Összement a legközelebbi óriásgalaxis

Az új megfigyelések szerint az M87 galaxis csillagokból álló külső széle csak 1 millió fényév átmérőjű, azaz jóval kisebb, mint azt korábban gondolták. Ezen a zónán kívül csak néhány intergalaktikus csillag található. Ennek ellenére ez a csökkentett méret sem lebecsülendő, hiszen még így is legalább háromszor nagyobb, mint a Tejútrendszert övező külső szél átmérője. A kutatócsoport egyik tagja, Ortwin Gerhard (Max-Planck-Institute for Extraterrestrial Physics, Garching, Németország) szerint az eredmény azért meglepő, mert az M87 galaxisra vonatkozó numerikus modellek a mostaninál sokkal nagyobb méretet jósolnak, így nyilvánvaló, hogy a külső részeket korábban valaminek le kellett vágni.

A Michelle Doherty által vezetett kutatócsoport az ESO VLT távcsőrendszerének Kueyen teleszkópján működő FLAMES spektrográfot használta az M87-ben és magában a Virgo-halmazban, a galaxisközi térben található planetáris ködök megfigyeléséhez. A műszerrel egyszerre sok objektum spektruma rögzíthető egy akkora területen, ami körülbelül a telihold látszó méretének felel meg. A színképvonalak elemzésével meghatározható a planetáris ködök mozgása, és ez gyakorlatilag az egyetlen lehetőség a távoli galaxisok halvány külső tartományainak vizsgálatára.

A mérések kivitelezése egyáltalán nem volt egyszerű, hiszen a Virgo-halmaz planetáris ködei olyan halványak, mint egy 30 wattos izzólámpa körülbelül 6 millió kilométer távolságból (a Föld-Hold távolság 15-szöröse) nézve. Ráadásul a planetáris ködök úgy oszlanak el a halmazban, hogy még a FLAMES viszonylag nagy látómezejével is csak egy-két tucat észlelhető egyszerre. A csoport másik tagja, Magda Arnaboldi szerint az egész munka olyan volt, mintha egy tűt keresnének egy szénakazalban, ráadásul sötétben. A VLT és a FLAMES nyújtotta lehetőségek nélkül nem is lett volna sikeres a kutatás.

A kutatók több lehetőséget is felvázoltak a vártnál kisebb méret magyarázatára. Egyik szerint a halmaz sötét anyag tartalmának a centrum közelében bekövetkezett összeomlása lehet a felelős. A másik lehetőség, hogy a halmaz egy másik galaxisa, az M84 a múltban nagyon közel került az M87-hez, és a néhány milliárd évvel ezelőtti kölcsönhatás óriási zavart okozott az M87-ben. Arnaboldi szerint azonban a kutatás mostani fázisában egyik forgatókönyv sem támasztható alá, ehhez sokkal több planetáris köd megfigyelése szükséges. Egy valamiben azonban biztosak a kutatók, ez pedig az, hogy az M87 és a szomszédja, az M86 egymás felé mozog, de még az első szoros megközelítés előtti állapotban vannak. Gerhard szerint a Virgo halmaz nagyon "dinamikus" hely, és a következő néhány milliárd év során még sok kölcsönhatás fogja alakítani a galaxisokat.