Csillag születik 200 ezer év múlva a szomszédunkban
Az Ophiuchus (Kígyótartó) csillagképben megfigyelhető Barnard 68 jelű sötét felhő távolsága körülbelül 400 fényév. A Tejútrendszerben található számtalan gáz- és porköd közül sok azért sötét, mert anyaguk részben vagy akár teljes egészében blokkolja a mögöttük lévő csillagok sugárzását. Körvonalaik emiatt erősen kirajzolódnak azon csillagok háttere előtt, melyek már kívül esnek az elnyelő por tartományán. Ezen sötét ködök közül az egyik legismertebb a B68.
A csillagkeletkezésre vonatkozó elméletek szerint a csillagok óriási, hideg molekulafelhők gravitációs összehúzódása során létrejövő csomósodásokból alakulnak ki, amikor azok sűrűsége és hőmérséklete eléri a termonukleáris fúzió beindulásához és tartós fennmaradásához szükséges értékeket. Annak ellenére, hogy a folyamat nagy vonalakban minden bizonnyal így megy végbe, sok még a tisztázatlan kérdés. Az Andreas Burkert (University Observatory Munich) és Joao Alves (Calar Alto Observatory) által végzett kutatás azonban segíthet néhány részlet megvilágításában - írja a hírek.csillagászat.hu portál.
Burkert és Alves szerint a csillagkeletkezéshez szükséges gravitációs instabilitás és a sűrűsödési gócok létrejöttének oka a molekulafelhők ütközése lehet. A B68 esetében konkrétan két felhő kölcsönhatásáról van szó, melynek következtében a B68 már a kezdeti instabilitás fázisában van, s csillagászati értelemben véve nagyon rövid időn belül ez mindössze 200 ezer év - be is fog következni a gravitációs összeomlás, és az eddig intakt felhőben ki fog alakulni egy csillag. A B68 sűrűségtérképei azt mutatják, hogy a hideg gázköd körülbelül 2 naptömegnyi anyagot tartalmaz, de a közelében van egy másik, tízszer kisebb tömegű felhő is, ami folyamatosan közeledik a B68-hoz, jelenlegi relatív helyzetük nagyjából az ütközési fázis kezdetének felel meg.
Elméletüket ellenőrizendő a két kutató szimulálta is a folyamatot a müncheni egyetem szuperszámítógépével. A modellben szereplő két ütköző felhő kölcsönös távolságát 1 fényévnek vették, s a tömeg-, illetve sebességparaméterek megfeleltek a B68 és kisebb kísérője értékeinek. A számítások alapján kirajzolódott a két virtuális gázfelhő időbeli fejlődése. Az eredmények szerint a kisebb felhő körülbelül 1,7 millió év után hatolt be a nagyobbikba 370 m/s sebességgel. A modell azt is mutatta, hogy a kezdeti felállás stabilitása az idővel csökkent. Amikor a két objektum teljesen összeolvadt, kialakultak a csillag keletkezéséhez szükséges sűrűség- és egyéb viszonyok. Tehát 200 ezer éven belül jó eséllyel jön létre egy új csillag a Naprendszertől nem is olyan távol.