- Tudomány
- A nagy háború
- 1914
- esti újság
- a nagy háború
- cirkusz
- műlovarnő
- légszennyezettség
- sztrájk
- pilisvörösvár
Pest, a náthások fővárosa
A füst miatt: Pest a náthások fővárosa • Bosszut állt a bánya a sztrájkoló munkásokon • Cirkuszi tragédia: Bohóc és mülovarnő drámája a publikum előtt.Esti Ujság, 1914, március 14. (Lapszemlénk a korhű írásmódot, helyesírást tükrözi.)
A pesti füst
Ez a mi különlegességünk. London elbujhatik az ő hires ködével, amelyben nincs más, mint a Golf-áram meleg vízpárája; a mi pesti füstünk sokkal tartalmasabb: a kompakt kormon kívül tömérdek vegyi termék is van benne. Az égés alkalmával keletkezett gázok is usznak benne, melyeknek minemüsége ugyan változik a tüzelőanyag minősége szerint, de orrfacsaró, torkot reszelő, a szemet könnybelábasztó s a tüdőt maró hatása mindig egyforma.
Sehol a világon nincs annyi náthás ember, mint Budapesten,
hála a mi bőséges, maró anyagokban is kiadós, helybeli füstünknek.
Csodálatos, hogy a modern festőművészek még nem értékelik ezt az érdekes jelenséget: a pesti füstöt, mely szürkévé teszi a tárgyakat.
Rajtavesztettek a sztrájkolók
A pilisvörösvári sztrájk ma reggel megszűnt. A tárgyalás folyamán az igazgatóság kijelentette, hogy a munkások követeléseit nem teljesíti, sőt a munkásokat, ha péntek reggel nem állanak munkába, kizárja s a bányatársaság munkáslakásaiból kilakoltatja őket. Akkor pedig a főszolgabíró kénytelen lesz őket eltoloncolni.
A munkások a kényszerhelyzet sulya alatt ma reggel jelentkeztek munkára, de az igazgatóság mintegy hetvenet nem vett vissza és ki is lakoltatta őket. Ezek jelentkeztek Fazekas Ágoston alispánnál és utlevelet kértek Amerikába, de nem kaptak.
A bohóc bosszuja
Tragédia a cirkuszban
A Tertjanszkij-féle vándorló cirkusz előadásán megrázó tragédia játszódott le. A cirkusz tagjai közt volt egy román származásu bohóc is – a neve Fesztetics Mirea - aki nem igen érintkezett társaival. Az igazgató hódító csillagnak egy hires mülovarnőt szerződtetett, aki igen jó családból származott és aki a kedvességével csakhamar megnyerte mindenkinek a szeretetét és a rokonérzését.
A soktagu cirkusztársaságban mindenki kedveskedni óhajtott neki.
Esténként, valahányszor a mülovarnő, Fleurette kisasszony föllépett, Fesztetics, a bohóc ott állott a cirkuszporond szélén és nem vette le a szemét a mülovarnőről, akit szenvedelmesen szeretett. Többször meg is próbálta, hogy szive választottjához közeledjék, de Fleurette kisasszony mind határozottabban utasította vissza és az érzelmében mélyen megbántott bohóc szemeláttára néhány fiatal kozáktiszttel kokettált.
Egy este az istállófolyosó egyik sarkából elébe toppant a bohóc és meg akarta csókolni. A fölháborodott nő nagynehezen kiszabadította magát a támadó karjából, majd lovaglókorbácsával a bohóc arcába csapott. ez szegény, egészen odavolt. Látszólag nyugodta öltözőjébe ment, de forrt benne a bosszu érzete, mert ez a korbácsütés szerelmét izzó gyülöletté változtatta.
A következő este a bohóc odasompolygott a mülovarnő lovához.
Kevéssel ezután a ló izgatott kezdett lenni, s mikor az előadáson Fleurette kisasszony megkezdte az iskolalovaglást, a paripa hirtelen nyugtalankodni kezdett, fölágaskodott, hátra zuhant és maga alá temette lovasát. A cirkuszban nagy ijedtség támadt. A közönség köréből orvosok siettek a porondra, de nem segíthettek: a mülovarnő szörnyethalt.
Ekkor a halott körül állókat kemény öklözéssel széttolta a bohóc, és szivettépő sírással borult a műlovarnő testére. Mindjárt ott megvallotta, hogy ő az oka a szerencsétlenségnek, mert szerelmének visszautasítása miatt és hogy megbosszulja magát a korbácsütésért, egy darab taplót tett a ló fülébe. A bohócot letartóztatták. Ellenkezés nélkül ment a börtönbe, ahol még az éjjel fölakasztotta magát az ablakvasra.
Rovataink a Facebookon