Megtalálták Camelotot?

Artúr király életének és halálának szinte valamennyi helyszínéről, eseményéről sok különböző elképzelés van forgalomban, tekintettel arra, hogy még abban sem lehetünk biztosak, valós történelmi személyről van-e szó. Peter Field, Wales első számú felsőoktatási intézménye, a Bangori Egyetem volt professzora azonban 18 hónapos kutatása eredményeként bejelentette, hogy azonosította a legvalószínűbb jelöltet Camelot várára. A nyugat-yorkshire-i Huddersfield várostól nem messze, Slacknál található egykori római erőd maradványai azok, amelyek szerinte elhelyezkedésük miatt a legalkalmasabbak lehettek a cameloti székhelynek.

A professzor – aki 1964 és 2004 között negyven éven keresztül oktatta és kutatta az angol irodalmi emlékeket a Bangori Egyetemen és az arturiánus irodalom szaktekintélyének számít – felfedezéséről így nyilatkozott: „Azt hiszem, sikerült megoldanom egy 1400 éves rejtélyt.” A római kori erőd helyszíne mellett elsősorban az szól, hogy Camulodunum néven volt ismeretes, amelyből nyelvészek szerint a Camelot eredhetett. Camulodunumként egyébként több római erődítést is ismertek – Camulus kelta istenség nevéből származik a kifejezés, akit a rómaiak Marssal azonosítottak –, a nyugat-yorkshire-i településnél lévőn kívül a wessexi Colchestert is így hívták, ám az az angolszászok által meghódított legkorábbi területeken feküdt, így kevésbé valószínű, hogy egy kelta király székhelye lehetett.

Rivális Artúrok

A Britanniából i. sz. 410 körül kivonuló rómaiak idejét követő „sötét századokban” ugyanis a kontinensről érkező angolszászok betörtek és elfoglalták Kelet- és Dél-Britannia nagy részét, kiszorítva, beolvasztva, illetve alávetve a bennszülött kelta népességet. A legvalószínűbb elmélet szerint az utóbbiak egyik vezetője lehetett Artúr, aki az 5. század közepétől a 6. század közepéig az angolszászok ellen harcoló britonok kiemelkedő hadvezére volt az 500-as években.

A számos elmélet közül Simon Young, a kelta és római kori Britannia szakértője szerint még két másik, rivális Artúr-legenda emelkedik ki: a skót kelta hadúré a 6. századból és a római Artoriusé, egy 2. századi római parancsnoké, aki Ribchesterben állomásozott. Bár mindkettejük egy időben „divatos” jelöltnek számított, semmivel sem valószínűbb, hogy a legendák Artúr királyát rájuk lehetne visszavezetni. Annál is inkább, mivel az Y Gododdin walesi elbeszélő költemény, illetve a Nennius szervezetes által összeállított Historia Brittonum mind valószínűleg több évszázaddal az általuk megénekelt Artúr kora után íródott, a Historia például 830 körül, és a történelmi tényeket igen gyakran vegyítették a kelta mondákkal, mítoszokkal, így szavahihetőségük megkérdőjelezhető.

Visszatérve Camelotra: Artúr király legfőbb székhelyének – hiszen a korabeli királyokhoz hasonlóan állítólag több erősséggel is rendelkezett, melyekben rendszeresen megfordult – a neve először a 12. századi francia románcokban jelent meg, mégpedig Chrétien de Troyes 1170-es években született költeményében. Chrétien szerint egyébként Artúr leginkább a walesi Caerleonban tartotta udvarát, Monmouthi Gottfried Historia Regum Britanniae című történelmi munkája is így tartotta. Camelot későbbi karrierje elsősorban a Grál-legendáról szóló francia költeményeknek és Thomas Malory ezeken alapuló, 15. század végi legendagyűjteményének (Le Morte d’Arthur) köszönhető. Malory egyébként Winchesterrel azonosította Camelotot, s ez a hit évszázadokon keresztül nagy népszerűségnek örvendett – többek között amiatt, mert a wessexi Nagy Alfréd király fővárosaként fontos szerepet játszott a vikingek elleni küzdelemben.

Van-e „igazi” Camelot?

A szóban forgó időszakban viszont a kelta nyelvű britonok tartották uralmuk alatt az északi és nyugati partokat, az angolszászokkal szembeni ellenállás kézenfekvő pontja lehetett Chester, a keleti partok védelmére pedig York – a kettő közötti római út stratégiai pontján fekszik a Field professzor által megnevezett római erőd. „A rendelkezésre álló információk alapján sokáig úgy gondolták, Camelot a dél-walesi Caerleonban, Winchesterben vagy Cadbury váránál lehetett” – húzta alá Field, aki azonban arra is figyelmeztetett, hogy régészeti eredmények egyik feltételezést sem támasztják alá.

Field professzorral vitába szállva Miles Russell régész, a Bornemouthi Egyetem docense is érdemesnek tartja megjegyezni, hogy maga Camelot azonosítása is tévút lehet, hiszen az elnevezés Chrétien de Troyes találmánya, és a több római kori Camulodunum között e legendára alapozva nehéz lenne igazságot tenni.

Ami a régészeti bizonyítékok hiányát illeti, az a Slacknál található erőd esetében is fennáll. Több ásatást is végeztek a környéken, ennek alapján a Huddersfieldtól 6 kilométerre, egy 366 méteres magaslat lejtőjén lévő erődöt eredetileg i. sz. 79 környékén, tőzegből és fából építették, később kőépületekkel erősítették meg. A régészeti feltárások már 1865-ben elkezdődtek, ekkor egy udvarral körbevett lakhelyet, római fürdőt, cserépedényeket, briton kőbaltákat és más tárgyakat hoztak felszínre. Az 1910-es években, majd az 1958 és 1963 közötti ásatások során azonosították az erőd bástyát, kapuit, saroktornyait, a vizes árkokat és a katonai épületeket, barakkokat. A rómaiak az erődöt nagyjából az i. sz. 140-es évekig, a tőle nem messze fekvő fürdőházat és polgári települést a 200-as évekig használhatták.

A régészekre várva

Az Artúr-legendával természetesen más régészeti feltárásokat is összekapcsoltak. Tavaly röppent fel a hír, hogy a Cornwall délnyugati részén fekvő angol településnél, Tintagelnél az i. sz. 5-6. századból származó palotakomplexumot találtak, amely az ekkor fennálló Dumnonia kelta királyság székhelye lehetett. A tucatnyi épületet vastag, 1 méter széles kőfallal vették körül, és az ismert világ legkülönbözőbb tájairól származó luxuscikkek maradványaira leltek benne a régészek, többek között középkori francia üvegekre, késő római kori amforák töredékeire, phókaiai agyagedényekre, melyekben kisázsiai borokat és észak-afrikai olívaolajat tarthattak. A helyszín az Artúr-hívők számára azért nevezetes, mert Monmouthi Gottfried krónikája szerint Artúr Tintagelben fogant, ráadásul 1998-ban a környéken egy palába vésve az „Artognou” feliratot találták.

Field professzor elmélete is csak annak a fényében értelmezhető, hogy a jövőben találnak-e konkrét régészeti vagy történeti bizonyítékot egy olyan Artúr nevű uralkodó létezésére, aki egyedüli modellje lehetett a legendáknak, azaz nem – ami jelenleg elképzelhetőbb – több mítosz, illetve történelmi személy összeolvasztásával született az Artúr-kultusz.