Ókori szekereket rongáltak meg a műkincsrablók

A bolgár rendőrség három ókori szekeret és hozzájuk tartozó két dísztárgyat, díszítményt talált egy elhagyott szőlősben, nem messze Sztara Zagora városától.

A műtárgyak egy régészeti lelőhely közelében kerültek elő, és eredetüket a II-III. századra teszik időszámításunk szerint.

Meghagyták az ezüstöt a tolvajok

Fosztogatók nagy valószínűséggel letépték a harci kocsik bronzból készített díszítményeit, a kocsik sérült kerekei alapján legalábbis ezt feltételezik a szakértők. (Az effajta kocsikat általában gondosan megformált ornamentumok díszítették.)

Érdekes, hogy az ókori emlékek elrablói megkímélték az ezüst díszítéseket, amelyek egyébként ritkán láthatók trák szekereken. Éppen ezért régészek szerint különleges alkalmakra használták a most megtalált kocsikat. A kocsikat a Sztara Zagora-i történeti múzeumba küldték az archeológusok.

A rendőrség szerint bizonyos, hogy a harci-, illetve esetleg ünnepi szekerekben műkincsrablók okoztak kárt, és máris őrizetbe vettek három személyt, akik a környéken engedély nélküli ásatásokat végeztek.

A harci szekerek története

Az ókorban a szekereket többféle célra használták. A görögök és a rómaiak is versenyeket rendeztek velük. A kocsihajtás az ókori olimpiákon is szerepelt versenyszámként. A középkorban utoljára a husziták alkalmazták sikeresen a szekérvárat, mint harci eszközt.

A szekerek a Közel-Keleten, Elő-Ázsiában jelentek meg először a történelemben. Mezopotámiában harci eszközként vetették be őket, tökélyre többek közt az asszírok fejlesztették. Feltalálói azonban jóval korábban, kb. 4500-4600 évvel ezelőtt - legalábbis mai adataink szerint - a sumérok voltak.

Az ókori Kínában a szekerek a gyalogság kiegészítői voltak, és csak jóval ezután jöttek létre a tisztán lovas alakulatok a Kr. e. 3. században. (A gyalogság szekerekkel való kiegészítését bizonyítja a híres agyaghadsereg is, amelyhez kocsik is tartoztak, s amely a legendás császár, Csin Shi-huang-ti megbízásából készült.)

Indiai kapcsolatok?

Kínán kívül Indiába is eljutottak a harci szekerek, vannak homályos indiai-mezopotámiai kapcsolatok, amelyek révén nem dönthető el pontosan, hogy a harci kocsik fejlődése pontosan hol ment végbe, de nem kizárt az sem, hogy az ókori harci szekerek legfejlettebb változatai nem is Mezopotámiában, hanem Indiában alakultak ki.

Valószínűbb, hogy Indiában és Kínában is az Elő-Ázsiából betörő népek ismertették meg az ottaniakkal a harci szekereket, és legfeljebb az indiaiak fejlesztették tovább a technikát.

Egyiptomba a Kr.e. 18. században jutottak el a harci szekerek és a lovak is. Közismert, hogy a Nílus mentén csak viszonylag későn terjedt el egyáltalán a kerék használata is, amely mezopotámiai eredetű, akárcsak a lovas hadviselés, amely Mezopotámiától kissé északabbról ered.

Az egyiptomiak azonban nem igazán örültek a harci szekereknek: a külső támadók, az úgynevezett hükszoszok vetették be ellenük a kocsikat. (Vannak olyan feltételezések, hogy a hükszoszok a zsidók előfutárai voltak, de ez korántsem biztos.)

A trákok és szekereik

A római birodalom idején, tehát nagyjából abban az időszakban, amikor a most felbukkant szekerek keletkezhettek Trákiában, a mai Bulgária területén, a szekereknek sokféle funkciója lehetett. Ünnepi és harci célokra egyaránt használták őket, de versenyeztek is velük természetesen.

A rejtélyes trákok, akiknek kultúrája egybefonódik görögökével és rómaiakéval a Balkán-félsziget délkeleti részén éltek. Harcmodorukat az Íliászból is ismerhetjük, hiszen az akhájok részben trákokkal küzdöttek Trójáért. A harci szekerek tehát a trákoknál komoly szerepet játszottak, már időszámításunk előtt is. A Kr. u. 2-3. században viszont már bizonyos, hogy görög-római kulturális hatások érték őket.

Ekkoriban a szekerek már talán luxus közlekedési eszközként is alkalmazhatók voltak, egyes vélemények szerint elsősorban az előkelők használtak négykerekű változatokat Trákiában.