- Tudomány
- A nagy háború
- 1914
- esti újság
- a nagy háború
- bernard show
- pygmalion
- villamosszék
- kivégzés
- kivándorlás
Ez színház, ne merészeljen nevetni!
A drámaíró halála: a hahotázó és tapsoló néző • Kitántorgók Amerikába: a korcsmák nyitvatartása is felelős a kivándorlásban • Kegyetlen kivégzés: elhuzódó kínhalált hoz a villamosszék. Esti Ujság, 1914, április 18.
Shaw a premierhiénákról
Shaw Bernard gyűlöli a színházi bemutatóelőadások törzslátogatóit, akiket premierhiénáknak nevez. A híres angol drámaíró esztendők óta nem győzi bizonygatni, hogy mennyire utálja azokat a premierlátogatókat, akik hangosan nevetnek a darabjain, sőt – horribile dictu! – tapsolni merészelnek, mialatt a játék folyik. Most, hogy Pygmalion című komédiáját bemutatta a londoni His Majesty's theatre, Shaw Bernard ismét kifakadt a nevetők ellen:
Ha a Pygmalion bemutatóját is agyonnevetik, akkor legközelebbi darabomból minden ugynevezett viccet ki fogok törölni és ugy megrövidítem a darabot, hogy az előadás csak öt percig fog tartani.
Egyébként a Pygmalionban nincs egy olyan jelenet sem, amelynél a jókedvtől tombolnia kellene a nézőnek vagy a kacagástól megpukkadnia.
Én például végignéztem a darabot és nem ordítottam a gyönyörűségtől, pedig mint szerző igazán sokkal jobban mulathatnék rajta, mint bárki más.”
A kivándorlás oka
Eperjes: Sárosvármegye alispánja értekezletet hívott egybe a kivándorlás okainak megállapítása végett. A következőket állapitották meg:
- a dollár nagy ázsióját,
- hogy Amerikában könnyebb a tőkemegtakarítás,
- a nálunk divatos nagymértékű perlekedés, a határjelzések elmulasztása,
- a kisebb parasztgazdaságokat sulyosan terhelő örökösödési adó,
- egyéb illetékek és díjak,
- a nép iszákossága,
- a korcsmák nyitvatartása vasár- és ünnepnapokon
- és a népoktatás gyakorlatiatlan irányát
A kivándorlás mesterséges uton nem akadályozandó meg, csupán előidézőit kellene megszüntetni.
Kegyetlen lassuság
A villamos kivégzés borzalmai
A híres newyorki Singsing-fogházban kivégezték Rosenthal játékház-tulajdonos négy gyilkosát. Ennek a négyszeres kivégzésnek igen sulyos tanulsága van: jóformán megállapítható, hogy a villamosszék, mint a földi igazságszolgáltatás legvégzetesebb eszköze, nem humánus és még kevésbé tökéletes. Attól a pillanattól fogva, hogy az elítéltek a kivégzés helyéül szolgáló szobába beléptek, és amíg onnan a holttestüket kivitték, pontosan harminckilenc perc telt el, vagyis borzalmasan hosszú idő, amelynek során a négy szerencsétlen a haldoklásnak legrémesebb kínjait volt kénytelen elszenvedni.
A bűnösök között egy sem akadt, aki a gyilkosságban való részességét megvallotta volna. Egy volt közöttük, aki a villamosszékben való elhelyezkedés után néhány szót mormogott. A hóhér, abban a hitben, hogy a bűnös ember talán az utolsó percben mégis vallomást akar tenni, az elítélt fejéről levette a fémből való fejborítót, hogy ezzel alkalmat adjon a beszédre. A gyilkos kiejtett néhány szót, de lehetetlen volt megérteni, és a hóhér kénytelen volt ismét a fejére illeszteni a halálmaszkot, mi után megindította az áramot.
Rovataink a Facebookon