A fattyak és erkölcstelen nők védelmében

2014.04.02. 15:42 Módosítva: 2014.04.02. 17:16

Nem mindig a rossz vér viszi a nőket a bűnbe – mondják a feministák • Már megint az ital: megverték a megmentőire támadó öngyilkost • Búcsut inthetünk a pesti omnibusznak. Esti Ujság, 1914, április 2. (Lapszemlénk a korhű írásmódot, helyesírást tükrözi.)

„Házasságon kívül”

A nő, aki politikai szavazati jogért küzd, nem szimpatikus nagyon sokak előtt, vagy talán mindazok előtt, akik a politikai élet örvényeit és fertőit ismerik. Nem a szavazati jogot sajnálják ezek a nőktől, hanem a nőket a szavazati jogtól. Amint azonban a feministák azoknak a minden szánalomra méltó nőknek az érdekében szólalnak föl, akiket nagyon gyakran a társadalom szivtelensége vagy hazug konvenciói a kitaszitottak szomoru osztályába soroz be – mindjárt bizonyosak lehetnek abban, hogy a társadalomnak jobbik fele (és hála Istennek, ma még ez a nagyobbik fele,) megértéssel, méltánylással és szeretettel nézi működésüket.

Nem az „erkölcstelenséget” akarjuk mi védelmezni.

Egy nőnek házasságon kívül való együttélése egy férfival mindig szomoru, mindig elítélendő jelenség, mert ha nem az volna, valóban fölfordulna a társadalom és vége volna minden civilizációnak. De a nő, aki ily sajnálatra méltó helyzetbe kerül, nagyon sok esetben nem a rossz vére, nem erkölcsi érzésének hiánya miatt jut lehetetlen helyzetbe, hanem oly körülmények hajtják bele, amelyek ellen nem nyújt neki semmi védelmet az erkölcsös társadalom. Elitélendő az ilyen nő – de nem itélendő halálra, nem adható át a társadalmi lenézésnek vagy megvetésnek szabad prédául. Eléggé meg van büntetve már azzal is, hogy minden nap és minden órában érzi helyzetének félszegségét és lehetetlenségét.

A megbélyegző fattyu! elnevezéstől a polgári törvénykönyv természetes gyermekéig szép utat tettünk meg a kulturában, - ha kissé lassan is. További haladásunk, melyre még szükség van, bizonyára gyorsabb lenne, ha a feministák nemcsak a szavazati jogra gondolnának, hanem sokkal inkább a társadalmi intézmények és konvenciók által nem eléggé védett anyák, nők, leányok és gyermekek védelmére.

Italozás után

Dóka János kisiratosi gazda nagy összeg pénzt mulatott el a korcsmában és mikor teljesen részegre itta magát, hazament, ahol felesége és gyermeke szemeláttára a kutba ugrott. A hideg víz fölkeltette az életösztönt, belekapaszkodott a kut ostorfájába és segítségért kiáltott. Felesége a szomszédokat hívta segítségül, akik nagynehezen kihuzták a kutból a részeg embert, aki erre éktelen káromkodásban tört ki. Ez annyira kihozta sodrából a megmentőit, hogy amiért megcsufolta a falut és káromkodott, véresre verték.

Most emiatt betegen fekszik.

Az omnibusz megváltása

A fővárosnak az autobusz-közlekedés létesitésére vonatkozó terve maga után vonja a lóvonat kiküszöbölését. A rozzant bárkák, egy patriarchális kor utolsó maradványai, el fognak tünni a budapesti utcáról.

A becslőbizottság az omnibuszüzem értékét 1252000 koronában állapitotta meg. Az elmaradt haszonnal együtt 1650000 koronára teszik azt az összeget, amelyet a fővárosnak az omnibusz megváltása fejében ki kellene fizetnie.