Erzsébet
1 °C
4 °C

A magyarok kitelepítése: mézesmadzag a szlovákoknak

2007.09.29. 11:22
Csehszlovákiából nem tudtak etnikailag tiszta szláv államot csinálni, de máig megmérgezték Szlovákia és Magyarország viszonyát - így összegezhetnénk azt a konferenciát, amelyet a Terror Házában rendeztek, és amelynek különös aktualitást adott, hogy a felvidéki magyarokat megbélyegző Benes-dekrétumokat a szlovák parlament az elmúlt napokban sérthetetlennek, érinthetetlennek nyilvánította.

Etnikailag tiszta szláv államot akartak létrehozni 1945-ben Csehszlovákia akkori vezetői, elsősorban Edvard Benes, a II. világháború alatti londoni emigráció vezetője, aki a háború előtt is elnök volt, és utána is államfő lett. Benesék 1946-ban érték el, hogy Magyarország aláírja a csehszlovák-magyar lakosságcseréről szóló egyezményt, és ennek következményeként hatvan éve, 1947-ben kezdődött meg a felvidéki magyarok kitelepítése és a magyarországi szlovákok önkéntes kivándorlása.

Útban voltak a magyarok és a németek

Benesék etnikailag tiszta szláv államának két gátja volt Csehszlovákiában: a hárommilliós német kisebbség és a 600 ezres magyarság, mondta Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, aki a csehszlovák-magyar lakosságcseréről szóló kiállítást nyitotta meg csütörtökön az Andrássy úti intézményben.

Előzőleg konferenciát is szervezett a múzeum, ahol Izsák Lajos történész professzor, az ELTE rektor-helyettese kifejtette, hogy emberiség elleni bűntettnek minősíthető a csehszlovákiai magyarság kitelepítése, miközben a magyarságot megbélyegző Benes-dekrétumokat éppen most nevezte érinthetetlennek a szlovák parlament.

Ki volt Benes?

A lakosságcserét és a kollektív bűnösséget kimondó, a magyar és a német nemzetiséget sújtó Benes-dekrétumokat hosszas előkészítés előzte meg. Ehhez azonban meg kell érteni, hogy ki is volt Edvard Benes.

Antonin Zápotocky, a Csehszlovák Szakszervezeti Tanács elnöke (balról), Václáv Nosek belügyminiszter (balról a második) és Klement Gottvald (jobbról a második) 1948. február 25-én felkereste Eduard Benes elnököt (jobbszélen), hogy javaslatot tegyenek egy új kormány megalakítására

Csehszlovákia cseh megalapítói közé tartozott, egykori tanárával, Tomás Garrigue Masarykkal együtt, rajtuk kívül még a szlovák Milan Rastislav Stefánikot emelik ki a történelemkönyvek. Az első világháború alatt Benes szervezte meg azt az Ausztria-ellenes emigránscsoportot, az úgynevezett Maffiát, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az antant győztes hatalmai végül felbomlasztották az Osztrák-Magyar Monarchiát.

A csehszlovakizmus

Benes úgynevezett csehszlovakista állásponton maradt élete nagy részében, bár taktikájába időnként még az átmeneti németbarátság is belefért (ez utóbbiról Stark Tamás történész tett említést a Terror Háza konferenciáján). A csehszlovakizmus lényege az volt, hogy nemcsak egy államban kell tömöríteni a cseheket és a szlovákokat, hanem ezt az államot egységesen, nem föderális alapon kell megszervezni, hiszen a csehek és a szlovákok voltaképpen egyazon néphez tartoznak.

A csehszlovakizmus a második világháború után megpecsételte a magyarok sorsát, hiszen a csehek tulajdonképpen azzal akarták a szlovákok indulatait levezetni, autonóm törekvéseiket mederbe terelni, hogy szabad kezet adtak (volna) a magyarok kitelepítésére Dél-Szlovákiából, illetve a Felvidékről egészéből. Cserében azt várták, hogy a szlovákok lemondjanak Csehszlovákia szövetségi állammá szervezéséről.

Hogy a csehszlovakizmus mennyire furcsa ideológia volt, az Szarka László egyik tanulmányából derül ki, amely szerint a II. világháború alatt a londoni emigrációba kényszerült Benes árulónak tartotta a szlovákokat, akik Hitler bábállamaként kikiáltották függetlenségüket, és a szovjeteknek felvetette az egyik tárgyaláson még a szlovákok megbüntetésének lehetőségét is.

A két világháború között

De ne menjünk ennyire előre, térjünk vissza Benes két világháború közti tevékenységére. Sokáig külügyminiszter, egy-két évig miniszterelnök volt, majd Masaryk halála után 1935-től elnök lett Csehszlovákiában. A müncheni egyezményben, 1938 szeptemberében azonban a nyugati hatalmak, Anglia és Franciaország odadobták Csehszlovákiát Hitlernek és szövetségeseinek. Ezt követte az ország felbomlasztása.

A Szudéta-vidéket Németország kapta meg, a Felvidék déli sávját Hitler 1938-as első bécsi döntésével csatolták Magyarországhoz, a maradék cseh részeken a Cseh-Morva Protektorátus német ellenőrzés alá került 1939-ben, és ebben az évben alakult meg a szlovák (báb)állam is Tiso vezetésével, amely majd a második világháború nagy részében Hitler szövetségeseként ténykedik majd.

Benes és a németek

Edvard Benes szobra Prágában

Benes 1938-ban lemondott hivataláról, bár előtte gondolkozott, hogy a csehszlovák hadsereget mozgósítsa-e a németek ellen. Végül Londonba került, és 1940-45 között száműzetésben élő elnöknek tekintette magát, majd 1945-ben sikerült a nagyhatalmakkal tulajdonképpen a háború győzteseként elfogadtatnia Csehszlovákiát. Ekkor visszatérhetett hazájában az elnöki pozícióba, amelyet 1948-ig, a kommunisták hatalomátvételéig tartott meg.

Benes 1938-tól rendkívül változó álláspontot képviselt Csehszlovákia jövőjével kapcsolatban, erről Stark Tamás beszélt hosszasan a konferencián. Így amikor a németek rendkívüli erőt mutatva hajtották uralmuk alá egymás után az európai államokat, Benesben felmerült, hogy Csehországon belül kéne megállapodni az ott élő németekkel. A szintén emigráns német szociáldemokratáknak azt ajánlotta, hogy az összes cseh- és morvaországi németet telepítsék a Szudéta-vidékre és egy föderális államot hozzanak létre. Ekkoriban még barátinak nevezte a német és a cseh népeket.

Később Benes módosított álláspontján. Heydrich német helytartóvá kinevezése Cseh- és Morvaországban, majd a Heydrich elleni sikeres merénylet után Benes már egyre valószínűtlenebbnek látta a megegyezés esélyét a németekkel.

Felvetődik a kitelepítés

Ekkoriban kezdi a kitelepítés ötletét felvetni az angolszász hatalmaknak, de igazi háttértámogatót Sztálin személyében talál. (Erről a konferencián Helena Nosková cseh, illetve Stark Tamás és Kugler József magyar történészek beszéltek hosszasan.) 1943-ban Moszkvába utazott, s ekkor már nemcsak a németek, hanem a felvidéki magyarok kitelepítése is szóba került.

Az angolszászok mindvégig óvatosak maradtak a kitelepítésekkel, de végül 1945 után - a mostani konferencián elhangzottak szerint - 12 millió németet deportáltak a mai Németország területére Kelet-Európából, ami elsősorban a sztálini nemzetiségi politika érvényesülését jelezte.

Mézesmadzag volt a magyarok kitelepítése

Benes útjában az a hárommillió német állt, aki a Szudéta-vidéken, illetve Morvaországban és Csehország más részein éltek. (A mai Lengyelország területéről becslések szerint 7-8 millió németet szállítottak el.)

A magyarok kitelepítése a szlovákok számára volt "mézesmadzag", így ugyanis etnikailag egységes szláv államot tudtak volna teremteni Csehszlovákiában. Szlovákiával kezdetben bajban volt Benes, mert nehéz volt Tiso Hitler-barát bábállamát győztes hatalomként elismertetni, de a szlovák Nemzeti Felkelés 1944-es kitörése jó volt arra, hogy a csehszlovák állam újraalapítását és annak győztes mivoltát bizonyíthassa.

Nehezebb volt a magyarok ügye

A szlovákiai magyarok kitelepítése azonban nagyobb ellenállásba ütközött az angolszász hatalmaknál, és bár Molotov szovjet külügyminiszter többször is emlegette a háború idején, hogy meg kell büntetni a magyarokat, Benes dolgát megnehezítette az 1944-ben létrejött debreceni magyar ideiglenes kormány, amely szintén megpróbált a szovjetekkel együttműködni, és pozíciókat kiharcolni magának.

Miután a cseh emigráció látta, hogy Moszkva a magyarokkal szemben nem akar ennyire határozottan fellépni, a tárgyalásokon Kárpátalja Szovjetunióhoz való csatolása fejében kezdte emlegetni a magyarok deportálását.

A háború után

A második világháború végén mindenesetre létrejött ismét Csehszlovákia, Benesnek sikerült egy államba tömörítenie megint a cseheket és a szlovákokat, Kárpátalját pedig a Szovjetunióhoz csatolták.

A németek kitelepítését a nagyhatalmaknak azzal indokolta Benes, hogy különben polgárháború törne ki Csehországban, és ezek után a deportálás gyakorlatilag meg is történt.

A budapesti diplomácia eredményei

A magyarokkal azonban nem boldogult ilyen könnyen Benes. Gyöngyösi János, a háború utáni budapesti külügyminiszter - Kugler József történész szerint - nagyon ügyes taktikával próbálta megmenteni a felvidéki magyar lakosságot.

1945-ben először ugyanis a kitelepített szudéta-németek helyére kezdték bevagonírozni a szlovákiai magyarokat. Körülbelül 10-12 ezer ember került kényszermunkásként vagy kitelepítettként Csehországba 1945-ben. Előfordult, hogy szinte állatokként kezelték a magyarokat, rabszolgavásárokon választhatták ki a cseh gazdák, hogy kit visznek el magukkal, hogy aztán fizetség nélkül, minimális élelmezésért dolgoztassák őket.

Hány magyar került Csehországba?

Gyöngyösiék látva a szörnyű csehországi deportálásokat, közölték a csehszlovákokkal, hogy később nem lesznek hajlandóak még tárgyalni sem a Prága által felvetett esetleges lakosságcseréről, ha nem állítják le az erőszakos akciókat. A csehszlovák katonaság ezért "csak" 1945 decemberéig folytatta az erőszakos kitelepítést, mert azért munkaerőre szükség volt a németektől "megtisztított" cseh határvidékeken.

Ennek a konferencián elhangzott adatnak első pillantásra ellentmond a Terror Háza Múzeum háttéranyaga, amely szerint 60-100 ezer magyar is kerülhetett Csehországba. Stark Tamás történész (aki a mostani konferencián is felszólalt, és a kiállítást is rendezte) a História című folyóiratban 43 ezer Csehországba deportáltról tud, de ő 1946-47-es adatokról szól. Így a konferencián elhangzott 1945-re vonatkozó 12 ezres szám és Stark 46/47-es adata együtt kiteszi a Terror Háza által megjelölt érték alsó határát.

A dekrétumok születése

Benesék persze ennyibe nem nyugodtak bele, jóllehet nem is olyan régen tértek vissza hazájukba. A londoni száműzetésben alakult csehszlovák kormány és a moszkvai kommunista emigráció tagjai Moszkván keresztül 1945. április 3-án érkeztek Kassára - ez a Terror Háza által kiadott tájékoztatóban szerepel.

Itt, Kassán alakult meg az új csehszlovák kormány és itt hirdették ki a napokkal korábban Moszkvában elfogadott, és a szovjet vezetés által is jóváhagyott kormányprogramot, amely a német és a magyar kisebbségekkel szemben a kollektív bűnösség elvét alkalmazta.

Schmidt Mária szerint a német- és magyarellenes intézkedések elsődleges jogforrásai az elnöki dekrétumok, az úgynevezett benesi dekrétumok voltak. Benes elnök 143 dekrétumot bocsátott ki 1945-ben, a 143-ból 13 vonatkozott közvetlenül a német és a magyar kisebbségre, s jónéhány további közvetve szintén tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyek összefüggtek a két kisebbség kollektív bűnösként való elmarasztalásával.

A lakosságcsere

Közben Magyarországra 1946 elején rákényszerítették a csehszlovákok az úgynevezett lakosságcserét. A magyar történészek szerint ez nem egyenlő partnerek közötti nemzetközi szerződés volt, Kugler József szerint óriási különbség volt például a Szlovákiából kényszerből kitelepített magyarok ingatlanvagyona és a Magyarországról önként kitelepülő, toborzott szlovákok háztulajdona között. Általában a felvidéki magyarok kétszer-háromszor akkora ingatlanokat hagytak hátra kárpótlás nélkül, mint a többnyire Békés megyéből és Észak-Magyarországról toborzott szlovákok.

Nem véletlen, hogy a Szlovákiából érkezett magyarokat később csak 20-25 százalékban sikerült letelepíteni az egykor szlovákok lakta Békés megyei területeken, mert például sokkal nagyobb létszámú családok jöttek hozzánk, mint akik elhagyták az országot.

A kitelepített svábok helyére kerültek sokan

A felvidékieket részben ezért kellett aztán a Magyarországról kitelepített svábok helyére "ültetni", hiszen a hatalmas tolnai-baranyai "svábházakba" már jobban befértek az északról bevagonírozott magyarok.

Döbbenetes példát mondott erre Tóth Ágnes néprajzkutató-történész a csütörtöki konferencián. Az egyik, később kitelepített sváb család fuvarozta be a magyarokat egy dunántúli helységbe, aztán, amikor a deportált németek közül néhányan visszaszöktek Magyarországra, meglepődve tapasztalták, hogy éppen az a család foglalta el az ő házukat, akiknek segítettek az érkezéskor.

A lakosságcsere részletei

De mi is volt ez a lakosságcsere? 1946. február 27-én a két állam megegyezett abban, hogy Csehszlovákia annyi magyart telepíthet át Magyarországra, ahány magyarországi szlovák önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre.

A csehszlovák elképzelések szerint ez lett volna az ikresítés, illetve az ikerprogram, azt hitték ugyanis, hogy a magyarországi szlovákok nagy számban jelentkeznek majd a kivándorlásra, és így feltölthetik a magyarok helyét Szlovákiában, és megszabadulhatnak a hatszázezer fős ottani magyarságtól.

Hányan voltak?

Ám a magyarországi szlovákok közül csak 90 ezer nevet tudott összegyűjteni a csehszlovák bizottság, amely nálunk toborzott. (Ebből is húszezren olyanok voltak a Terror Háza háttéranyaga szerint, akik nem beszéltek szlovákul, és állítólag tízezer fiktív név is szerepelt a listán.)

Schmidt Mária szerint végül mindössze 60 ezer szlovák nemzetiségű lakos hagyta el az országot, míg a lakosságcsere során kitelepített felvidéki magyarok száma 90 ezer volt legalább, amihez 30 ezer korábban kitoloncolt adódik még hozzá.

Vannak persze más adatok a magyarországi szlovákok kivándorlására, így előfordul 73 ezres statisztika, amelyet Föglein Gizella idéz.

Nemcsak szlovákok mentek Szlovákiába

Skultéty Csaba, aki a háború után a magyar és a szlovák kormány közti összekötőként dolgozott Borsod megyében, megerősítette a Terror Háza adatait. Szerinte is olyanok vállalták részben az áttelepülést, akik nem tudtak szlovákul. 1946-ban ugyanis olyan szegénység és nyomor volt Észak-Magyarországon, hogy a férjüket elvesztő, gyerekeiket egyedül nevelő anyák például inkább szlováknak mondták magukat, ha északi szomszédunknál kaphattak egy kis földet és házat.

Így végül a magyar-szlovák lakosságcsere nem érte el valódi célját, nem tudták felszámolni Benesék a magyar kisebbséget (hiszen nem volt elég "önkéntes" Magyarországon), viszont megroppantották a magyarországi szlovákságot: a lakosságcsere után mára szinte teljesen asszimilálódott a Békés megyei szlovákság, és Észak-Magyarországon is csak szórványosan beszélik a nyelvet e kisebbséghez tartozók.

Több tényező

A szlovák-magyar lakosságcsere nem az egyetlen migrációs tényező volt ekkoriban a két ország között. Stefan Sutaj szlovák történész elmondta, hogy körülbelül 30 ezer ember azért hagyta el közvetlenül a világháború végén Szlovákiát, mert a nyilas párt tagjai voltak, vagy a 38-as visszacsatolás után a helyi közigazgatásban helyezkedtek el, és Csehszlovákia újraalakulásakor elvesztették állásukat.

Az úgynevezett háborús bűnösöket Schmidt Mária szerint egyszerűen kitoloncolták Csehszlovákiából. 31 ezres számukat Szarka László történész, a magyar-szlovák történész vegyesbizottság társelnöke is megerősítette. (A szlovák társelnök egyébként Sutaj.)

Sutaj szintén hosszan elemezte a magyarok kitelepítését, és megjegyezte ennek kapcsán: a mai szlovák társadalom nincs felkészülve a történelmi tények értelmezésére, hiszen például a szlovák tankönyvekben a legutóbbi időkig nem szerepelt az, hogy magyarokat telepítettek ki Csehszlovákiából.

Akik maguktól hagyták el Szlovákiát

A magyarokat a háború után megfosztották állampolgárságuktól, nem kaphattak nyugdíjat, szociális és egészségügyi ellátásban sem részesülhettek a már említett Benes-dekrétumok miatt. Ezért legalább még harmincezren maguktól is elhagyták a magyarok közül a Felvidéket Szarka becslései szerint. Ők munkát, tanulási lehetőséget kerestek Magyarországon, és aztán végleg itt maradtak.

A deportálások, kényszermunkára szállítások, a lakosságcsere, az önkéntes áttelepülés több mint kétszázezer felvidéki magyart üldözött el otthonából. További négyszázezren viszont a reszlovakizációnak vetették alá magukat. Csak akkor kaphattak ugyanis szülőföldjükön nyugdíjat, állampolgárságot vagy egészségügyi ellátást, ha szlováknak vallották magukat.

Közülük 300 ezer ember reszlovakizálását fogadták el a csehszlovák hatóságok. A reszlovakizáció azonban nem tartott örökké: az érintettek jó része pár évtizeddel később ismét magyarnak kezdte vallani magát a népszámlálásokon.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?