonban, ahonnan az ügyfelek előre egyeztetett időpontban indíthattak hívásokat valamelyik másik egységbe. A kényelmetlenség mellett a szolgáltatás azért sem lett népszerű, mert a háromperces hívás 16 dollárt kóstált – ez a mai világban nagyjából 40 ezer forintnak megfelelő összeg. A következő években aztán a készülékeket beköltöztették a vállalat épületeibe, de ez sem hozta meg a várt eredményt.

Öt évvel később kezdték el árusítani a Picturephone-t és a hozzá tartozó előfizetéseket, elsősorban céges vásárlókat megcélozva, hasonlóan borsos áron: egyhavi szolgáltatást 75 és 160 dollár között próbáltak értékesíteni, de a csomagban csak harmincpercnyi videotelefonálás szerepelt, ezen felül újabb díjakra számíthattak a vevők. Miután 1971-ig alig érte el a néhány százat az előfizetők száma, a cég felfüggesztette a szolgáltatást, hogy aztán 1982-ben, sőt 1992-ben újra megpróbálkozzon egy-egy továbbfejlesztett változattal – hasonlóan borsos áron, hasonló kudarccal.

Az elemzők szerint az AT&T óriási blamáját elsősorban az okozta, hogy teljesen rosszul mérték fel a videotelefonálás célközönségét. Az emberek valóban szerettek volna élő képi kapcsolatot telefonálás közben, ám pont az élmény intimitása miatt a munkahelyükön, üzleti ügyekben kényelmetlenül érezték magukat egy ilyen helyzetben, magánemberként viszont nem engedhették meg maguknak a használatát. Az előfizetők alacsony száma miatt viszont a Picturephone soha nem érte el azt a kritikus pontot, ahol az eladások farvizén megkezdődhet a csúcstechnológia olcsóbbá válása és tömegtermékké alakulása, ahogy az például a mobiltelefonokkal megtörtént a 20. század utolsó éveiben.

A jövő tehát elkezdődött 1964-ben, majd gyorsan be is fejeződött, hogy aztán csak az internettel és elsősorban a Skype 2003-as indulásával hódítsa meg szinte egy csapásra a világot.