Gimnazisták írták át a magyar történelmet
További A nagy háború cikkek
Gróf Tisza István kétségek között sétál fel s alá az Országházban, a miniszterelnök állásfoglalásán múlik az ország sorsa, de talán az egész kontinenssé is. A szarajevói merénylet után a Monarchia kéjesen fortyog a szerbek elleni bosszúvágyban, de egy kiterjedő háború az egész birodalom létét veszélyeztetheti. Tisza tisztában van a kockázatokkal, de a kényszerpályákkal is. Tökéletes döntés nincs, legkevésbé rossz talán igen. De vajon melyik az?
Bár az első világháború centenáriumi évfordulóján a magyar felelősség elhárítása jegyében is sokszor elhangzik a történelmi igazság, hogy a Monarchia meghatározó politikusai közül egyedül a magyar miniszterelnök ellenezte határozottan a háborút, azt is tudjuk, hogy végül mégis engedett az osztrák héjáknak. 100 év után hajlamosak lehetünk könnyen ítélkezni, de attól még korántsem egyértelmű, hogy lehetett volna-e érdemben máshogy alakítani a történelmet 1914 nyarán.
A múlt egyik nagy problémája, hogy elmúlt, és ezért nem érezzük eléggé a sokféle egykor benne rejlő lehetőséget, mintha minden szükségszerűen kellett volna, hogy úgy alakuljon, ahogy azt a tankönyvekből megtanultuk. Lehet, hogy túl erős közhely a gyakran emlegetett „történelemben nincs ha” elv, ami a szakmaiság nevében béklyóba szorítja a fantáziát; a részletes eseménytörténet biflázásánál időnként hasznosabb lehet komolyabban végiggondolni a lehetőségeket; az alternatív történelmekben való elmélyedés a megtörtént történelmet is új szögből világíthatja meg. Na de maguk milyen tanácsot adnának Tisza Istvánnak?
Ezt kellett 72 óra alatt kitalálnia vasárnap délutánra egy csoport végzős gimnazistának az Országos Középiskolai Problémamegoldó Verseny döntőjén. Unalmas magolós feladatok helyett tulajdonképpen egy történelmi szerepjáték forgatókönyvét kapták meg a versenyzők: a tavalyi vetélkedőn Szapolyai Jánosnak lehetett segíteni, hogy mi jobban, a törökök meg értelemszerűen rosszabbul jöjjenek ki a mohácsi csatából, a mostani döntőben pedig a szarajevói merénylet utáni napokba kellett visszaugrani. A kerek évforduló miatt nem lehetett túl nagy meglepetés, hogy a nagy háborúhoz kapcsolódott a feladat, de idáig el is kellett jutni: a 86 jelentkező csapatból 15-en folytatták az elődöntőkben, hogy aztán a három legjobb csütörtökön megkapja a végső feladatot.
A szervezők — a Mathias Corvinus Collegium mellett — közgazdászok és nem történészek, a versenyben éppen az az újszerű, hogy az üzleti életben bevett döntés-előkészítési módszereket most nem a hagyományos terepen, hanem a történelemre alkalmazzák. A kezdeményező „Hungarian Business Case Society” egyébként gazdasági esettanulmány-megoldó kurzusokat és tréningeket tart; mint a társaság-alapító Ábrahám Zsolt mondta, ennek a tudását akarták átadni középiskolásoknak, csak éppen mikroökonómia helyett a tanulmányaik miatt nekik testhezállóbb történelmi szimulációkkal.
Na de mit lehet tanácsolni egy 100 évvel ezelőtti miniszterelnöknek? Végül is, tulajdonképpen bármit. Legalábbis ismerve a háború kimenetelét, meg tudva, hogy a geszti grófot az 1918-as vereség napjaiban állítólagos háborúpártisága miatt lelőtték, sokkal rosszabbul már úgysem jöhetett volna ki a dologból – mondhatnánk. De a versenyen ennél azért jóval ügyesebben kellett érvelni, a többek között Romsics Ignáccal, Török Gáborral felálló zsűri keményen odakoppintott, ha érvelési hibákat, belső ellentmondásokat, vagy fontos tények figyelmen kívül hagyását érzékelték.
Miért gondolják, hogy a forrongó nemzetiségek megelégednének a fennálló törvények betartatásával? Mégis, mennyire szélesítenék ki a választójogot? Mit kezdenénk a területnövekedéssel egy esetleges győztes háború után? Hogy fogadhatna el Tisza olyan javaslatot, amely ellentétben áll a magyar szupremácia fenntartására irányuló politikájával?
Egy ilyen komplex feladatnál sok mindent kell tudni, amit nem nagyon tanítanak meg a magyar iskolákban. Egyszerre kell a releváns információkat kiszűrni, látni az egy-két faktorra nem leegyszerűsíthető összefüggéseket, és főleg képesnek kell lenni rendszerben gondolkodni. Ezek nagyjából mind olyan készségek, amelyeket továbbra sem fejleszt a magyar oktatási rendszer, miközben – mint arról Romsics Ignác is beszélt nekünk – a hagyományos pedagógiai módszerek már nem működnek a mostani diákoknál. Ráadásul ez itt csapatjáték, és az együttműködés megtanulása megint csak kimarad az iskolában elsajátítható alapskillek közül. Pedig ezt ettől az évtől már a PISA-tesztekben is mérni fogják; nem lenne meglepő, ha a magyar gyerekek ebben a dimenzióban különösen rossz eredményeket érnének majd el.
A döntőben elég jól összerakott prezentációk voltak, és nyilván nem véletlen, hogy a résztvevők mind budapesti elitgimnáziumokból jöttek. Tartalmilag annyira változatos megoldások születtek, hogy Tisza István legyen a talpán, aki határozottan tud dönteni a teljesen ellentétes koncepciók között.
- A Fazekas csapata az időhúzást javasolta (szerintük egy év alatt kellőképpen fel lehetne turbózni a k.u.k. hadsereget; ez talán nemes, de kevésbé reális gondolat), miközben a háborút középtávon elkerülhetetlennek látták.
- Az Apáczais-Berzsenyis-Veres Péteres válogatott ennek éppen az ellenkezőjét forszírozta volna 1914-ben: rohanjuk le a lehető leggyorsabban Szerbiát, hiszen az antant később csak még felkészültebb lesz a háborúra.
- De a háborúpártiak helyett végül ezen a versenyen nyert a békevágy: a győztes trió a Városmajori gimiből a szerbekkel szembeni kemény, te teljesíthető ultimátum pártján állt. Ők Tiszának a politikai kommunikáció szempontjaira is figyelve azt mondták volna, hogy a hazai közvélemény felé mutassa magát keménynek, miközben óvatos belső reformokkal próbálja fenntartani a nemzetiségek lojalitását.
Hát így, tisztelt miniszterelnök úr. Álljon itt még a győztesek neve, hátha köztük van egy későbbi politikai tanácsadó: Dombrovszky Borbála, Kovács-Osváth Apolka, Augusztini Krisztián. És jó lenne, ha néhány év múlva egy hasonló rendezvénynek már egyáltalán nem lenne hírértéke, mert senki nem tartaná furának, hogy egy középiskolai töriórán profi prezentációs technikákat és elemzési módszereket is használnának; akár 100 éves SWOT analízissel.
Rovataink a Facebookon