A 14 karátos vízzel hajtott autó

Szombaton reggel fél tízkor vagy 150 ember üldögél a Műszaki Egyetem Fizikai Intézetének egyik spártai berendezésű előadótermében. A Tényeket Tisztelők Társaságának tagjai. Nagy a készülődés: két kivetítő, kamerák, internetes közvetítés, miegymás.

A tábla mellett az egyik oldalon szégyenszék a vendégeknek, akiket szűk körben nevetségessé tesznek. A másikon James Randi reklámozza az egyik támogatót:

"Kételkedjen mindenben, de bízzon a folyóirat 123 éves múltjában! Természet Világa"

Kertész János, a műszaki Fizikai Intézetének igazgatója bevezetőjében elhangzik párszor az "áltudomány elleni küzdelem elszánt harcosa" és a "tőkeerős média" kifejezés.

Első megfigyelésem: a média szitokszó ebben a társaságban. Kivéve talán az MTI-t, mert a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Vizy E. Szilveszter mellett az esemény másik fővédnöke Vincze Mátyás, a távirati iroda elnöke, ezzel is "bizonyítva, hogy a médiában is vannak felelős emberek".

"Kérem, kapcsoljuk be akkor James Randit!" - mondja végezetül. - A magyar fordítás a másik kivetítőn látható".

"Üdvözlök mindenkit Fort Lauderdale-ből, Floridából. Itt James Randi beszél. Nagyon örülök, hogy ezen a szkeptikus konferencián szerepelhetek- kezdi üzenetét az egykori bűvész. - Nos, ki a hibás azért a temérdek hamis információért, amellyel nap nap után elárasztanak bennünket - hát a média. Nem szívesen mondom ezt, mivel a média a szövetségesünk, barátunk, de ugyanakkor az ellenségünk is lehet."

Élmény vagy hit

A videoüzenet megtapsolása után a megjelentek a délelőttöt ismeretterjesztő előadásokkal múlatják. A művelődést kis "intermezzók" tagolják, melyekben a szervezők esettanulmányokon keresztül mutatják be az áltudományos veszedelmet.

Az első előadó Rónaki József, az Országos Atomenergetikai Hivatal főigazgatója. "A fenntartható fejlődés és az atomenergia tárgyában is szoktak nagy hülyeségeket mondani" - magyarázza a témaválasztást. Nagyszabású áttekintése után a magukat környezetvédőnek nevező csoportok figyelmébe ajánlja James Lovelock példáját. A Gaia elmélet kigondolója ugyanis egyszer azt mondta: az atomenergia fejlesztésével a klímaváltozás elkerülhető lett volna.

Az első közjáték főszereplője a Vízenergia Alapítvány. A műsort celebrálta Orosz László, a Műegyetem docense: egy család éppen tévézik, és belebotlik az alapítvány reklámjába, melyben az adó 1 százalékára hajtva ismertetik "a víz nukleáris energiáján nyugvó" elképzelést, és gyakorlati megtestesülését, a vízhajtású autót. A családtagok pedig előveszik az általános iskolai tankönyveket.

Bíró Tamás, a KFKI tudományos tanácsadója a fizikai törvények felismeréséről és az elméletalkotásról beszél. Egy mondatát nagyon megjegyeztem: "Senki nem élhet fizika nélkül, és akkor lelkileg sokkal egészségesebb ennek valamennyire tudatában lenni."

A második közjáték céltáblájának nevét nem mondom meg. Egy fizikus, aki a Magyar Tudományban szerzőtársával megjelentetett egy tanulmányt, melyben a vízplazmáról és a hidegfúzióról beszélnek, és eközben idéznek egy "április elsejei" tanulmányt, mely valószínűleg viccnek készült, olyan katasztrofális hibák vannak benne. (A lap egyébként elismerte, hogy hiba történt, a szöveget nem ellenőrizték.)

A délelőtti programból a kedvencem Károlyházi Frigyes, nyugalmazott egyetemi tanár Egy kis időtöltés a téridőn című előadása, melyben a közönséget bevonva, de kissé talán Öveges professzorosan bevezetést tartott a téridő geometriájába. Tőle is itt egy gondolatot: "Az oktatásban el kell érni, hogy a gyerekek élményszerűen megértsenek ilyen eredményeket, egyébként csak az a kérdés marad, hogy kinek higgyek. Ilyesfajta megértés nélkül a szélhámosokat szidni nem tisztességes."

Hartlein Károly, a Fizikai Intézet tanszéki mérnöke elmondása szerint arra ugrik, ha valaki a közmédiában közpénzen lejáratja a tudományt. Most arra ugrott, hogy a tudomány egy minősített képviselője, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége asszisztált a vásárlók megtévesztéséhez. 2006-ban ugyanis a BNV Környezetvédelmi különdíját egy mosógolyónak nevezett objektum nyerte, melyben a "biokerámia golyócskák infravörös sugárzása a vízmolekulák hidrogénszerkezetét apró fürtökre bontja", így aztán mosópor sem kell.

Hogy söpör egy szkeptikus?

Az idei téma egyébként az lenne, milyen sara van az oktatásnak abban, hogy az áltudomány szedheti áldozatait. "Fontos gyakorlati kérdés, van-e söprögetni valónk a saját portánk előtt" - állt a meghívóban, de ebben azért nem voltak túl erősek.

Két előadás hangzott el a tárgyban. Balthazár Zsolt az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán évek óta tart bevezetést az áltudományos duma analógiás logikájába.

"Ha már muszáj alkalmazkodni a gyerekek felfogóképességhez, legalább ne könnyítsük meg az áltudomány helyzetét" - mondja Füstöss László, a Műegyetem docense. A közönség egyébként nagyokat derül olyan mondatokon, mint "a piramis halálpontján mérhető 666 Hz-es - sátáni - sugárzás természetesen fogva van"?, vagy a "dematerializált sejteket ezután újra materializálja, amely a csirkelábtól kezdve pénzérméken át bármi lehet, majd teleportációval a testen kívül helyezi".

Rejtő Jenő az Atomfizika tanszéken

A fórumot nagyon vártam. "A program időbeli lehetőségeit és az előadók testi épségét nem veszélyeztető reflexióra is van lehetőség" - ígérte sokat sejtetve a meghívó.

De csak egyetlen vendég jött el, a Magyar Tudomány ominózus cikkének egyik szerzője. Felolvasott egy nyilatkozatot: a vízzel hajtott autó és a hidegfúzió számbavételével nem álltak ezek mellé, egyébként meg odaírták eléjük minőségjelzőként, hogy "vitatott". Az idézés miatt természetesen porba alázták, és ez nagyon sokaknak nagyon tetszett. Egy elektromérnök gratulált is neki, hogy el mert jönni, de aztán ő is rúgott jó nagyot.

Egyszer csak kipenderült egy újságíró kolléga, és a kiadványát osztogatta: az egyik cikk valami falszárítóról szólt, de ismertette háborúját a csőre szerelhető vízkőtlenítő és a mosógolyó ellen is.

"Gyáva az egész média" - kiáltott fel végül felháborodva. A mosógolyó környezetvédelmi díjának átadásán például csak ő meg egy Indexes mert megnyikkanni, hogy ez azért vicc.

"Tessék cikkeket írni!" - fordult a közönséghez igen emelkedett hangulatban egy mérnök. A társaság össze fogja dobni a pénzt, ha pereket veszítenének. "Én magam is felajánlok egy nagyobb összeget - James Randi szellemében."

Majd egy orvos jön. Szerinte már a felvételinél ki kellene szűrni azokat, akiket érdekel a természetgyógyászat meg ilyenek, az orvosi esküben pedig meg kellene tiltani, hogy ilyesmit csináljanak. Megtapsolják.

Kiszalad a mikrofonért Zentai Rózsa Sándor is. Nem ígéri, hogy komoly vitapartner lesz, de mindenkinek figyelmébe ajánlja egyik fűtéstechnikai újítását. Miután figyelmeztetik, hogy ezt azért nem kéne, röviden arról értekezik, hogy az atomerőmű felépítéséhez használt csavarok előállításához szintén olajra van szükség, így aztán borul a főigazgató úr érvelése.

Egy szociológus kaparintja meg a mikrofont. Nem kérdez azonnal, először egy kicsit inkább előad. Igennel válaszol a meghívóban feltett kérdésekre: a tudomány olyan bonyolult, hogy még a lényeget is képtelenség tovább adni; a köz- és felsőoktatás nem képes ellátni feladatát; a média folyamatos agymosása a tudományos gondolkodás igényét is kiöli belőlünk. De mint megértő szociológus Weber nyomán, ő azt javasolja, vissza kellene térni az emberhez, aki hinni szeretne.

Az ilyesfajta bölcsészkedés persze nem hatja meg a műszakisokat. "Mi alkalmazni is tudjuk a tudásunkat, olyan berendezéseket tudunk létrehozni, mint amilyenek itt állnak a teremben. Higgyenek nekünk!" - hangzik a válasz.

Gondolom, nem csodálkoznak, hogy a fórum után hazamentem. Közben pedig azt gondoltam: tényleg jobban tennék, ha cikkeket írnának mindenféle újságokba, nem pedig éves rítusokkal erősítgetnék magukat hitükben és harcukban. (Ma még csak ott tartanak, hogy az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram támogatásával kiadják az idei konferencia anyagát.)