Az űrruhát korábban a Texas állambeli Houstonban, a floridai Kennedy űrközpontban állították ki, egy ideje pedig a washingtoni Nemzeti Repülési és Űrkutatási Múzeumban látható. Azaz csak látható volt, mert restaurálásra be kellett vonni, hogy legalább a további pusztulását megelőzzék.
Az űrruha 21 szintetikus rétegből készült, a sisak üvege arannyal volt bevonva az ultraibolya fény ellen. Az anyagok merevvé, törékennyé váltak. Az évtizedek alatt az eltérő összetételű rétegek reakcióba léptek egymással, és ezt még erősítette a holdpor is.
A 12 holdjáró számára készített űrruháknak szélsőséges fizikai körülményeket is ki kellett bírniuk - de csak rövid időn át. Annak meg is feleltek, de azóta az Egyesült Államok legpárásabb éghajlatú vidékén töltöttek 40 évet. A kesztyűk már kezdenek szétmenni, az anyaguk fémrétege rozsdásodik, a gumi illesztések tönkrementek.
Cathy Lewis kurátor szerint - aki a 12 űrruha gondozásáért felel - a szkafandereket már legfeljebb rövid időre tudják majd visszatenni a vitrinekbe ellenőrzött viszonyok közé. De ha meg akarják őrizni ezeket a történelmi emlékeket, akkor teljes egészükben nem állíthatják már ki őket soha többet. Legfeljebb az öltözet egyes elemeit, a bakancsokat vagy a kesztyűket fogják bemutatni - ha a restaurátoroknak sikerül megállítaniuk az állagromlást. Ez pénz kérdése - mondja Lewis.
A múzeum az első holdraszállás egyéb tárgyi emlékeiért is aggódik. A Holdon hagyott leszállóegységet és Armstrongnak a hold porában maradt lábnyomát is műtárgynak tekinti.
"Reménykedjünk, hogy a következő űrhajósok nem fognak rálépni a Nyugalom tengerében hagyott lábnyomokba. Remélem, nem bántják majd" - jelentette ki Allan Needell kurátor, aki aggódik, hogy a holdutazók következő nemzedékei szét fogják hordani a tárgyakat, hogy értékesítsék őket az eBay-en. Előre figyelmezteti őket, hogy "azok a tárgyak nem gazdátlanok: a NASA tulajdonában vannak".