A bosnyák piramis átírja a történelmet?

Abszolút - válaszolja a szállodai recepciós a kérdésünkre, szerinte igaz-e, hogy Viszokó városát piramisok veszik körül. A közeli kávézó dolgozói szintén hisznek abban, hogy a település nyugat-délnyugati szélén emelkedő, 650 méter magas Visocica (Viszokó) és a közelben két további hegy - amelyek csúcsai szabályos háromszöget képeznek - nem természetes képződmények, hanem egy több ezer évvel ezelőtti civilizáció által épített piramisok.

Látványosságnak mindenképpen jó

Ez mondjuk nem meglepő, a város idegenforgalmának hatalmas lökést adna, ha kiderülne, hogy valóság a legenda (persze az sem kisebb csoda, ha a természet alkotott három piramis alakú hegyet szabályos elrendezésben). A helyiek már így is számtalan szuvenírt készítettek, a piramisos papucstól a fából faragott piramisokig, és már erre az évre is több vendéget várnak a tavalyinál. Ezek után kissé meg is lepődünk, amikor a város honlapjáról kiderül: a több mint hétezer szavazónak csak 54 százaléka hiszi azt, hogy a piramis tényleg piramis, 16 százalékuk csak lehetségesnek tartja ezt, míg 30 százalékuk szerint hegy a hegy, oszt jónapot.

Hogy valóban az-e vagy tényleg piramis, azt két nap alatt feltehetően avatott szakértők sem tudták volna eldönteni, az Index piramisügyi tényfeltáró szabadcsapata meg mondjuk még úgysem. De amit láttunk és hallottunk, az legalábbis okot adott az elgondolkodásra, még akkor is, ha pironkodva bevallhatjuk, hogy csapatunknak volt olyan tagja, aki nagyrészt Leslie L. Lawrence regényein szocializálódott.

A városban és a környékén már emberemlékezet óta beszélnek arról, hogy a hatalmas, szabályos alakú hegy valójában piramis. Mesék, legendák, útleírások és szájhagyomány útján terjedő történetek szólnak a piramisról legkésőbb a török idők óta - az Oszmán Birodalom 1463-ban szállta meg a mai bosnyák állam területét, amelynek a X. században az első királyi székhelye még Bosna néven Viszokó volt -, és miközben a város környéki hegyeket sűrűn beépítették az itt élők, a Visocicára soha nem építkeztek.

Kalandregényes elemek

A tudományos életben azonban csak tavaly ősszel merült föl először az a gondolat, hogy a szájhagyománynak lehet valós alapja, és a hegy gyomrában valóban egy piramis található. A Viszokótól ötven kilométerre lévő Zenicán született, 46 éves, 15 éve Houstonban élő Semir Osmanagic volt az, aki tavaly májusban bedobta a tudományos közgondolkodásba a boszniai lépcsős piramisokat, alapítványt hozott létre és elkezdett pénzt gyűjteni az ötévesre tervezett kutatási programjának megvalósításához. Bár az öt évből kevesebb, mint egy telt el - a tényleges kutatómunka ugyanis tavaly ősszel kezdődött - , Osmanagic máris megjelentette első könyvét a viszokói primamisokról, igaz, a Bosanska dolina piramida című munka egyelőre csak bosnyák nyelven látott napvilágot (és miután 15 euróért megvettük, az interneten is sikerült rábukkanni).

Osmanagic személye, minden lelkesedése ellenére - az első éves kutatómunkát főként az ő pénzéből finanszírozták -, igencsak megosztja a nemzetközi tudományos közéletet. Ő ugyanis a szarajevói egyetemen politikatudományi és közgazdasági képzésben vett részt, majd szociológiát és nemzetközi gazdaságtant tanult, így sokáig hobby archeológusnak számított, aki csak a PhD-képzés során fordult a történelem felé, a doktoranduszi programja ugyanis a maja civilizációval foglalkozott.

A bosnyák-amerikai tudós hitelességét valószínűleg az sem növeli, hogy tudatosan él bulváreszközökkel, alapítványa honlapján például "Bosznia Indiana Jones"-ának nevezi magát. Nem is találtunk róla olyan fotót, amelyen ne lett volna a fején a Harrison Ford óta a kemény öklű tudós hollywoodi karakteréhez illeszkedő állpántos, keki színű kalap.

Az előzmények tehát akár Lőrincz L. László újabb kasszasikerének alapötletéhez is szolgálhatnának: egy tudós, aki akár nemzetközi kalandor is lehet, egy (több) piramis alakú hegy a kalandosan vadregényes bosnyák hegyekben - jó, a Himalájában jobb lenne, bár oda nehezebben jutottunk volna el -, villogó szemű szerbek, bosnyákok és horvátok, akik piramisos legendákat és ki tudja, miféle titkokat őrizgetnek a 11 éve lezárult háború óta. Már csak néhány gyilkosság, csomó nagy mellű, a főhőssel kacérkodó ifjú és titokzatos hölgy, egy 38-as és nem kevés viszki hiányozna a tökéletes LLL-sztorihoz (ha lesz ilyen regény, az ötletgazdának járó juttatást hálás szívvel vesszük).

Kong a hegy

A viszokói tudósok fantáziája azonban korántsem szárnyal ennyire, ha a piramisokról van szó - ez expedíciónk második napján, a városi múzeumban derül ki, ahol a kutatást az Osmanagic távollétében vezető és a múzeumot igazgató Senad Hodovic professzorral, valamint munkatársával, Silvana Cobanovval beszélgetünk. Talán azért is, mert a kutatás tárgya olyan fantasztikusnak tűnik, ők próbálják szigorúan a tényekre alapozni munkájukat.

Nincsenek hipotéziseik, nem foglalkoznak azzal, hogy kik, mikor és miért építették a piramisokat, és még csak azzal sem, hogy folklórkutatók bevonásával megpróbáljanak a népi legendákból kifejteni valami valóságmagot (erről egyébként szintén egy LLL-műben, A föld alatti piramisban olvastunk először). Silvana hosszas faggatózás után annyit elárul, hogy úgy becsüli, nagyjából négyezer évesek lehetnek a piramisok. Osmanagicnak arról a véleményéről azonban, hogy a hegyeket több mint tízezer éve építették, nem beszél, a kutatási módszereikről viszont Hodovic professzorral felváltva annál szívesebben.

A jelenleg zajló próbaásatásokat terepfelmérés, majd műholdas felvételek elemzése és hőtérképes vizsgálatok előzték meg. A legtöbbet a hőtérképes módszer eredményei sejtetik: az adatok szerint a Visocica és a két másik hegy - amelyek csúcsai ráadásul a műholdas felvételek szerint egy egyenlő oldalú, vagyis szabályos háromszöget ábrázolnak - másképpen hűl ki és melegszik fel, mint a környező többi hegy.

A kutatók szerint a hőtérképek arra utalnak, hogy ez a három hegy üreges - persze egy mészkőhegy esetében ez önmagában nem csoda, ha azonban a környező többi mészkőhegy nem az, akkor mindenképpen elgondolkodtató. Ez is megerősíti a délszláv háború tapasztalatait, hogy a Visocica, amikor ágyúzták, kongó hangot adott ki. Amikor megkezdték a próbaásásokat a hegy nyugati és északi oldalán, ilyen kongó hangot a régészek is hallottak, mondja Silvana.