Az ősember még át tudta gyalogolni a Szaharát

Angol és líbiai kutatók szerint ősi folyók segíthették a homo sapiens kirajzását Afrikából. A Líbián átvezető ősi "nedves folyosók" összeköttetést teremtettek a kontinens középső régiói és a Földközi-tenger között, írja az Amerikai Tudományos Akadémia folyóirata, a Proceedings of National Academy of Sciences.

Napjainkban a Szahara bolygónk egyik legbarátságtalanabb helye, amelynek gyalogos átszelése igen komoly erőpróbának számít. A 120 ezer évvel ezelőtt élt ember, a Homo sapiens is ezzel az akadállyal találkozhatott, ahogy a Közel-Kelet, azaz észak felé vette az irányt. A kutatók korábban a Nílus völgyét tekintették az akkori főútvonalnak. Most viszont bizonyítékot találtak arra nézve, hogy 130 000-117 000 évvel ezelőtt, két jégkorszak közötti "kizöldült" a Szahara. Felmelegedés következett be, ami jelentősen megnövelte a csapadék mennyiségét a Szahara déli részén. A monszunövezet kitolódott, azaz csökkent a sivatag déli-északi kiterjedése. A Föld Nap körüli pályájának a módosulása miatti melegedés tízezer-százezer éves ciklusonként megismétlődik.

Az angol és líbiai kutatók műholdas felvételeket vizsgáltak. Ezek őskori, azaz "fosszilis" folyók medrét mutatták ki, amelyek átszelték a sivatagot, s elérték a Földközi-tengert. A tudósok izotópos vizsgálatnak és vegyelemzésnek vetették alá a Földközi-tengernél, az ősi folyók eredésénél, és végpontjánál a mederben talált csigaházakat. Annak ellenére, hogy a két helyszínt több száz kilométer választja el egymástól, a csigaházakban vulkanikus eredetű jegyeket mutattak ki, amelyek meglehetősen különböztek a környező kövezet jellegzetességeitől. Hasonlatosságokat fedeztek fel a kőeszközök között is, amelyeket az adott korszakban Csád és Szudán területén, valamint "Líbiában" gyártottak.

Bár nem ismert, hogy milyen útvonalon haladt, a Homo sapiens mintegy 100 ezer évvel ezelőtt elérte a Közel-Keletet. Ez egy korai és sikertelen kísérlet volt arra, hogy a modern ember elhagyja Afrikát.