Kedden ér a Holdhoz az új amerikai holdszonda

Megnőtt a forgalom mostanában a Hold körül - jelenti a hírek.csillagászat.hu portál. Alig egy héttel azután, hogy a japán SELENE űrszonda a Hold felszínébe csapódva fejezte be kutatási programját, most a floridai Cape Canaveral-ról június 18-án sikeresen útjára indult a NASA LRO (Lunar Reconnaisance Orbiter) űrszondája és ezzel együtt a programjához szorosan kapcsolódó LCROSS (Lunar CRater Observation and Sensing Satellite) kísérlet űreszközei is. A start után 46 perccel az űrszonda-komplexum a Hold felé vezető pályára állt, majd kinyíltak a napelemtáblák. A Holdhoz a tervek szerint kedden, azaz június 23-án, magyar idő szerint körülbelül 11:43-kor ér és pályamódosítások után az égitest körül elnyújtott ellipszis pályára áll, amelynek a felszínhez legközelebbi pontja 30 , a legtávolabbi pedig 216 km magasan lesz. Az LRO végul poláris körpályára fog állni, amely 50 km magasan húzódik a Hold felszíne felett, aminek köszönhetően az eddigiekhez képest amúgy is jobb felbontású kamerájával kb. fél méteres felbontású képek is készülhetnek.

Az LRO/LCROSS holdkutatási program két részből áll. Az LRO űrszonda Hold körüli pályán keringve részletes megfigyeléseket készít a felszínről és a felszín alatti szerkezetről, valamint a Hold körüli sugárzási és mágneses teret is méri. Az LCROSS űrkísérlet során először az indításhoz használt Centaur rakéta végfokozata előre eltervezett módon becsapódik a Hold déli pólusvidékén, majd nem sokkal ezután az LCROSS szonda is hasonló sorsra jut. A becsapódások a jelenlegi tervek szerint 2009. október 9-én, magyar idő szerint 13:30 körül fognak bekövetkezni. A program összköltsége 583 millió amerikai dollár, ebből 504 millió dollár az LRO, 79 millió dollár az LCROSS kísérlet költsége. Az LRO a NASA Vision for Space Exploration programjának első űrmissziója, a megújult amerikai holdprogramon belül pedig a Lunar Precursor Robotic Program keretében valósul meg.

Az 1864 kg tömegű LRO szonda fedélzetén hét tudományos műszer fog méréseket és megfigyeléseket végezni. A CRaTER a kozmikus sugárzást, a DLRE a holdfelszín hősugárzását méri. A LAMP az ultraibolya Lyman-alfa vonal tartományában keresi a holdi vízjég nyomait a mindig sötét kráterekben. A LEND a felszín neutronsugárzásának térképét készíti el, amelyből a vízjég esetleges jelenlétére is lehet következtetni. A Mini-RF egy pontos rádiófrekvenciás radar, amellyel a felszín alá is "be lehet látni" és vízjeget kutatni. Ez nemcsak tudományos, de új technológiai műszer-teszt kísérlet is. A LOLA egy lézeres magasságmérő, amely pontos domborzati térképet és a szonda pontos pozícióját is méri. Ebből a Hold pontos gravitációs térképe is elkészíthető, a belső tömegeloszlása is meghatározható.

A leglátványosabb eredményeket az LROC (LRO Camera) képfelvevő rendszer három kamerájától várjuk. A két kislátószögű (NAC) nagyfelbontású kamerájával lehet majd fél méteres felbontással eddig még soha nem látott részletességű képeket készíteni, a nagylátószögű (WAC) kamerája pedig áttekintő és panoráma felvételeket tud készíteni. Akár a korábbi holdexpedíciók leszállóhelyein a felszínen hagyott tárgyak, mint például holdjárművek (Lunokhod, Apollo LRV holdautók, roverek) és a holdkompok talpazatai is lefotózhatók, dokumentálhatók (bizonyítva a kétkedőknek, hogy valóban megtörténtek a holdexpedíciók). A nagyfelbontású holdtérkép elkészítése a legfontosabb feladat, amelynek segítségével a jövő leszállóhelyei kiválaszthatóak. A még ma is ismeretlen holdi pólusvidékek nagyon részletes feltérképezése is az LRO űrprogram alapfeladata lesz, ugyanis a jövő állandó holdbázisaira legalkalmasabb helyek a pólusok közelében vannak.