Ez színház, ne merészeljen nevetni!

A drámaíró halála: a hahotázó és tapsoló néző • Kitántorgók Amerikába: a korcsmák nyitvatartása is felelős a kivándorlásban • Kegyetlen kivégzés: elhuzódó kínhalált hoz a villamosszék. Esti Ujság, 1914, április 18.

Shaw a premierhiénákról

Shaw Bernard gyűlöli a színházi bemutatóelőadások törzslátogatóit, akiket premierhiénáknak nevez. A híres angol drámaíró esztendők óta nem győzi bizonygatni, hogy mennyire utálja azokat a premierlátogatókat, akik hangosan nevetnek a darabjain, sőt – horribile dictu! – tapsolni merészelnek, mialatt a játék folyik. Most, hogy Pygmalion című komédiáját bemutatta a londoni His Majesty's theatre, Shaw Bernard ismét kifakadt a nevetők ellen:

Ha a Pygmalion bemutatóját is agyonnevetik, akkor legközelebbi darabomból minden ugynevezett viccet ki fogok törölni és ugy megrövidítem a darabot, hogy az előadás csak öt percig fog tartani.

Fotó: Hulton Archive / Europress / Getty

Egyébként a Pygmalionban nincs egy olyan jelenet sem, amelynél a jókedvtől tombolnia kellene a nézőnek vagy a kacagástól megpukkadnia.

Én például végignéztem a darabot és nem ordítottam a gyönyörűségtől, pedig mint szerző igazán sokkal jobban mulathatnék rajta, mint bárki más.”

A kivándorlás oka

Eperjes: Sárosvármegye alispánja értekezletet hívott egybe a kivándorlás okainak megállapítása végett. A következőket állapitották meg:

• a dollár nagy ázsióját,
• hogy Amerikában könnyebb a tőkemegtakarítás,
• a nálunk divatos nagymértékű perlekedés, a határjelzések elmulasztása,
• a kisebb parasztgazdaságokat sulyosan terhelő örökösödési adó,
• egyéb illetékek és díjak,
• a nép iszákossága,
• a korcsmák nyitvatartása vasár- és ünnepnapokon
• és a népoktatás gyakorlatiatlan irányát

A kivándorlás mesterséges uton nem akadályozandó meg, csupán előidézőit kellene megszüntetni.

Kegyetlen lassuság

A villamos kivégzés borzalmai

A híres newyorki Singsing-fogházban kivégezték Rosenthal játékház-tulajdonos négy gyilkosát. Ennek a négyszeres kivégzésnek igen sulyos tanulsága van: jóformán megállapítható, hogy a villamosszék, mint a földi igazságszolgáltatás legvégzetesebb eszköze, nem humánus és még kevésbé tökéletes. Attól a pillanattól fogva, hogy az elítéltek a kivégzés helyéül szolgáló szobába beléptek, és amíg onnan a holttestüket kivitték, pontosan harminckilenc perc telt el, vagyis borzalmasan hosszú idő, amelynek során a négy szerencsétlen a haldoklásnak legrémesebb kínjait volt kénytelen elszenvedni.

A bűnösök között egy sem akadt, aki a gyilkosságban való részességét megvallotta volna. Egy volt közöttük, aki a villamosszékben való elhelyezkedés után néhány szót mormogott. A hóhér, abban a hitben, hogy a bűnös ember talán az utolsó percben mégis vallomást akar tenni, az elítélt fejéről levette a fémből való fejborítót, hogy ezzel alkalmat adjon a beszédre. A gyilkos kiejtett néhány szót, de lehetetlen volt megérteni, és a hóhér kénytelen volt ismét a fejére illeszteni a halálmaszkot, mi után megindította az áramot.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!