Elmaradt a forradalom Pesten
Kocsifelforgatás, kardlapozás, ablakok bezúzása kísérte a készülő sajtótörvény elleni szocialista tüntetést. A lapok azonban eltérően látták az eseményeket, volt, amelyik észre sem vette a zavargást. Az új évben tegnap ült össze először parlament, a fő pont a sajtótörvény volt. Esti Újság, 1914. január 14.
Mi történt tegnap este?
Forradalomtól, nagy összeütközésektől félt tegnap a főváros.
A szociáldemokrata pártvezetőség fenyegetőzése, fogadkozása és uszítása jogot adott erre a félelemre. De ha az ember a mai lapokat elolvassa, forradalomról nem olvas benne, sőt azt látja, hogy a tüntetés egészen elmaradt. Az ujságok túlnyomó többsége szerint tüntetésről – már amilyenhez a szocialisták vezetősége hozzászoktatta a közönséget és amely megokol minden megelőző intézkedést – egyáltalán szó sem volt.
A tüntetés befagyott, a szocialista vezéreket csúfos kudarc érte. Ilyen és ehhez hasonló kijelentések olvashatók az ujságokban. Csak két ujság tud nagy tüntetésről: a Pesti Hírlap és a Népszava.
Érdekes, hogy az előbbi még több rombolásról tud, mint az ezekben a dolgokban otthonos Népszava.
A Pesti Napló jóformán csak a rendőrség intézkedéseit ismerteti, és konstatálja, hogy a tüntetés elmaradt. Zavargás sehol sem volt, csupán az Erzsébet-körúton zuzták be az Ujság kiadóhivatalának reklámtábláját.
1914 tele Budapesten
Fotó: fortepan.hu
A Pester Lloyd szerint a tüntetés a rendezők szánalmas kudarcával végződött.
A Pesti Napló viszont nagy tüntetésről, négyezer főnyi tömegek egyesüléséről és szétveréséről ad hírt. De a tüntetők rombolásáról is számot ad.
Az Alkotmány-utca táján lovascsendőrök rontottak neki az abcugoló embereknek, fölugrattak a járdára és kardlappal szétszórták őket. A tüntetők a Klauzál-utcába húzódtak, ahol bezúzták az ablakát egy nyomdának, mely nem árszabályszerűen fizeti munkásait.
Itt a csoport négy-ötszáz főre szaporodott és hangos kiáltásokkal Tisza és a munkapárt abcugolása közben a körútra tért és fölsorakozott a Newyork-palota előtt. Itt van az Ujság című kormánypárti lapnak a fiókkiadóhivatala. A tüntetők egy szempillantás alatt bezúzták a fiókkiadóhivatal hatalmas kirakati ablakát. Ezután a Budapesti Hírlapnál zúztak be néhány ablakot, amélkül, hogy a rendőrség kárt tehetett volna a tüntetőkben.
A tüntetők továbbálva a Bethlen-utcában megállították a városi villamos vasút egyik kocsiját. A közönség és a kalauzok elhagyták a kocsit, mire a munkások bezuzták a villamos összes ablakát.
Éppen hozzákezdtek a kocsinak a sínből való kiemeléséhez, amikor a másik irányból érkezett egy villamos, amelyről rendőrök ugrottak le. Ezek kivont karddal rohantak a tüntetőkre. Az egyik közülük revolvert is rántott, tíz-tizenkét lövést adott le a tüntetők felé. A tömegből is lőttek, de ekkor lovasrendőrök rohantak elő és a tömeg közé ugrattak.
Egy pillanat alatt szétoszlottak a tüntetők. Később újra csoportosultak és az István-utca egyik épülő új házának állványzatát fölgyújtották. Kilenc óra tájban csöndes lett a tájék, a tüntetők visszahúzódtak.
A Népszava nagyon büszke volt a tegnapi napra. És mégis tüntetett a munkásság címmel számolt be az eseményekről. Miután eddig mindig azt lehetett kiolvasni a szociáldemokraták közleményeiből, hogy a szocialisták erőszakra készülnek, a tavalyi május 23-ára figyelmeztettek, ma mégis azt írja a Népszava, hogy „a békés tüntetés lehetőségét Tisza István fegyveres erőszakkal gátolta meg.”
Vesszen Tisza sajtója! Kiáltással a tömeg az Ujság épületétől a Budapesti Hírlap elé vonult, de azt megközelíteni – mint írja a Népszava – lehetetlenség volt, mert Rákosi Jenő védelmére külön hadsereget vezényelt ki Tisza.
A lap azután Forradalmi jelenetek a Csikágóban címmel folytatta: a Bethlen-utcába érve a tömeg meglátta a 46-os villamost, mire és a villamostársaságok ellen való keserűség hamarosan megteremtette a forradalmi elszántságot. Nagyon haragszik a Népszava a rendőrségre, mert nem olyan hivatalos jelentést adott ki a „tüntetésről”, minőt a Népszava írt.
Előző nap még úgy tűnt, nagy fölfordulás lesz a fővárosban. Az Esti Újság erről akkor ezt írta:
Tüntetés a sajtótörvény ellen – a szocialisták fenyegetőzése
A Munkás Híradó jelenti: A munkásság erősen készül a ma esti tüntetésre. Gyűlések lesznek a főváros valamennyi kerületében.
Az előadók föl fogják szólítani a munkásságot, hogy minden körülmények között jelenjenek meg kedden este hat óra után a parlament előtt, mert ahhoz föltétlenül joga van a munkásságnak, hogy tüntessen a sajtószabadság megfojtása ellen.
A rendőrség szombaton kiadott rendelete megtiltja a keddi fölvonulást és lázadásnak bélyegzi. A szociáldemokrata párt kijelenti, hogy nem is kérte a tüntetés engedelmezését, mert a munkásság akkor tüntet, amikor akar és tüntet mindenütt. A munkásság nem bűncselekedeteket akar elkövetni, hanem az ország jogait védelmezi, és azt csak a mindenre kapható rendőrség mondhatja lázadásnak. Megfenyegeti a rendőrség a tüntetés szervezőit is. A szociáldemokrata párt vezetése nem bujkál, tagjai ott lesznek a tüntetésen is. A munkások nagy tömegekben fognak részt venni a mai tömeggyűlésen a parlament előtt, bármi történjék is.
Napirenden a sajtójavaslat.
A karácsonyi és újévi szünet után ma tartja első ülését a képviselőház, napirendjén a sajtójavaslattal. Nagy reklámja volt a mai ülésnek az a néhány lovascsendőr, aki tegnap késő este portyázott a főváros utcáin, ma azonban a Ház tájékán nem voltak láthatók.
Az ülés előtt a jobboldali folyosón harsány éljenzés hangzott fel. Az ünneplés Héderváry Károly grófnak, a munkapárt elnökének szólt, aki így mutatkozott be: Van szerencsém bemutatkozni új szerepemben, én vagyok a frondőr. - Olvastuk kegyelmes uram – mondották a korülállók – ugyancsak kuruc ellenzéki lették. - Igen, magam is értesültem róla az ellenzéki lapokból – válaszolt nevetve Héderváry. Közben a miniszterelnök is kijött az elnöki szobából és a vidám csoporthoz csatlakozott, amely még sokáig mulatott Héderváry frondőrködéséről szóló híreken.
A gróf különben már tegnap Budapestre érkezett és részt vett a Hungáriában a szokásos vacsorán, amelyen, mondják munkapárti oldalon, a párt egysége fényesen dokumentálódott.
A jobboldali folyosón élénk érdeklődést keltett annak a híre, hogy Apponyi Albert gróf a román tárgyalások dolgában interpellálni fog.
- Csodálatos – mondották a kormánypárt folyosón – hogy az ellenzék ily buzgón veri félre a harangot, amiatt, hogy a kormány szóba áll a románokkal. Hogy a tárgyalás milyen mederben folyik, erről senki kívülállónak nem lehet még ma biztos információja, a tiltakozás tehát tisztán annak szól, hogy a kormány egyáltalán szóba áll a románokkal. Azokkal a románokkal, akiknek az ellenzék még az aradi választási mozgalmak idején is eget és földet ígért.
Az ülés háromnegyed tizenegykor nyílik meg, a napirend a sajtójavaslat tárgyalásának folytatása.
Bakonyi Samu nyilatkozatot vár az igazságügyminisztertől, hogy fölhasználta-e a karácsonyi szünetet arra, hogy a sajtójavaslat ellen fölhozott sulyos kifogásokat megfontolja? Hajlandó-e a javaslat megfelelő rendelkezéseit módosítani? Szóvá teszi, hogy se az országgyűlést megnyitó trónbeszéd, se a kormány programja nem is említette a sajtóreformot.
A javaslat megokolása tele van liberális eszmékkel és a negyvennyolcas idők jelszavaival, rendelkező része azonban csupa reakció.
Szerinte az újságírók az ügyvédekhez hasonlatos testületi szervezkedésben és autonómiában találhatnának leghathatósabb védelmet. Ez az autonómia alkalmas volna arra is, hogy a sajtó visszaéléseit megszüntesse és az egész közvélemény szimpátiáját a sajtó részére visszaszerezze.
Azt a megokolást, hogy a sajtó megrendszabályozására a pornográfia miatt is szükség van, nem fogadhatja el, mert a pornográfia ellen hathatósabban lehetne védekezni, ha az erre vonatkozó rendelkezéseket az általános büntető-törvénykönyv keretébe utalnák.
A sajtóra nem a törvényhozás gyakorol nevelő hatást, hanem a közvélemény.
Hogy az angol sajtó a legszabadabb és emellett a legszemérmetesebb az nem a törvényeknek, hanem a közvéleménynek, a társadalom finomodott ízlésének, kultúrájának a következménye. Lapunk zártakor Bakonyi még beszél.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon