Mi a különbség Uhorsko és Mad'arsko között?

"Reménytelen kísérlet volt magyar nemzetállammá alakítani az egész történelmi Magyarországot" - mondta a XIX. századi magyar politikáról Jeszenszky Géza történész, volt magyar külügyminiszter a budapesti Szlovák Intézetben, ahol a Terra Recognita Alapítvány fiatal történészei rendeztek vitát szlovák és magyar szakértők bevonásával.

A magyarok elismerik a hibáikat

Jeszenszky szerint a magyar történészek ismerik és elismerik a magyar politika XIX. századi hibáit, ám a túloldalon, Szlovákiában az effajta önkritika élesebb bírálatot váltana ki.

"Mi, magyarok utólag láttuk be a hibáinkat" - mondta a rendszerváltás utáni első magyar kormány külügyminisztere, aki szerint most Szlovákián a sor, hogy ne kövesse el ugyanezeket a tévedéseket. Jeszenszky szerint a XXI. században nem szabad megengedni olyan törekvések érvényesülését Szlovákiában, amelyek asszimiláció révén az ottani magyarság halálra ítélését jelentenék.

A szlovák nagykövet nem szólt a kisebbségekről

Az eseményen megjelent Juraj Migas szlovák nagykövet is. Ő a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta, és közben a történelmi becsületességről beszélt. Szerinte úgy kell becsületesnek lenni, hogy közben ne bántsunk meg más nemzeteket. (A szlovákiai magyar kisebbséget nem említette válaszában, vagyis Jeszenszky utolsó kijelentésére nem reagált.)

Migas beszámolt arról, hogy rendszeresen szerveznek történészi találkozókat, szeretnék a két ország politológusait is összehozni, de ez egyelőre nem sikerült. Tervezik viszont, hogy szociológusokat ültetnek egy asztal mellé erősítve a tudományos kapcsolatokat, folytatva a két ország közötti történelmi-politikai dialógust.

Holec: Nem lehetett igazságos határt húzni

Ami a történészek érdemi vitáját illeti, szlovák részről Roman Holec, a pozsonyi Comenius Egyetem professzora arról beszélt, hogy az első világháború után nem lehetett igazságos határokat húzni. És egyébként is: mi az az igazságos határ? - az egyik népnek ilyen, a másiknak olyan.

Trianonról pedig annyit mondott: ez ma már a múlt. Holec emlékeztetett arra, hogy Masaryk későbbi csehszlovák elnök a határtárgyalások idején Beneshez, a később szintén elnökké avanzsált politikustársához írt leveleiben arra figyelmeztetett, hogy a Csallóközt nem szabad Csehszlovákia részévé tenni, mert destabilizálná az új csehszlovák államot.

Kollai: Azért lehetett volna igazságosabbat is

Az előadások után a fiatal magyar történészek egyike megjegyezte az Indexnek: Masaryk nemcsak ilyen toleráns leveleket írt Benesnek. A Tanácsköztársaság leverésekor ő is el akarta például foglalni Budapestet. (Egyébként Budapestet a románok foglalták el 1919-ben végül, a Csallóköz pedig Csehszlovákiához került Trianon után, és ma is Szlovákia részét képezi, a legnagyobb ottani intakt magyar közösséget magába foglalva.)

Kollai István, a Terra Recognita Alapítvány egyik vezetője Holecre reagálva csupán annyit mondott: az lehet, hogy nem létezik igazságos határ, de azért Trianonban lehetett volna igazságosabbat is húzni.

Téves volt a magyar politika

Az alapítvány honlapján elérhető az a nemrégiben összeállított tanulmánykötet, amely a magyar-szlovák közös történelemről szól. A fiatal történészek szerda este a Szlovák Intézetben ismertettek három fejezetet a műből, és minden egyes fejezethez egy-egy szlovák opponens véleményét is kikérték.

A magyar történészek rendkívül önkritikusan ítélték meg a XIX. századi magyar politikát. Egyikük, Zahorán Csaba elismerte, hogy téves felfogás volt a magyar nemzetállam nyugati mintára való megteremtése, ez a Kárpát-medencében a XIX. században túl későn és túl rövid idő alatt kezdődött, és nem is lehetett sikeres. (Ezt erősítette meg felszólalásában Jeszenszky Géza is.)

Egy másik magyar kutató, Demmel József arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarországi nemességet manapság sokan egyöntetűen magyarnak tartják, miközben egy XVIII. századi összesítés szerint a felsorolt 144 felső-magyarországi nemesi család mindegyike tudott szlovákul. A vita után, magánbeszélgetésekben a Terra Recognita egyik munkatársa utalt az Index korábbi cikkére is, ahol megírtuk Kossuth családjának részben szlovák eredetét.

Uhorsko és Mad'arsko

Két szlovák opponens, Dominika Husárova és Katarina Svékova a szlovákok Hungarus-tudatáról beszélt, ami azt jelentette, hogy a szlovákok a történelmi Magyarországon hosszú évszázadok alatt "magyarhoniságukat" ismerték el.

A szlovák opponensek kevéssé kapcsolódtak a magyar előadásokhoz, érdekes volt azonban, hogy más szót használtak a történelmi Magyarországra (Uhorsko, ejtsd: Uhorszko), mint a mai Magyarországra (Mad'arsko, ejtsd: Magyarszko) mintha ez két teljesen különböző állam lett volna. A tolmács először még majdnem összekeverte a két kifejezést, aztán már csak Uhorskót használt a történelmi Magyarországra ő is. (Egyébként a szlovákokhoz hasonlóan, a csehek az Uhersko szót használják a történelmi Magyarországra, és a Madarskót a mai államunkra.)

A Wikipedia szlovák oldala a történelmi Magyarországról

Az Index a konferencia után rákeresett a Wikipedián a szlovák Uhorsko címszóra, és itt az olvasható, hogy Uhorsko egy többnemzetiségű ország volt, amelyet frank krónikások szláv vidéknek írtak le a középkorban. Uhorsko hivatalos nyelve a latin volt, a magyar csak 1836/1844 és 1848 között volt ilyen. Később, 1848-1867 között a német volt az államnyelv, ezután már Osztrák-Magyar Monarchiáról ír a Wikipedia szlovák verziója. Uhorsko lakosságának 28 százaléka volt magyar (1780-as adat szerint) - írja a címszó.

A Wikipedia szerint Uhorsko a 14. században három mai ország területén volt megtalálható: Mad'arsko, Slovensko és Chorvátsko területén. Mindemellett Uhorsko a mai Románia, Ukrajna, Ausztria, Lengyelország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Szlovénia egyes "részeit" is magában foglalta.