Modellezték, hogyan tűnt el a Húsvét-sziget civilizációja
Mauro Bologna és J.C. Flores abból indult ki, hogy a 160 négyzetkilométeres területre időszámításunk előtt 400 körül érkezett polinéziaiak a szigetet borító pálmáknak köszönhetően kezdtek el szaporodni. A fák törzsét használták fel csónakkészítésre, tüzelésre, és a gyümölcséből táplálkoztak. 1175-re már kétezren voltak. A modell szerint számuk a rendelkezésre álló nyersanyagforrásokhoz viszonyítva ekkor volt optimális. Ám 1300-ra, amikor létszámuk megkétszereződött, a pálmafáké pedig csökkent, az egyensúly megbomlott. 1400-ra eltűnt az összes pálmafa és ez a lakosság számára is végzetes lett.
A kutatók hangsúlyozzák: módszerük, amely a lakosság és a források viszonyát veszi alapul, különbözik attól, amelyet a múlt század 20-as éveiben dolgozott ki Vito Volterra és Alfred Lotka matematikus, mert ez utóbbiak a ragadozó állatok és prédáik egyensúlyát vették képletük alapjául. Bologna és Flores képlete bonyolultabb, viszont számaik egybehangzanak a régészek által végzett kutatások adataival. Ezenkívül elemzéseikben foglalkoztak a technológiai tényezőkkel is, azaz a megváltozott körülményekre való változtatási, újítási készséggel, amelyet ebben az esetben nagyon alacsonynak értékeltek. Ez, elzárt szigetről lévén szó, nem meglepő, egy más, globalizált területen viszont ennek az elemnek nagy szerepe lehet.