A harmincas évek magyar filmes álompárja

Volt idő amikor a filmproducerek külön kérték, hogy ha Székely rendez, akkor Ágai nem játszik – és fordítva:

[...] az eredmény az volt, hogy a következő esztendőben Horovitz filmkölcsönző feltételül szabta, hogy az ugyancsak Bus-Fekete történetből készülő filmet vagy rendezzem, vagy Ágai játssza – de nem együtt.

Valamikor a harmincas évek elején történt, amikor a fiatal Ágai és az akkorra már befutott rendező úr először találkozott. Székely a Royal Szálló vendéglőjében vacsorázott, és éppen fizetett, amikor megszólította egy színikritikus barátja. Mint Székely írja, a barátja azt akarta, hogy megismerje azt a „nagyon tehetséges” fiatal színésznőt, aki vele vacsorázott. „Mondanom sem kell, hogy sok ilyen "fiatal és nagyon tehetséges" színésznőt ismertem meg pesti tartózkodásom alatt. Tehát valószínűleg kicsit unottan mondtam, hogy nagyon örülök és sok szerencsét kívánok, mialatt az órámra néztem. Sajnos sietnem kell – mondtam, és gyorsan elbúcsúztam. Később megtudtam, hogy a fiatal és nagyon tehetséges színésznő nagyon mérges lett rám és elhatározta, hogy bosszút áll rajtam. Sikerült neki. Két év múlva a feleségem lett. A neve: Ágai Irén” – emlékszik vissza Székely 1978-ban kiadott önéletrajzi könyvében.

Nem sokkal később egy színházi előadás alkalmával (Vacsora nyolckor) találkoztak ismét, amelyre Fedák Sári invitálta meg a rendezőt és kísérőit, hogy az Iza néni (1933) második női főszereplőjéhez találjanak egy „kislányt”. Ez a kislány pedig nem volt más, mint Fedák partnere a színházi darabban, Ágai Irén. Székely persze a korábbi, Royal Szállóban történt találkozásra – későbbi felesége bosszúságára – nem emlékezett.

A fiatal színésznő bejött az öltözőbe, bemutatkozott a bácsiknak, a főrendező úrnak, és persze boldogan vállalkozott a próbafelvételekre. Még mindig nem sejtettem, hogy ez a találkozás – ahogyan a regényekben mondották valamikor régen – sorsdöntő pillanat volt. Amikor megtudtam, hogy a fiatal művésznő neve Ágai Irén – pontosan annyit jelentett számomra, mintha Tóth Mancinak hívták volna. Semmit. Ki emlékezett még arra a Royal vendéglői találkozóra? Én nem. De ő igen. Ő emlékezett.

– írja Székely a találkozóról. Ágai valóban emlékezett, a házasságuk után adott interjúk alkalmával rendre meg is említette az esetet. „Ott az öltözőben mingyárt behivatott Fedák és bemutatott Székelynek. Csak közvetve beszéltem vele, mert nem is szólt hozzám. Három filmes úr volt még jelen, azok beszéltek Pista helyett. [...] Itt az öltözőben tulajdonképpen már másodszor mutattak be minket egymásnak, de a filmrendező úr nem emlékezett rám! Mikor először bemutattak neki, észre sem vette, hogy a világon vagyok. Egy ismerősömmel vacsoráztam, odajött az asztalhoz, kérdezett valamit, de nem szólt hozzám, ugyanúgy mint akkor ott az öltözőben" – mondta el 1934-ben a Délibáb magazinnak. Még az Iza néni bemutatója előtt egybekeltek.

Megjegyzendő, hogy rossz nyelvek szerint Székely nem is Fedák hívására ment a Vígszínházba aznap este, hanem mert barátja, Márai Sándor és Ágai addigra már szakítottak. Hogy ebből mi igaz és mi nem az egyértelműen sosem derült ki, bár utalások mindig is voltak rá. Az Iza néni forgatása után a színészek és filmkészítők tiszteletére Fedák Sári adott bankettet. Székely szerint „történt itt egy-két dolog is, aminek emléke megmaradt... Mellettem ugyanis Ágai Irén ült, Irén mellett pedig régi barátom, Márai Sándor. [...] Ágainak Márai volt a barátja, amit persze nem tudtam, mikor a szerepre szerződtettük. [...] De vacsora közben Márai felém fordult és cinikus mosollyal azt mondta: » Le suivant...«  Ami magyarul azt jelenti: a következő; de mint öreg párizsi lakosok, mindketten tudtuk, hogy ez a tipikus párizsi borbélymondás, jöhet a következő... az új kapcsolatokra vonatkozik. Pontosan ez történt. Nem azonnal, de nemsokára.” Maga Ágai ennél jóval sejtelmesebben nyilatkozott később a Délibábnak:

Társaságban nem nagyon kerültünk össze [Székely Istvánnal], mert én akkor érdekelt voltam egy nagy szerelmi dologban – dehát ezt nem is szabad így megírni egy interjúban!

S hogy hogyan talált végre egymásra a pár? Ágai egy tátrai kirándulásról visszatérve találkozott újra a rendezővel. „Pista akkor a Rákóczi indulót forgatta és éppen készültek a vidéki felvételekre. Nyíregyházán aztán eszébe jutott, hogy meg kellene kérni a kezemet és levelet írt nekem. Semmi előzménye nem volt a levélnek. Pista nem szeret unatkozni és, mert Nyíregyházán egy nap esett az eső, unatkozott és mert nem kártyás ember, levelet írt! Ha akkor nem esik az eső, még ma sem vagyok a felesége!” – írja Ágai némi Horthy-kori polgári idillel fűszerezve. Ugyanakkor Pistának minden bizonnyal nyomósabb oka is volt a lánykérésre, semmint pár csepp eső Nyíregyházán. A 21 éves menyasszony tehetséges, intelligens és igen szép művésznő volt és 13 évvel fiatalabb mint a vőlegény.

A pár eredeti terve a teljes titoktartás volt, nem is szóltak sem a szülőknek, sem a barátoknak, és pláne nem a sajtónak – csak és kizárólag a két esküvői tanúnak. A titkolózás persze eredménytelen volt, Székely ismert volt, Ágai csillaga is feltörekvőben. Székely így emlékezett vissza erre:

Senki – az nem is tudott semmit. De mindenki más – az egész város, az igen. Olyan naívak voltunk, hogy azt hittük, Pesten lehet valamit is titokban tartani! Az utca az elöljárósági épület előtt tele volt emberekkel [...] Az Est az első oldalon hozta az esküvőről szóló cikket, az esküvő után a Gundelnál nagy ebéd volt, amit Zsoldos Andor adott, tanúkkal, barátokkal – akik aztán mind ottmaradtak, csak mi indultunk neki a „nászútnak” [...] A nászútnak, ami vagy tizenhat órát tartott.

A korabeli sajtó természetesen megírta az eseményt. „Szombaton délben volt Ágai Irénnek, a Vígszínház kitűnő fiatal tagjának esküvője Székely István filmrendezővel, úgy a menyasszony, mint a vőlegény az esküvőjük napján is dolgoztak. Ágai Irén próbálta az új szerepét a Vígszínházban. Székely filmet rendezett. Délben fél 1 órakor mindketten beszüntették a munkát. Az anyakönyvvezető előtt találkoztak, aztán ki-ki ment vissza a munkahelyére” – fogalmazott például a Friss Újság.

Ennyi év távlatából nyilván nehéz véleményt alkotni a Székely-Ágai házasságról, hiszen a korszak bulvársajtójának egyik jellemző vonása, hogy szinte egyáltalán nem (vagy igen ritkán) alkot negatív véleményt bálványairól. Ami viszont tény, hogy a rendező-színésznő felállás a Székely házaspárnak bevált: Ágai legjobb szerepei férje filmjeihez köthetőek.

A Pestiek persze nem hittek a házasságban:

Szegény Székelyt még az Ágai is húzza

– mondogatták. Házasságuk mindenesetre sikeresnek bizonyult: tizenhét évig, Ágai haláláig tartott. Ahogy Ágai Irén mondta: „a színésznőt nem kényszeríti a polgári felfogás arra, hogy férjhez menjen, ha tehát Pista felesége tettem, ez azt jelenti, hogy szeretjük egymást. Általában azt hiszem, hogy a művészházasságnak mindig szerelem az alapja. Végül prognózist adok: A szomszédaink azt mondják, hogy jól élünk. Én azt mondom: ideálisan.”

Rapali Vivien