Jenő
-3 °C
6 °C

Mézersugárzást mértek a Szaturnusz rendszerében

2009.03.31. 19:42
Földi rádiótávcsövekkel detektálták a vízgőz mézersugárzását a Szaturnusz holdrendszerében, így lehetővé vált a csillagok világában fontos jelenségkör tanulmányozása helyszíni mérésekkel is.

Jelenlegi ismereteink alapján az élet kialakulása és fejlődése bolygórendszerekben nem képzelhető el a víz jelenléte nélkül. 2006-ban a Cassini űrszonda UVIS (Ultraviolet Imaging Spectrometer) elnevezésű műszere vízgőzt észlelt az Enceladuson úgy, hogy megmérte egy háttércsillag ultraibolya sugárzásának a vízgőz miatti elnyelődését. A felfedezés nemcsak alátámasztotta az addigi feltevéseket, miszerint az Enceladus a Szaturnusz gyűrűrendszerének fő vízforrása, hanem el is indította a vízre utaló más jelek keresését a szaturnuszi rendszerben. Ilyen például a vízmolekulák koherens mikrohullámú sugárzása, ami a lézerfényhez nagyon hasonló rádióhullámokból áll és amit emiatt mézersugárzásnak hívunk. A jelenség jól ismert például kései fejlődési állapotban levő vörös óriáscsillagok körül, de eddig a Szaturnusz körül nem ismertünk vízmézert – írja a hirek.csillagaszat.hu.

Fantáziakép az Enceladus egy gejzíréről (kép: Walter Myers)
Fantáziakép az Enceladus egy gejzíréről (kép: Walter Myers)

Szergej Pogrebenko (Joint Institute for VLBI in Europe) és munkatársai földi rádiótávcsövek segítségével ilyen vízgőz mézereket kerestek a szaturnuszi rendszerben. Az észleléseket a 32 méteres Medicina (INAF-IRA, Olaszország) és a 14 méteres Metsähovi (HUT-TKK, Finnország) antennákkal végezték, majd az adatokat részletesen feldolgozták.

A kutatócsoport több holdnál is sikerrel járt a vízgőz mézer 22 gigahertzes frekvenciájú sugárzásának kimutatásában. Az adatok alapján négy holdat választottak ki további vizsgálatokra: a Hyperiont, a Titant, az Enceladust és az Atlast. A Titan és Hyperion esetében térben megegyező pályafázisnál észlelték a legerősebb jelet, ebből hasonló mézer-gerjesztési folyamatra lehet következtetni. Az Atlas esetében rendelkezésre álló nagy adathalmazt három részre bontották, és külön elemezték őket. A különösen magas jel/zaj arány alapján a mézeremisszió helyzetét a hold mögött néhány tízezer kilométerre valószínűsítik. Az Enceladusnál észlelt jel összhangban van a Cassini méréseivel.

Kozmikus mézereket eddig is sikerült észlelni üstökösöknél, vörös óriásokat körülvevő burkokban, szupernóva-maradványokban, illetve aktív galaxismagokban. Vízgőz mézerek létezése a Naprendszerben azért is különleges, mert ezeket nemcsak rádiócsillagászati mérésekkel lehet tanulmányozni, hanem a közvetlen helyszíni mérések is lehetségesek, ez pedig lehetővé teszi az eddigi mézermodellek és elméletek pontosítását, valamint megismerhetjük a valódi fizikai paramétereket a mézerek keletkezésének környezetében.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?