Sikeresen mentettek leleteket a magyarok Szudánban
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
A szudáni kormány 2002-ben tett közzé nemzetközi felhívást egy, a Nílus 4. kataraktájánál (zuhatagánál) épülő hatalmas gát építése által veszélyeztetett terület régészeti örökségének megmentésére. A gát révén mintegy három Balatonnyi terület kerül víz alá 2008-ban. A leletmentő projektben a magyarok mellett több angol, német, amerikai és lengyel kutatóintézet is részt vállalt.
Törzsi harcok közelében
A Magyar Merowe Régészeti Expedíció nevű projekt 2006 telén kezdte meg a terepmunkát; arra a területre biztonsági okok miatt az idén nem térhetett vissza a nyolc tagú, mérnökökből és régészekből álló csapat. A Szudáni Régészeti Hivatal egy új, leletekben később rendkívül gazdagnak bizonyult területet ajánlott fel számukra. A leletmentésben résztvevő csapatok közül a magyarok tudták csak befejezni idén a munkát, a többiek a környékbeli törzsi harcok miatt idő előtt távozni kényszerültek.
Az eredményekről z expedíció vezetője, Lassányi Gábor régész-egyiptológus számolt be az MTI-nek. Lassányi elmondta, hogy a legkorábbi lelet, egy szakóca korát legkevesebb 250 ezer évesre becsülik. A csapatnak három, egymástól független kőkori, köztük egy 6-7 ezer éves települést sikerült részletesen feltárnia. Találtak egy újkőkori települést is, ahol a felszínen még megfigyelhetők voltak a kunyhók alapjai, a tűzhelyek elhelyezkedése. Az időszámításunk előtti 5-4. évezredből származó településen a felszínt vastagon borították a kőeszközök és a kerámiaedények maradványai.
Ókeresztény város, 1600 éves temető
A leglátványosabb eredmény egy kereszténykori város és templom volt. A Nílus-parti település, amely a mai szudáni viszonyokhoz képest is nagy kiterjedésű városnak számít, fontos kereskedelmi központ lehetett. Sok olyan őrlőkövet is találtak, amelyek aranyfeldolgozásra utalnak. A település ókori neve nem ismert, bár nem kizárt, hogy arab forrásokból sikerül azonosítani a várost.
Lassányi ismertetése szerint az időszámításunk előtti II. évezredből, a Kerma-birodalom (Afrika egyik első államszerveződése) korából származó sírdombokból, tumuluszokból zsugorított holtestek, ékszerek kerültek elő. Akadt olyan sír, amelyben az elhunyttal egy kecskét temettek el. Nemcsak helyi, hanem Egyiptomból származó kerámiaedényekre is bukkantak, mindez élénk kereskedelemre utal. Emellett feltártak a 2-4. századból származó, több négyzetkilométeres területen elterülő, 400 sírt magában foglaló tumulusztemetőt. "Nagyon jól konzerválódtak az 1500-1600 éves sírokban a szerves anyagok" – fogalmazott a kutató.
Több ezer lelet került elő, amelyeket a Szudáni Régészeti Hivatal engedélyével Magyarországra hoztak restaurálásra. Terveznek idén belőlük egy kiállítást, majd a tárgyi emlékeket visszaviszik Szudánba leletmegosztásra. Ott állapodnak majd meg abban, hogy mely tárgyak kerülnek ajándékként a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe.
Kerma kultúra: Felső-Núbiai kultúra az i.e. 3-2. évezredben. Területén erős afrikai királyság jött létre a 2. évezredben, amelynek főváros Kerma volt. Kerma uralkodói folyamatos kereskedelmi kapcsolatban álltak Egyiptommal.
Napata királyság: Bennszülött afrikai királyság, amelynek uralkodói az i.e. 8-3. század között, Egyiptom déli határvidékétől egészen a Kartúmtól délre eső vidékig uralták a középső Nílus-völgyet. A királyság egyik legfontosabb központja Napata volt. A város környékén az uralkodók piramisokba temetkeztek. A királyságban számos egyiptomi stílusú, hieroglif feliratokkal ellátott templom épült. A napatai uralkodók az i.e. 8-7. század fordulóján, mint egy nyolcvan évig uralmuk alatt tartották Egyiptomot (XXV. dinasztia). A napata korszak állami művészetében a domináns egyiptomi vonások mellett jelentős szerepet játszanak a helyi afrikai elemek is.
Meroitikus királyság: A napata királyság utódjaként létrejött, núbiai királyság a Kr.e. 3 - Kr. u. 4. században. Legnagyobb kiterjedése idején Egyiptom déli határától egészen a Kartúmtól délre fekvő területekig uralta a Nílus-völgyet. A királyság központja Meroé városa volt. Domborművekkel díszített kőtemplomok, paloták és piramisok tanúskodnak a meroitikus kultúra gazdagságáról. Művészetében már erősen érvényesültek déli, afrikai vonások. A monumentális kőépítészet, a kerámiafestés és más művészeti ágak mellett fontos kulturális vívmány volt, egy saját, abc-n alapuló írásrendszer, amely fokozatosan átvette az egyiptomi írás helyét.