Száz éve nem volt ilyen alacsony a naptevékenység

A napfoltok számát az idő függvényében ábrázolva Heinrich Schwabe német csillagász az 1800-as évek közepén ismerte fel, hogy a napfolttevékenységben körülbelül 11 éves periodicitás mutatkozik. Az igen sok napfolttal jellemezhető maximumokat foltokban sokkal szegényebb minimumok követik, és ez a hullámzás az elmúlt közel 200 évben szépen megfigyelhető volt - írja a hírek.csillagászat.hu portál.

Jelenleg egy naptevékenységi minimum idejét éljük. A legújabb kutatások alapján úgy tűnik, a naptevékenység esetében is hasonló jelenség figyelhető meg, mint a tőzsdevilágban: amikor úgy gondolnánk, hogy innen már tényleg nincs lejjebb, Napunk aktivitása akkor is képes még alacsonyabbra zuhanni.

Ebből a szempontból a 2008-as év különleges volt. A 366 napos szökőév 266 napján egyáltalán nem látszott egyetlen folt sem központi csillagunkon. Ehhez hasonló az elmúlt 100 évben csak 1913-ban fordult elő, amikor egész évben 311 napon át volt foltmentes a Nap. Ez alapján a kutatók úgy vélték, hogy a naptevékenységi minimum 2008-ban valóban bekövetkezett. A 2009-es év első negyedének eredményei szerint azonban előfordulhat, hogy még rendkívülibb jelenséggel állunk szemben, azaz a minimum tovább mélyül. Március 31-ig az év eltelt 90 napjából 78-on (87%) nem volt megfigyelhető napfolt csillagunkon.

Emellett a 2008-as év több szempontból is rendkívülinek számított, a napfoltok számának alakulása mellett is. Az Ulysses űrszonda mérései például közel 20 százalékos csökkenést mutattak ki a napszél nyomásában az 1990-es évek közepe táján mért adatokhoz képest. Ez a legalacsonyabb érték, amit a mérések 1960-as évekre visszanyúló kezdete óta feljegyeztek. A napszél pedig jelentős szerepet játszik a galaktikus térből érkező kozmikus sugárzás távol tartásában a belső Naprendszertől. A napszél erősségének csökkenése azt jelenti, hogy a kozmikus sugárzás intenzívebben hatolhat be környezetünkbe, ami extrém esetekben akár egészségügyi kockázatot is jelenthet a világűrben tartózkodó űrhajósok számára. A kisebb intenzitású napszél egyúttal kevesebb geomágneses vihart és sarki fényt jelent Földünkön.

Más adatok szerint az 1996-os naptevékenységi minimum megfelelő értékeihez képest a Nap fényessége 0,02%-kal csökkent a látható fény, és 6%-kal az extrém ultraibolya tartományban. A sugárzás csökkenése és a 12 éves periódusban megfigyelhető minimuma természetesen nem elegendő az ember okozta globális felmelegedés folyamatának visszafordítására, de egyéb hatásai megfigyelhetők. Például Földünk atmoszférájának legfelső rétegei kevésbé melegszenek fel, így kevésbé fúvódnak fel, terjednek ki. Ennek következtében az alacsony pályákon keringő műholdak kevésbé fékeződnek, így élettartamuk növekszik. Ez az űrszemétre is érvényes, így tovább tart, míg a használaton kívül levő mesterséges objektumok az alsóbb légrétegekbe érve elégnek – ami megnövekedett ütközéses veszélyt jelent a működőképes eszközökre nézve.

A II. világháború után kezdték meg a csillagászok Napunk fényességének vizsgálatát a rádiótartományban is. A 10,7 cm-es hullámhosszon mért adatok alapján, amelyek egészen az 1950-es évek elejéig nyúlnak vissza, a vizsgált 55 éves időszak rádiótartományban legkevésbé sugárzó Napját észlelhetjük. Egyes kutatók szerint a rádiósugárzás csökkenése a Nap gyengülő általános mágneses terével áll kapcsolatban. Ez a kapcsolat azonban nem teljesen tekinthető bizonyosnak, mivel egyelőre a hosszú hullámhosszú rádiósugárzás eredete sem tisztázott teljesen.

Száz éve nem volt ilyen

Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a napfoltok megfigyelésének kezdete óta eltelt időszakban a megfigyelt legintenzívebb tíz ciklus közül öt az elmúlt 50 évben következett be. Kérdés, hogy a jelenlegi minimum valóban szokatlan és rendkívüli, vagy egyszerűen csak egy valamivel mélyebb minimum a szokásosnál aktívabb maximumok sorozata után.

A jelenlegi állapotoktól eltérően a hasonló, hosszú és nyugodt periódusok megszokottak lehettek néhány száz évvel ezelőtt. Az 1901-ben és 1913-ban bekövetkezett minimumok például hosszabb ideig tartottak, mint a jelenlegi minimum – a mostani csendes periódusnak még legalább egy évig kellene tartania, hogy a múlt évszázad elején bekövetkezett minimumokhoz hasonlóvá váljon.

A most zajló nyugodt periódus kitűnő alkalmat biztosít a Nap működésének pontosabb megértéséhez. Első ízben van lehetőségünk korszerű tudományos műszerekkel megfigyelni, miképp zajlik le egy valóban mély naptevékenységi minimum. Űrszondák serege figyeli folyamatosan a Napot. Ide sorolhatók például a SOHO (Solar and Heliospheric Observatory), a két szondából álló STEREO-páros, az öt tagot számláló THEMIS, a Hinode, az ACE, valamint a Wind, a Trace AIM, a TIMED és a Geotail.

Bármilyen fejlett is a technológia, mégsem képes megjósolni a jövőt. Egyes modellek gyökeresen ellentmondanak a hosszan elnyúló, mély minimum forgatókönyvének. Elképzelhető, hogy akár az év végén emelkedni kezd a napfoltok száma, hogy azután 2012-13 táján bekövetkezzen az átlagosnál valamivel alacsonyabb maximum.