Tojással tartósították a cseréphadsereget
Német és olasz vegyészek szerint, akik a cseréphadsereg néhány alakjáról vett mintát elemezték, a tojással a lakkréteget borították, ily módon tartósítva a harcosokat borító festést. A tojásalapú festék általában nagyon tartós, és nem oldódik a vízben. Ennek következtében kevésbé érzékeny a nedvességre. A tojás fehérjéi biztosították a színezékeknek a lakkréteghez való kötődését, miáltal szintén javult a festékréteg textúrája és sűrűsége.
A tudósok, akik vizsgálataik eredményét a Journal of Cultural Heritage legújabb számában publikálták, mintát vettek a harcosok arcáról, a térdeplő íjászokról, valamint összegyűjtötték a padlón lévő festékmaradványokat. A továbbiakban vegyelemzésnek vetették alá a mintákat.
A vegyészek eredetileg úgy vélték, hogy állati eredetű enyv lehetett a festékek kötőanyaga, ám minden adat arra utal, hogy ez tojás volt. Ami a színezékek alapanyagát illeti, a korabeli művészek egyebek közt fehér ólomércet, malachitot, kvarccsillámokat, cinóbervöröset, faszénkormot, krómvöröset, azuritot, rézvegyületeket alkalmaztak.
Az élénk színek fontosak voltak. Abban a korban a festékek igen drágák voltak, így a színpompás hadsereg a lehető legértékesebb dolognak számított. A szilárd terrakotta és az ugyancsak tartós tojásfesték arra enged következtetni, hogy a cseréphadsereg az örökkévalóságnak készült. Az agyagharcosokon nyolcvan mesterember tüntette fel szignóját: ezek némelyike a császári udvarból érkezett, mások a helyi fazekasok közül verbuválódtak.
A terrakotta-hadsereg nagyon híres, ennek ellenére meglehetősen keveset tudunk róla. A tojás alkalmazásával kapcsolatos felfedezés azért is érdekes, mert ugyanabban a korban az antik görögök és a Római Birodalom művészei is ezt használták kötőanyagként a freskók készítésénél. A felfedezés nagyon hasznos lehet a terrakotta-hadsereg restaurálásánál és az állagmegóvási munkáknál.