Emberevők lakják a napfényes Itáliát?
Talján sérelem: olasz brigantikkal riogatják szegény utazót a baedekerek • Házmester terror a Teleki-téren, hol mindennapos vendég a rendőr s a mentő. Esti Ujság, 1914, április 30.
Hamis világításban az olaszok
Olaszországnak az a sérelme, hogy rossz hírüket költik, szidják és rágalmazzák. Az önérzetes olaszok nem hajlandók eltűrni, hogy napsugaras hazájukat ma is a brigantik szabad és rendezetlen államának tüntessék föl az úti könyvek, elsősorban a Baedeker, mely Itáliáról szóló köteteinek előszavában olyan utasításokat ad, amelyek csak egy kongóvidéki expedíció esetében volnának helytállók.
Olaszországi életkép 1914-ből
Fotó: Branger / Europress / Getty
A Baedeker-kötetek és még inkább az angol úti kalauzok ma sem mulasztják el arra inteni az utazót, hogy óvakodjék az olaszországi koldusoktól, rendőröktől, brigantiktól. Nápolyban ne mutassa az óraláncát, ne árulja el, hogy pénz van nála, sőt jól teszi, ha déli Olaszországban kopott, szegényes ruhát ölt.
Napszállta után – mondja az egyik kalauz – Még Rómában se menjen az idegen mellékutcába, mert könnyen azoknak a sorsára jut, akik reggel egészségesen és épen távoztak szállójukból és este holtan vitték őket haza.
Most az olasz közönség színe-java fogott össze, hogy megcáfolják a hamis híreket és erre a célra hatalmas díszművet szerkesztettek, mely írásban és képben, adatokkal fölszerelten tárja elénk Olaszország való közállapotait.
Fájdalom, minket magyarokat ugyan kevesebbet bántanak, de még kevesebbet látogatnak.
Reggel öt órakor
Budapestnek egyik legérdekesebb utvonala a Népszínház-utca. A város szívéből indul ki és néhány száz méterrel arrébb már a Teleki-térre torkollik, ez a tér pedig régi idők kellemetlen emlékét, a gettó rongypiacát idézi memóriánkba. A Népszínház-utca jobboldalából csupa olyan mellék-sikátorok nyílnak, amelyek ennek a nagy városnak a legdurvább ösztöneit szolgálják, baloldalt pedig a kurta utcácskák a főváros egyik legveszedelmesebb éjszakai pontjára, a Tisza Kálmán-térre visznek.
Ebben az utcában rengeteg a dolga mentőnek, rendőrnek. Minden házban csapszék, pálinkamérés.
Ma reggel szokatlan időben verte föl az utca csendjét hangos, izgalmas lárma. A negyvenötös számu ház előtt nagy tömeg állta körbe az estet főszereplőit: egy rendőrt, a házmestert és a háznak egy szerény, de pontosan fizető idősebb lakóját, a szakállas, pápaszemes Háber Dávidot.
Háber Dávid éjszakai narancsárus, aki rendszerint hajnal tájban ér haza. Nap-nap után becsönget és szűkös keresetéből átad a házmestrenek husz fillért. Ma éjjel már elmult öt óra, mire hazaért, s valamennyi szomszédos háznak nyitva volt már a kapuja, csak a 45-ös számu bámult merev, zárt kapuval az utcára. Háber várt zugolódás nélkül, majd amikor egy ujságkihordólányka becsöngetett, vele együtt ő is belépett.
Ám a házmester megragadta karját:
— Hol van a kapupénz?
— Bocsánat házmester úr, – válaszolta Háber Dávid - de most már elmult öt óra, nem muszáj kapupénzt adnom.
Az utolsó szót még ki sem mondta, amikor már repült. A házmester nekiugrott és miközben gazembernek, különböző jelzőjü zsidónak és sok egyébnek elmondotta, óriás ütéseket mért rája. Arról is intézkedett, hogy a vice rendőrt hívjon, aki bizony meg se hallgatta szegény vézna öregembert, fölparancsolta a lakásába. Van több tanú is, aki mind fölháborodással nézte az oroszországi jelenetet, miközben Háber Dávid kiegyengette az agyonpofozott kalapját és szégyennel, keserűséggel, lenyelt könnyekkel besomfordált a kapun.
Munkások!
Öltöny vásárlásnál legjobban ajánlhatjuk az elszakíthatatlan Gosam védjegyü munkásöltönyöket, melyek a legolcsóbb gyári árban kaphatók a Párisi Nagy Áruházban.
Sötétkék vászonöltöny 5 korona 25 fillér, köpeny sötétkék, fehér és drapp színben 4 korona 50 fillér.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon