Kell a protekció, méltóságos uram!
Árt vagy használ-e a protekció, a befolyásos atyafiság, méltóságos uram? Vajjon? • Betiltják az utcai fagylaltárusítást, a krumplicukornak is ágyő! • Disznóölő-késsel rontott sógornőjére a kiselejtezett szerelmes. Esti Ujság, 1914, április 8.
Protekció
Üdvözöljük Tolnay Kornél ő méltóságát, a MÁV. elnökigazgatóját legujabb rendeletéért. Az elnök úr figyelmezteti a vasutasokat, ne forduljanak külső hatalmakhoz protekcióért, mert nála az ilyen ajánlás többet árt, mint használ.
Nem kell fejtegetnünk, hogy ez a rendelet mekkora bölcsesség, igazságosság, méltányosság. Mert a protekció dögvész, amely megrothasztja az ép organizmust. A protekció kiszámíthatatlan, ingadozó, bizonytalan, zavaró tényező, amely megteremti a soronkívüli előléptetést és vele a mellőzöttek csöndes forradalmát, fölrugja a tehetséget és a szorgalmat,
ellenben fölemeli a befolyásos atyafisággal dicsekvőnek üres fejét és megaranyozza dologtalan kezét.
Csak egy fájdalmas nehézség van a dologban. Tolnay ő méltósága nem vette tekintetbe a mi speciális viszonyainkat. A jól megalapozott állam rendje a törvényhozás, a közigazgatás és a törvénykezés gondosan széjjelválasztott munkamegosztásán épül. Ezt mindenhol tudják, csak nálunk nem akarják megtanulni. A törvényhozó urak kisajátítják a közigazgatást is, amennyire lehet, a bíróságot is.
Itt alkarnak küzdeni a protekció ellen? Talán nem ismerik a „kérlek, méltóságos uram” kategorikus imperatívuszát?
És ki fogják dobatni szolgájukkal a tiszteletreméltó pártvezért vagy alvezért, aki a sógorát, komáját, választója fiát protegálja? Vajjon?
Az utcai fagylaltosok
A székesfőváros tanácsának utasítására a tisztifőorvos fölhívta a kerületi elöljárókat, hogy fagylaltnak tolókocsin és cukorkának az utcán járva-kelve való árusítására ezután közegészségügyi okból ne adjanak engedelmet. Az utcai fagylalt- és cukorkaárusok főképpen a gyermekekre nézve veszedelmesek és gyakran okoznak nem csak fertőzést, hanem valóságos járványt is, mert a tisztaság és óvatosság legelemibb figyelmeztetéseit is figyelmen kívül hagyják.
A pipogya legény
A sógorasszonyával folytatott szerelmi viszonyt Gyengy Gavrilla Tódor huszonegy éves paraszt-legény, akit mikor öt hónap után a katonaságtól kiselejteztek, a sógorasszony ezzel fogadott:
Ily pipogya legénnyel, aki még agyonlőni sem jó, többé nem állok szóba.
Hasztalan volt a legény rimánkodása, a menyecske állotta ígéretét, ami annyira felbőszítette a hoppon maradt szerelmest, hogy karácsony táján revolverrel támadt az asszonyra s annak védekezésül fölemelt jobbkarját keresztüllőtte. A férj nem akarta csendőrkézre adni öccsét, nem is jelentette föl, amitől annyira vérszemet kapott a legény, hogy tavaly, a görögkeletiek húsvétján, amikor bátyja hazulról távozott, ujra fölkereste sógorasszonyát s mivel ez ajtót mutatott neki, disznóölő-késsel elmetszette torkát s kétszer sziven szurta. A nagyváradi esküdtbíróság gyilkosság és szándékos emberölés kísérlete miatt örökös rabságra ítélte a vádlottat.
Rovataink a Facebookon