Végre itt a tizennégyes esztendő!
1913-ban sokan hitték, hogy ennél vacakabb év már nem jöhet. Hogy 1914 csak békésebb lehet, mint amilyen a balkáni háborúktól hangosnak vélt előző év volt. Hogy a gazdaság gyarapodni fog, Tisza István kormánya pedig valódi egyezségre jut a nemzetiségiek – elsősorban a hárommilliós román kisebbség – képviselőivel. És hogy jobb lesz a foci, mint tizenháromban, bizony.
Persze, „jósolni nehéz, különösen a jövőt illetően”. Márpedig 1914. január 1-jén mindaz még csupán a jövő volt, ami – a kétségtelenül hosszú évek óta létező, de inkább csak utólag egyértelmű előjelek után – egyenesen vezetett el a 19. századi rendet végleg felrúgó I. világháborúhoz – akkori nevén a Nagy Háborúhoz –, Közép-Kelet-Európa határainak totális átrajzolásához, új államok megjelenéséhez, az Osztrák-Magyar Monarchia és benne Magyarország feldarabolódásához.
Ferenc Ferdinánd és hitvese Szarajevóban, néhány pillanattal a merénylet előtt
Fotó: Time Life Pictures / Europress / Getty
Száz év távlatából úgy tűnhet, 1914-ben már minden a közelgő háborúról szól, épp csak a szarajevói merényletre kell még várni egy kicsit. Ez azonban nem így van, a hétköznapok nem ettől voltak hangosak, mint azt most induló blogunkban, A Nagy Háborúban majd látni fogják. A hírek inkább az orvosok nehéz anyagi helyzetéről, a nem eléggé jó fociról, az ellenzék által bírált, az alkotmányosságot veszélyeztető új sajtótörvényről, kivándorló munkaerőről, vagy épp a székelyek eredetéről szóltak – hogy néhány, ma már egzotikusnak tűnő példát említsünk a naponta 180 ezer példányban megjelent Esti Újságból. És ott vannak persze a bűnügyek: a válogatós lótolvaj, a felnőtt fiát foszforos süteménnyel mérgező felvidéki asszony, a családját sanyargató fehérvári őrült, a Batthyány téren talált női holttest, vagy az az amerikai család, amelyik 30 éven át tartotta a pincében egy rokonát láncra verve.
A főrendházi tagságig emelkedő író, publicista médiamágnás, Rákosi Jenő által 1896-ban elindított bulvárlap - amely 1914-re meglehetősen kormánypártivá vált - akkoriban az egyik legnagyobb példányszámú újság volt, ezért 2014. januártól – a megjelenésnek megfelelően heti hat alkalommal – ebből a lapból szemlézünk, a cikkeket esetenként kissé lerövidítve, de csaknem teljesen szöveghűen. Olvasgasson bele a könyvtári pisszegés réme nélkül mindabba, ami fontosnak tűnt Magyarországon, alig fél évvel azelőtt, hogy a világ megszokott rendje végleg felborult.
Szilveszteri világosság
Halottakról vagy jót, vagy semmit: ezért tehát kedves felebarátaim, siessünk a lelkünk megkönnyebbülésével és olyan szaporán szidni Ezerkilencszáztizenhármat, ahogy csak bírjuk. Mert mire éjfelet harangoznak, már megboldogult lesz belőle, akkor aztán a két vagy törvénye szerint már csak – semmit se mondhatunk róla. Legfölebb csak – gondolhatunk. Szegény nagyszakállú Kronosz istennek, akiről tudva való, hogy csak egyszer eszik egy esztendőben, amikor fölfalja tulajdon gyermekeit: az éveket, bizony nem irigyeljük a ma esti vacsoráját.Átkozottul rossz pecsenye kerül az asztalára, olyan száraz, sovány, amilyen véres, puskaporszagú volt a tavalyi, hogy nem lenne csoda, ha elhatározná a sokat próbált aggastyán, hogy ezentúl vegetáriánus lesz belőle.
Egy érdeme van ennek a feketén élt és fehéren kimúló esztendőnek: könnyüvé tette a búcsúzkodást. Olyan szívesen válunk meg tőle, akár a tüdőgyulladástól.
A minthogy úgy érezzük: egy kegyetlen, konok, betegség csupán a tizenhármas esztendő. Amely pusztító mérgekkel táplálta és válságok szakadatlan lázával sorvasztotta gazdasági életünk egész szervezetét. A krízist, amelyet már az elődje plántált bele az eseményekbe, elmélyítette és kiszélesítette. Semmi betegséget nem gyógyított, de a gyulladást szétvitte, mit még épen talált, azt is megrontotta. Úgy várjuk az éjféli harangszót, mint a megváltás csengettyűjének ezüstös megzendülését. Ellenségünknek éreztük már ezt a boldogtalan esztendőt, amelytől semmi jót nem várhatunk. Úgy ült a lelkünkön, mint egy nehéz felhő, amelyből árvíz és villámok zápora szakad ránk. Ha Szilveszter éjszakája mást egyelőre nem is hoz, csak ezt a felhőt elviszi, már megérdemli, hogy világossá tegyük és durrogó palackok sortüzével köszöntsük. Ez jobb muzsika a tavalyinál, amikor ágyúk dörögtek az éjszakán, odalent a Balkánon.
Kívánni pedig azt kívánjuk Ezerkilencszáztizennégytől, aki e pillanatban már ott áll a jövendő küszöbén és várja a jelenését, hogy a pezsgős köszöntésért – kenyérrel fizessen.
Barczy István, Budapest polgármestere 1914-ben egy lovashintón
Fotó: Imagno / Europress / Getty
A vidám világosságot, amely tiszteletére megfényesíti az éjszakát őrizze meg a nappalai számára annak az esztendőnek, amelynek számát a homlokán viseli. Eleven, nyüzsgő és lendületes életét ez éjszakának árassza minden helyre, ahol az emberek a boldogulásért dolgoznak és Szilveszter hajnala legyen boldog ébredése minden jó reménységnek, munkás bizalomnak, alkotó kedvnek, és vállalkozó bátorságnak. Adja Isten, hogy mához egy esztendőre több szeretettel búcsúzzunk Ezerkilencszáztizennégytől, mint most Ezerkilencszáztizenháromtól.
Nagy veszedelem a Keleti-tenger partvidékén
Árvíz, hó, jégeső, emberhalál
Viharos szelekkel és erős havazással köszöntött be az új év Németországtól Magyarországon át Oroszországig. Fiumében jégeső hullott. A város utcáit több centiméter magasan mogyorónagyságú jégszemek borították. Megszakadt a távíróforgalom Bécs, Budapest, Zágráb és Zára irányába is. Karánsebesen egy fazekasinas lelte halálát, amikor a viharban kidőlt villanypózna szikrázó kábelét társai figyelmeztetése ellenére megfogta. Radna környékén ketten megfagytak.
Külföldön sem jobb a helyzet: borzasztó hóvihar lepte meg Berlint, de óriási vihar tombol Holsteintől Kelet-Poroszországig, rendkívüli áradásokat okozva a tengeri kikötőkben.
Varnemündében nagy orkán dühöng, a tengerparti sétaút is tönkrement.
A segítségül kiküldött katonaságot visszarendelték. Dánia és Németország között megszűnt a közlekedés, nem járnak a kompok, a nagy tengeri híd bármelyik pillanatban leszakadhat. Az oroszországi Petrovszk kerületben 14 ember megfagyott, többen eltűntek a hóviharban.
Nem a sporté volt a tavalyi év
Semmi maradandó értéket nem alkotott ebben az évben a magyar sport. Szürke eredmények, egyformán jelentéktelen események a jelzőkövei. Megszülettek ugyan a Magyar Stadion tervei, de nem tervszerű mozgalom, hanem egy lelkes sportsman ötletéből. Más nincs, ami kiemelkedik az elmúlt sportév történetéből. A futballban elfajult a játék, s ez több áldozatit is követelt. Túlcsapott a korlátain a pályaharc, botrányba fulladt a legszebb magyar trófea a Magyar Kupa.
Dühöngött az egyesületi gyűkölködés is, ami az évzáró MTK-MAC meccsen tört ki fékezhetetlen erővel.
A bajnokságban az FTC eddig teljesen formán kívül játszott, a BTC bravúrosan előretört, a túldicsért BAK gyenge volt, az MTK-t viszont kiváló összjáték jellemezte a szezon első felében.
Egy becsődölt gabonakereskedőé lett a főnyeremény!
Négy napja találgatják, ki nyerte konvertált jelzálog-sorsjegyek húzásán az egymilliós főnyereményt. A szerencse egy 32 éves titeli gabonakereskedőre köszöntött rá, aki két éve csődbe ment, 200 ezer korona fedezetlen teherrel. Marberger Mihályt felesége családja kisegítette 160 ezer koronával, ám az így is nélkülözés elé néző férfitól felesége elköltözött, gyermekével együtt. Marberger ezután Budapestre utazott ahol a váratlan szerencse érte. Marberger már táviratozott is családjának Óbecsére. Ezután valószínűleg következik a kibékülés fiatal hitvesével.
A trónörökös köszöntötte a miniszterelnököt
„Ő császári és királyi Fensége Ferenc Ferdinánd főherceg úr megbízott, hogy kérjem meg Kegyelmességedet, hogy ötvenedik születésnapja alkalmából kifejezésre juttatott szerencsekívánatokért a magyar országgyűlés képviselőházának kegyeskedjék ő császári és királyi Fensége legőszintébb és legmelegebb köszönetét átadni.” – írta Rumerskich főudvarmester Tisza István miniszterelnöknek.
Vas- és fémmunkások demonstrációja, 1914-ben
Fotó: Imagno / Europress / Getty
Nem volt jó a lopott ló, visszavitte
Elszökött egy felkantározott szürke lóval a Spitzer-féle nagyfuvaros telepről egy kocsislegény. A lókötő Balázs János a megyeri csárdánál azonban észrevette, hogy a szürke kehes, ezért visszavitte, hogy másik lovat lopjon. Ekkor azonban az ébredező kocsisok rajtakapták, mire a legény lövöldözni kezdett revolverével. Szerencsére senkit sem talált el, a kocsisok leteperték, és bevitték az újpesti rendőrségre.
Végre 1914!
Talán még sohasem vártuk úgy az évek változását, mint most. Ahogy közeledett az új év, úgy fokozódott afölött való örömünk, hogy végre magunk mögött hagyhatunk egy évet, amely csak szomorúságot, bánatot és ennek nyomán sok keserűséget hozott reánk. Feltörő örömmel várjuk az új esztendőt, amelynek bizalommal, ismét feléledő reménységgel nézünk elébe. Felejtve, mint egy rossz álmot mondunk búcsút a letűnő évnek, és – mámorító Törley mellett – még nagyobb örömmel köszöntjük az új esztendőt. Csakhogy már megjött 1914!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon