Gavrilo Princip, a szerb hős

2014.06.27. 22:30
Nem sok, száz évvel ezelőtti gimnazista lett olyan világhírű, mint a szarajevói merénylettel világháborút elindító Gavrilo Princip. Ferenc Ferdinánd trónörökös gyilkosát nálunk és a világ nagy részén terroristaként tartják számon, Szerbiában viszont legenda, akinek szobrot emelnek, arcképe Belgrádban graffitiken látható. Déli szomszédunknál Princip újra nemzeti hősnek kezd számítani, a délszláv egység egykori harcosát most a szerb nacionalizmus sajátítja ki.

A szarajevói merénylet századik évfordulóján sajátos emlékezeti háború dúl a bosnyák fővárosban. Miközben a megosztott Szarajevó szerb felében szobrot emelnek Gavrilo Principnek, a város muszlim részén most szombaton a Bécsi Filharmonikusok adnak koncertet. A szépen felújított, mór stílusú városházán Haydn Kaiser kvartettjét játsszák, ez volt a Monarchia birodalmi himnusza.

A hangverseny helyszínválasztása is szimbolikus: 1914. június 28-án innen indult el a Ferenc Ferdinándot és Zsófia főhercegnét szállító nyitott autó, hogy aztán egy tragikus véletlen folytán rossz utat válasszon és ezt korrigálandó éppen Princip előtt forduljon meg. Mint ismert, a 19 éves boszniai szerb fiatalember kilépett a tömegből, és kétszer elsütötte Browningját.

Az első lövés halálos sebet ejtett a trónörökösön, a második gellert kapva Bosznia kormányzója helyett a feleségét találta el. Fél órán belül mindketten halottak voltak, ma pedig a legendává vált részletekbe kapaszkodva idézik fel mindenfelé az eseményeket, amelyek egy egész világnak vetettek véget.

A zsarnokgyilkos mártír legendája

A merénylet színhelyére hamarosan megindult a turistazarándoklat. Már a háború alatt, 1917-ben emlékművet emeltek itt a Monarchia hatóságai, a felirat az akkor már börtönben ülő Principet gyilkosnak nevezte. Nem sokáig volt látható, azt 1918-ban a trónörökös-párnak a gyönyörű Latin-hídon emelt szobrával együtt távolíttatta el a születőfélben lévő Szerb-Horvát-Szlovén Királyság. A magát jugoszláv nacionalistának valló Princip ezt már nem élhette meg, tbc-ben halt meg a börtönben. Így viszont ő kaphatott emléktáblát ugyanott, máshol utcát neveztek el róla, Princip a húszas évekre a jugoszlávizmus dicső mártírja lett.

Külön jó pont volt ekkor, hogy a gyilkosság elkövetésére Belgrádból, szerb titkosszolgálati és katonai kapcsolatokkal felvértezve érkező hatfős csoport vegyes összetételű volt. A bosnyák és horvát tagok révén a merénylet a zsarnokság rabigáját leküzdő délszláv egység mítoszát volt hivatott alátámasztani. A második világháború után, Tito Jugoszláviájában az államilag generált Princip-kultusz hőse már kommunista szabadsághőssé lépett elő, de Jugoszlávia szétesése sok egyébbel együtt őt is maga alá gyűrte.

Az egykori jugoszláv hős megkopott nimbuszát fura módon a délszláv egység illúziójából való teljes kiábrándulás állíthatja helyre. Miközben — mint Molnár Tibor írja a háborúnak szentelt blogon — a horvát tankönyvek már azt tanítják, hogy a szerb katonatisztek titkos összeesküvése, a Fekete Kéz terrorista szervezet volt, Princip figurája Szerbiában új, pozitív jelentést kapott. Ez főleg Koszovó elvesztése után vett lendületet, Slobodan Markovic, a belgrádi egyetem csütörtökön Pesten előadó politológusa szerint a merénylő ma leginkább a szerbek nyugatellenességét, külföldi erőkkel szembeni örök ellenállását testesíti meg.

A Princip-kultusz fő propagátora mostanában a muszlimból ortodoxszá, Emirből Nemanjává, Milosevics-hívővé és a világ jelentős része szerint politikai futóbolonddá lett Kusturica. A filmrendező nemrég egy performanszban játszotta el Ferenc Ferdinánd halálát, amit ott féktelen ünneplés követett, hasonló szellemben filmet is akar forgatni a szarajevói merényletről, hogy megmutassa a világnak a történelmi igazságot és „a szerbek valódi arcát”.

Kusturica legújabb nagy projektje Andrićgrad, egy vadiúj történelmi város felépítése a boszniai Szerb Köztársaságban. A bosnyákokról legtöbb kortársához hasonlóan lekicsinylően nyilatkozó Nobel-díjas íróról elnevezett fantáziaváros átadását direkt a szarajevói merénylet évfordulójára időzítik: szombaton a szerb politikai elit részvételével emlékeznek meg itt a „Bosznia osztrák-magyar elnyomásának véget vető” Gavrilo Principről.

A merényletet elkövető „Ifjú Bosznia” (Mlada Bosna) szervezetnek hivatalos körökben is újra respektje van. Princip a szerb ortodox egyház szerint is nemzeti hős, aki az osztrák-magyar megszállókat megtestesítő zsarnok ellen követett el jogos merényletet. A szerb történészek között is elég masszív ez a megközelítés, leginkább a szerb tudományos akadémia Balkán Intézetének vezetője, a politikusként is egzisztáló Dušan Bataković propagálja. Az üzenet veleje, hogy mindenfajta szerb felelősséget elutasítanak az első világháború kitörésével kapcsolatban.

Miért éppen Bosznia?

Az kétségtelen, hogy a Monarchia korabeli álláspontjával ellentétben a szarajevói merénylet nem állt a szerb állam érdekében, főleg nem az akkori miniszterelnöknek, a nehéz helyzetben lévő Pašićnak nem.

Talán még „Apis” (Dragutin Dimitrijević), a merénylet mögött álló Fekete Kéz néven ismert titkos csoport vezetője sem gondolta igazán komolyan a trónörökös megölését, szándéka inkább csak – egy sikertelen merénylet és az Ausztriával való viszony kiélezésével – a szerb belpolitikai zavarkeltés lehetett.

Jellemző, hogy Apis ezredest a szaloniki koncepciós perben 1917-ben csak azért nem vádolták meg azzal, hogy részese volt a merényletnek és emiatt a világháború kirobbantásáért közvetlenül felelőssé tehető, mert azzal Pašić elismerte volna Szerbia felelősségét is az 1914-es eszkaláció kapcsán. A koncepciós perben ezzel együtt halálra ítélték az uralkodó elleni összeesküvés vádjával.

Ezzel együtt, az első számú nagyszerb célok között 1844 óta szerepelt Bosznia-Hercegovina megszerzése. Az 1878-as okkupáció, majd az 1908-as annexió azzal fenyegetett, hogy Ausztria–Magyarország ezt végleg megakadályozza. A Monarchia és Szerbia rossz viszonya és a megoldatlan boszniai kérdés mindkét felet a háború felé terelte. „1908 után Bécsben és Belgrádban is számoltak az egymás ellen vívott háborúval, ennek csak az időzítése és körülményei voltak kérdésesek” — mondta erről az Indexnek Csaplár-Degovics Krisztián, az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.

A Balkán többi független nemzetállamához hasonlóan, Szerbia rá volt kényszerítve a területi terjeszkedésre. Bár a sikeresen megvívott két Balkán-háború 1914-re a teljesítőképessége határára sodorta az államot, Szerbia a győzelmek eufóriájában égett. Az ország területeit megduplázta és még az európai nagyhatalmakkal szemben is eredményesen politizált – összegzi Csaplár-Degovics. A nagy háború kitörése egyébként annyira szorosan kapcsolódott Délkelet-Európa tartós válságához és a megelőző Balkán-háborúkhoz, hogy az első világháborút a térségben sokan már 1912-től számítják, a végét pedig későbbre, akár 1924-re teszik.

A szerb miniszterelnök jellegzetesen balkáni hazardírozó külpolitikát folytatott. Ennek lényege, hogy a nemzeti célok elérése érdekében a karizmatikus vezető addig korbácsolta az indulatokat, amíg azokat aztán már ő sem volt képes uralni - ha nem tör ki a világháború, valószínűleg hamarosan katonai puccsra került volna sor, mondta a Délkelet-Európát kutató történész.

A szerb nacionalizmus újjáéledő Princip-kultusza nem is annyira a politikai merényleteket és ezt a hazárdjátékot ünnepli, sokkal inkább azt a szerb áldozattudatot, az „ok nélkül bántanak minket” érzést akarja erősíteni, ami egyébként eléggé hasonlít a magyarok történelemszemléletére is. Hogy a szélesebb közvéleményt mindez mennyire éri el, még nem tiszta. Úgy tűnik, a valós történelmi ismeretek ott is nagyon hiányosak. Amikor a Franz Ferdinand (mármint a trónörökös nevét különösebb politikai ok nélkül felvevő brit együttes) Banja Lukában, a boszniai szerb köztársaságban adott koncertet, és a háttérben az ellenpontozás kedvéért Gavrilo Princip fotója volt kivetítve, a szerb fiatalok közül nem sokan ismerték fel a terrorista/nemzeti hőst.