Alternatív történelmet épített fel Kövér László

Kövér László történelmi távlatokba helyezte a jövő évi parlamenti választások tétjét, egészen az Oszmán Birodalomig ment vissza, hogy szemrehányást tegyen a Nyugatnak. A házelnök a Fidesz mellett külön pártként számon tartott Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) országos választmányának ülésén beszélt arról, hogy bizony világhatalmi küzdelem zajlik „a felhatalmazás nélküli, a nemzetállamok jelentős részénél nagyobb gazdasági erővel bíró informális hatalmak és a szuverén nemzetek között.”

Beszédének csúcspontján a fideszes politikus addig jutott, hogy ugyanúgy helyt kell állni, mintha valami sorsdöntő csatában vennénk részt, ami ismét eldönti az európai civilizáció sorsát, ahogy a török háborúk idején. Amit mellesleg Nyugat hálátlanul kezelt:

Hogy mi a fészkes fenének áldoztuk fel magunkat, azt nem egészen értem, nyugodtan átengedhettük volna Bécsig a törököket, úgy sem lennénk rosszabb helyzetben.

De mire gondolt Kövér László?

Történelemérettségin nehéz helyzetbe jutott volna kijelentésével a házelnök, még ha jól is hangzik, hogy Magyarország a világ kereszténységét védő bástyaként tartotta óvta Európát az oszmán hadaktól.

Bécsbe azonban nagyon is eljutott a török, először 1529-ben. A mohácsi csata után, 1526-ban I. Szulejmán harc nélkül bevonult Budára is, a királyi udvar Pozsonyba ment, úgyhogy a királyát és seregének nagy részét vesztett ország legyalulásával nem kellett nagyon vesződnie az Oszmán Birodalomnak. De Buda ekkor még nem kellett, úgyhogy felgyújtása után ki is vonultak a törökök, a terület a trónért rivalizáló I. Ferdinánd és Szapolyai János küzdelemének terepe lett, amíg az utóbbi Erdélyig nem szorult vissza. 

1529-ben Szulejmán eljutott Bécsig, Budát gyors lendülettel bevette – I. Ferdinánd kezén volt, nem sokáig tartotta, ha úgy vesszük maga a Habsburg uralkodó engedte a törököket Bécsig –, az egyetlen nehézséget a nagy esőzés és a már októberben beköszönt fagy jelentette. És nagyrészt ezen is bukott el a török próbálkozás. 

Szapolyai mellesleg haszonélvezője volt a török ostromnak, mert I. Szulejmánnak lényegében behódolva szövetségese lett, így kapta vissza Buda várát, amit aztán 1541-ben harc nélkül végleg elveszített. Bizonyíték arra nincs, hogy Bécs 18 napos ostromában magyar katonai erők is részt vettek volna, de ez sem kizárt.

Az első ostrom kudarca tehát nem a Magyar Királyságon múlt, ahogy a későbbi próbálkozások sem, még ha vannak is ikonizálható hősies fejezetek a végvári küzdelmek történetében Kőszegtől Szigetvárig.

Az igazán nagy és egyben legutolsó kísérletre Bécs elfoglalására egészen 1683-ig kellett várni. Addigra a magát feláldozó Magyarországon a törökök kiépítették azokat az útvonalakat, amelyek meggyorsították a felvonulást a császárvároshoz, és a törököket a kövéri univerzumban Bécshez nem engedő Magyar Királyság elveszített még egy-két végvárat, ami tovább erősítette a török pozíciókat – emlékeztet a Rubicon 1683-as ostromról szóló cikke.

Az Európát védő magyarság képét tovább rontja a tény, hogy a Bécs elleni hadjárathoz csatlakozott a törökök sok-sok vazallusával együtt Apafi Mihály erdélyi fejedelem és Thököly Imre négyezer lovasa is. 

 – nyilván mindenki aktuálpolitikai céljaitól vezéreltetve, lehetőségeivel behatároltan, de mégis teljesítve azt, amit Kövér szerint nem tettek meg.

Az ostromtól azonban ezúttal is megvédte magát Bécs – és nincs róla információ, hogy a török oldalon részt vevő magyar erők szándékosan szabotálták volna a támadást a kritikus pillanatokban, így védve titkon Európát a török hadaktól.

A hanyatló Oszmán Birodalom ezután már nem sokáig tartotta magát Közép-Európában sem – 1711-re teljesen kiszorult a magyar hódoltság területéről. 1686-ban Budát is elvesztették a törökök, igaz, ők legalább komoly harcok után adták, ellentétben a magyar korona 16. századi birtokosaival, akik érdemi harcok nélkül mondtak le róla.

És ezt a harcot sem kizárólag magyar erők vitték győzelemre: „Buda alatt Lotharingiai Károly herceg és II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem 80 000 katonával zárta körbe a várat... A keresztény oldalon szinte valamennyi európai náció képviseltette magát: Buda falai alatt többek között franciák, spanyolok, angolok, bajorok, svábok, brandenburgiak és szászok is harcoltak, a sereg egyötödét pedig végvári magyar vitézek, kurucok és hajdúk adták” – írta a Rubiconban Tarján M. Tamás.

Mindez a Szent Liga révén vált lehetővé, ezt XI. Ince pápa hozta össze Lengyelország, a Velencei Köztársaság és a Habsburg Birodalom részvételével, hogy az Oszmán Birodalom végleg kiszoruljon az egykori magyar hódoltság területéről.

Kövér arról nem beszélt, hogyan néznénk ma ki, ha azok az erők inkább legyintettek volna és hagyták volna a törököket Budától délre.