Gyöngyi
10 °C
25 °C
Index - In English In English Eng

500 éve halt meg Machiavelli példaképe

2007.03.11. 09:40
Ötszáz éve, 1507. március 12-én halt meg Cesare Borgia spanyol-olasz hadvezér, fejedelem és bíboros, a reneszánsz Itália egyik leghírhedtebb alakja. Húga méregkeverő, apja pápa, ő maga talán a bátyját ölte meg. Fiából is gyilkos lett.
1475 szeptemberében született Rómában, Rodrigo Borja (az elterjedt olaszos írásmóddal Borgia) spanyol bíboros egyik szeretőjének négy törvénytelen fia közül a legidősebbként. Származása más korban és más szülő esetén akár hátrány is lehetett volna, azonban apja nyíltan folytatta szabados életét és soha nem titkolta gyermekeit. (Cesare húga a világtörténelem egyik legismertebb, ha nem is legnépszerűbb nőalakja, a méregkeverőnek tartott Lucrezia Borgia volt.)

Apjából pápa lesz

Cesare törvényes származását már ötéves korában pápai bulla mondta ki, a fiú kilencéves korára tucatnyi egyházi stallummal büszkélkedhetett, tizenöt évesen pedig megtették Pamplona püspökének. Apja egyházi pályára szánta, így Pisában tanult jogot és teológiát, s amikor Borgiát 1492-ben VI. Sándor néven pápává választották, egyik első dolga volt, hogy fiából bíborost kreáljon.

Hamarosan nyilvánvaló lett azonban, hogy Cesare nem főpapnak, hanem kényúrnak született. Rómában egyre erőszakosabb cselekedeteiről suttogtak, apja sugallatára irtóhadjáratba kezdett az elhatalmasodott főnemesi családok ellen. Amikor Giovanni nevű öccse is gyilkosság áldozata lett, bár az igazság soha nem derült ki, őt tartották a tettesnek. Jellemző a Borgiák hírére, hogy a pletyka szerint a testvérek Lucrezia nővérük kegyein vesztek össze, valószínűbb azonban, hogy Cesare féltékeny volt a fényes katonai pálya előtt álló Giovannira.

Eltűnt testvér, felfelé ívelő karrier

Akárhogy volt is, testvérének eltűnése megnyitotta az utat világi karrierje előtt. 1498-ban - az egyház történetében elsőként - lemondott bíborosi rangjáról, apja pedig megpróbálta összeházasítani a nápolyi király lányával. Az azonban nem kért a "pap és papi fattyú" rokonságából, így a pápa Franciaországban kezdett érdeklődni.

XII. Lajos házasságának megsemmisítése fejében szövetséget ígért VI. Sándornak, aki fiát küldte a bullával a francia udvarba. Itt Cesare elnyerte a navarrai hercegnő kezét (a feljegyzések szerint a házasságot a nászéjszakán nyolcszor hálták el) és a Valentinois hercege címet - innen ered Valentino mellékneve. (Feleségét és lányát később már sosem látta, az asszony kolostorban halt meg. Született két törvénytelen gyermeke is, a lány kegyes életű apátnőként, fia gyilkosként fejezte be életét.)

Aranyláncokba verette Sforza grófnőt

Apja ezután pápai és francia csapatok élén Közép-Itáliába küldte, hogy az ottani, névleg a pápának alávetett, de független városokból hozzon létre saját hercegséget. Cesare tehetséges és rátermett hadvezérnek bizonyult, s 1500 elején diadalmenetben tért vissza. A rómaiak nagy élvezetére aranyláncokban vezettette végig az utcákon az elfogott Caterina Sforza hercegnőt, népszerűsége csak nőtt, amikor a Szent Péter téren nyilvános "előadás" során öt bikával végzett.

Ugyanakkor rettegtek is tőle: egy pamflet szerzőjét a Tevere folyóba fojtatta, fegyvertelen tolvajokat lőtt agyon hidegvérrel, egy őt gúnyoló részeg nyelvét kivágatta, majd saját kezűleg szúrta le Lucrezia húgának politikailag kényelmetlenné vált férjét, aki éppen csak túlélte a Cesare által korábban ráküldött bérgyilkosok támadását.

Romagna hercege

Cesare 1501-ben - immár Romagna hercegeként - ismét hadba szállt, hogy fejedelemségét gyarapítsa. Ehhez az anyagi fedezetet a pápa által 1500-ra meghirdetett jubileumi évből és a kemény pénzekért árult bíborosi kinevezésekből befolyó pénz szolgáltatta. Rövid ideig katonai mérnökként alkalmazta a Milánóból a franciák által elűzött Leonardo da Vincit, s 1502-1503 fordulóján udvarában teljesített diplomáciai szolgálatot a firenzei Niccolo Machiavelli.

Machiavelli nem a gyilkosságok, kegyetlenségek miatt, hanem az egységes Itália megteremtését akaró politikusként tisztelte Cesare Borgiát. Amikor megírta A fejedelem című munkáját Borgiát azért tekintette példaképnek, mert egy nemes kormányzási cél érdekében nem riadt vissza a legdurvább eszközöktől sem. (Bár azt, hogy a cél szentesíti az eszközt, nem Machiavelli találta ki, és ebben a formában nem is igen használta ezt a kifejezést.)

Machiavelli még Borgiánál is machiavellistább volt

Machiavelli szétválasztotta az egyéni és a politikai morált is, ilyen szempontból tartotta elismerésre méltónak Cesarét, aki az MTI megfogalmazása szerint: "hódításkor kegyetlen és csalárd, ám kormányzáskor határozott és igazságos volt".

Machiavelli legfőbb tanácsa az, hogy a politikában gyakorlatilag bármilyen módszer megengedhető, de azért igyekezzünk a finomabbakat választani. Ezt Machiavelli maga is tudta, nem véletlen, hogy a Borgiákon kívül tanácsokkal segítette a Medicieket, majd a Borgiák bukása után legfőbb ellenfelüket, II. Gyula pápát is. (Ez a pápa egyébként zsoldosvezérből lett egyházfő.) A fejedelem című munkája egyébként Cesare Borgiát dicsőíti, de egy Medici hercegnek készült.

És aki még Machiavellinél is machiavellistább volt...

A korabeli Itáliában a pártharcok, a gyilkosságok (például a Medici családon belül), az orgyilkosságok, a merényletkísérletek (ezek közül az egyik rejtélyes esetet fél évezred után oldották meg a történészek), a fejedelmek közötti háborúk mindennaposak voltak, így Cesare Borgia személye azért világlik ki, mert nemcsak kegyetlenségében volt különleges, hanem legalább neki voltak hosszabb távú elképzelései is a puszta hatalmi harcon túl. Machiavelli ezért dicséri őt.

Érdekes, hogy Machiavelli tanai felbőszítették később Nagy Frigyes porosz uralkodót, aki Anti-Machiavelli néven írt egy munkát - Frigyesről viszont később Hegel mondta: "a király és könyve sokkal machiavellistább, mint az igazi Machiavelli".

Megtört karrier: saját mérgét itta meg?

Visszatérve Cesare Borgiára, karrierje 1503-ban tört meg, amikor VI. Sándor és fia egyszerre betegedtek meg, s bár Cesare kilábalt a bajból, a pápa meghalt. (Halálát maláriának is tulajdonítják, de tartja magát a feltételezés, hogy mindkettejüket megmérgezték, illetve hogy tévedésből ők itták meg a mérget, amit egy bíboros vendégüknek szántak.)

A pápai trónra az év végén a Borgiák esküdt ellensége, II. Gyula került, aki a politikai és anyagi támogatás híján maradt Cesarét elfogatta és lemondatta birtokairól, címeiről és tisztségeiről. Ő Nápolyba menekült, de nem sikerült szövetségest találnia, sőt "a közrend megzavarójaként" Spanyolországba vitték, ahol ismét bebörtönözték. Csak 1506-ban sikerült megszöknie, s mivel Itáliába nem térhetett vissza, sógora, a navarrai király szolgálatába szegődött.

Viana ostromakor halt meg

Cesare Borgia 1507. március 12-én, Viana ostroma közben halt meg. Nyugalmat halála után sem talált: először a helyi templomban temették el, de a felháborodott érsek parancsára a sírt lerombolták, csontjait az országút mellé, majd 1945-ben a templom főbejáratához helyezték át.