Megfejtették a megfejthetetlent

A Voynich-kézirat a bő száz évvel ezelőtti megtalálása óta folyamatos munkát ad a kriptográfusoknak és nyelvészeknek, de a mai napig nem sikerült megbirkózniuk vele. Most két kanadai kutató amolyan vágóistvánosan azt állítja, hogy a feladat megoldásához a számítógép segítségét vették igénybe: mesterséges intelligencia bevetésével jutottak közelebb a kézirat megfejtéséhez – írja a Gizmodo.

A jelenlegi ismereteink szerint az 1420 körül keletkezett könyv megfejtésének nehézségét az adja, hogy ismeretlen nyelven és ismeretlen írásjelekkel íródott. Még inkább hozzáad a rejtélyességéhez, hogy tele van elég fura illusztrációkkal. A nevét Wilfrid Voynich lengyel könyvkereskedőről kapta, aki 1912-ben megszerezte és ismertté tette. A számozása alapján körülbelül 240 oldalas lehetett, de ma már jó pár oldala hiányzik. Ami megmaradt, arról meg fogalmunk sincs, mit jelent, ami rajta van.

Pedig a megfejtésére irányuló próbálkozásokban nincs hiány: a kézirat évtizedek óta a profi és amatőr kutatók kedvenc terepe, hogy ne mondjuk, a titkosírás Szent Grálja. Még a második világháborúban edződött kódfejtők is mentek vele egy kört, de sikerrel ők se jártak. Sok elmélet is született arról, hogyan készülhetett, legutóbb például tavaly szeptemberben állt elő egy történész azzal, hogy a latin egy rövidített formájával írhatták, de ezt a teóriát aztán gyorsan szétkapták a kritikus kollégák. Már az is felmerült, hogy az egész csak egy ügyes hoax, de bizonyítani ezt sem sikerült.

Héberség, elvtársak!

Most az Albertai Egyetem két kutatója, Greg Kondrak és Bradley Hauer állt elő a maga megoldásával. Ők nem kódfejtők, hanem a természetes beszédfeldolgozás számítástechnikai területének szakértői, akik úgy gondolták, ha az emberek egyedül nem boldogulnak a feladvánnyal, érdemes lehet bevetni a mesterséges intelligenciát. Állításuk szerint a módszerük sikerrel is járt:

Az első lépés a nyelv meghatározása volt. Ehhez a kutatók fogták Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, mert az 380 nyelven íródott, és ezen edzették az algoritmust, amely aztán a szöveg alapján keresett mintázatokat a kéziratban. Végül nagy bizonyossággal megállapította, hogy a titokzatos szöveg héber nyelvű – ami egyébként a kutatókat is meglepte, mert ők azzal a feltételezéssel indultak neki a projektnek, hogy a kézirat az arab nyelven alapul.

A második lépésben azt akarták megállapítani, hogyan kódolta a kézirat írója a szöveget. Ehhez egy korábbi elméletet vettek alapul, amely szerint a szöveget alfagrammákkal hozták létre. Az anagramma olyan szó, amelyet egy értelmes szó betűinek összekeverésével hoztak létre, az alfagramma meg ennek az a változata, amikor az anagrammákat ábécérendbe rendezik. Ezúttal annyi előnyük volt a kutatóknak, hogy tudták, hogy a kézirat szavaiban héber szavakat kell keresniük, úgyhogy írtak egy újabb algoritmust erre a célra, hogy visszafejtsék a kódolást.

Kiderült, hogy a szavak több mint 80 százaléka benne van egy héber szótárban, de azt nem tudjuk, hogy így együtt van-e értelmük

– mondta Kondrak.

A kutatás utolsó lépéseként ezért fogták a kézirat első mondatát, a fenti eredmények alapján lefordították, majd megmutatták egy héber anyanyelvű kollégájuknak, aki megállapította, hogy ebben a formában nincs értelme, de miután egy kicsit javítgattak a betűzésen, csak kiesett belőle a (Google Fordítóval készült) fordításából egy értelmes angol mondat. Ez magyarul nagyjából így néz ki:

[A nő] javaslatokat tett a papnak, a ház emberének és nekem és az embereknek.

A kanadai kutatók nem állítják, hogy a kézirat értelmét is megfejtették, csak azt mondják, rájöttek a nyelvére és a kódolási módszerére. Innentől már az óhéberben jártas történészek és nyelvészek dolga lesz a jelentését is kisilabizálni, már ha bebizonyosodik, hogy a mesterséges intelligenciával megtámogatott eredmények helytállóak.

Ha azok, akkor viszont a Voynich-kézirat lefordítása után egy sor további megfejtetlen szövegre rá lehet majd ereszteni.