Aki elsőként vette emberszámba a gyerekeket

A középkor évszázadaiban, az európai társadalmakban a felnőttkort még el nem ért gyermekeket általában nem tekintették „igazi”, kifejlett embernek, a szülők többsége óvakodott is attól, hogy túlságosan mély érzelmi kötődést alakítson ki utódaival. Ennek megfelelően az alsóbb néprétegekben az oktatás, nevelés kérdéseivel sem foglalkoztak túl sokat, legfeljebb annyi volt a cél, hogy a gyermekek megismerkedjenek a vallás alapvető elveivel és előírásaival, és ne okozzanak túl sok gondot szüleiknek. Ennek persze megvolt az oka: az éhínségek, járványok és háborúk, valamint az orvostudomány fejletlensége miatt a gyermekhalandóság elképesztően magas volt, ezért a szülők elsősorban a minél több utód világrahozatalára törekedtek.

A 16–17. századra azonban változni kezdett a helyzet. A javuló életkörülmények, a gyermekgyógyászat fejlődése miatt nőttek a gyermekek túlélési esélyei, és az új szellemi irányzatok is jó táptalajt nyújtottak annak, hogy a korábbinál nagyobb figyelem jusson a pedagógia kérdéseire. Az átalakulás egyik legnagyobb hatású alakja a 425 évvel ezelőtt, 1592. március 28-án, feltehetően a morvaországi Nivnicében született gondolkodó, a Comenius néven ismertté vált Jan Amos Komenský (latinosan: Johannes Amos Comenius) volt.

Comenius élete nem volt híján tragikus fordulatoknak: szülei korán meghaltak, a harmincéves háború idején pedig elvesztette családját, otthonát, és menekülésre is kényszerült. Nem csoda, ha az emberiségről alapvetően elég lesújtó véleménye volt.

„Minden fonákul vagy összekuszáltan hever szerteszét, vagy omlik össze. Az értelmesség helyett, amelyben az angyalokkal kellene egyenlőknek lennünk, a legtöbb emberben akkora tompultságot találunk, hogy a legfontosabb dolgok ismerete terén tudatlanságban az állatok színvonalán állanak. [...] A kölcsönös szeretet és nyíltszívűség helyén kölcsönös gyűlölet, ellenségeskedés, háborúskodás, öldöklés van; az igazságosság helyén méltánytalanság, jogtalanság, elnyomás, csalás, rablás. A tisztaság helyén ocsmányságok és erkölcstelenségek a gondolatokban, beszédekben és cselekedetekben egyaránt” – írja egyik fő művében, az 1632-ben elkészült a Didactia Magnában.

Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – viszont rendíthetetlenül hitt abban, hogy az emberi természet megfelelő neveléssel alakítható, társadalmi helyzettől függetlenül minden gyermeknek szüksége van a neki megfelelő nevelésre, ezzel pedig a világ bajai is orvosolhatók lennének. „Az emberi romlottság megjavítására az égvilágon semmi hatásosabb út nincs az ifjúság helyes nevelésénél.”

Magyar szálak

Ezek már önmagukban is forradalmi gondolatoknak számítottak a 17. század első felében, de Comeniusnak a helyes nevelés mikéntjéről is hasonlóan újító elképzelései voltak. Korábban a vallás kapta a fő hangsúlyt, a felsőbb oktatásban pedig a klasszikus tárgyak latin nyelvű oktatása, a tudás elsajátításának fő módját pedig a magolásban és a kemény, veréssel megtámogatott fegyelemben látták. Comenius ehhez képest fontosabbnak tartotta a mindennapi életben is hasznosítható, praktikus tudást, a testi fenyítést pedig csak kisebb korban és bizonyos körülmények esetén engedélyezte volna. „Én egyenesen azon a véleményen vagyok, hogy a vesszőt és botot, eme szolgai és tehetséges emberekhez nem méltó eszközöket, az iskolában éppen nem kell alkalmazni.”

Több pedagógiai és didaktikai alapelve pedig ma is megállná a helyét (és az idők folyamán részévé is vált az iskolai gyakorlatnak). „Szükséges, hogy a megismerés mindig az érzékszervekből induljon ki (semmi sincs ugyanis az értelemben, ami nem volt meg előbb az érzékekben). Mi más ez, mint az, hogy a tanítás ne a dolgok szóbeli elbeszélésével vegye kezdetét, hanem a reális megfigyeléssel? És végül, miután megmutattuk a dolgot, jöhet a bővebb magyarázat” – fejti ki, miért fontos a szemléletesség elve. A tudatosság alatt azt érti, hogy mechanikus magolás helyett átgondolt tudást kapjanak a nebulók. A rendszeresség a tananyag logikusságát, az ismeretek egymásra épülését jelenti, a következetesség pedig az életkornak és a tudásnak megfelelő anyag oktatását. Comenius azt is nagyon fontosnak tartotta, hogy az iskola minden fokán mindent tanítani kell, fokozatosan bővülő terjedelemben, így egységes rendszerbe épülhetnek be az új ismeretek, ezt mondta ki a tananyag koncentrikus bővítésének elve.

Comenius sok szállal kötődött a Magyar Királysághoz is. Egy norvég kutató fedezte fel, hogy családi neveként a „Szeges” szerepel végrendeletében, ez alapján valószínűsíthető, hogy a morvai gyepűre korábban betelepített magyar családok egyikének leszármazottja volt. Egyesek emiatt egyenesen „magyar” tudósként emlegetik, de mivel a huszita hagyományokat követő cseh testvérek iskoláiban tanult, sőt maga is e felekezet lelkészeként szolgált, munkássága egyértelműen inkább cseh-morva gyökerekre vezethető vissza.

Ettől függetlenül valószínűleg számon tartotta családja magyar származását. Mindenesetre 1650-ben elfogadta Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony és fia, Rákóczi Zsigmond hívását, hogy segítsen Sárospatakon újjászervezni a református kollégiumot. Comenius Habsburg-ellenes politikai terveihez is szerette volna megnyerni a Rákóczik támogatását, ebben ugyan nem járt sikerrel, de iskolarendszerét részben sikerült a gyakorlatba átültetnie. 1654-es távozásáig az első három osztály indult végül el, de ez is megalapozta a pataki kollégium későbbi fejlődését, Comenius pedig ekkor alkotta meg legismertebbnek számító művét, az alsóbb osztályok tankönyvének szánt, ábrákkal, képekkel illusztrált latin nyelvkönyvét. A később Orbis Sensualium Pictus címmel kiadott könyvben, elveivel összhangban, nem csak a latin nyelvet, de a diákokat körülvevő világot is igyekezett bemutatni a nebulóknak. Az 1699-ben már a latin és német mellett magyar szöveggel is ellátott könyv más nyelvekre is lefordított változatai évszázadokig forgalomban maradtak Európa iskoláiban.

Comenius élete utolsó éveit Hamburgban, majd Amszterdamban töltötte, 1670-es haláláig újabb és újabb műveken dolgozott. Munkássága és könyvei egészen a modern korig közvetlenül hatottak a pedagógia elméletére és gyakorlatára .