Tűzhányók borítják a Naprendszeren kívül felfedezett első szilárd bolygó felszínét
Eddig háromszáznál több Naprendszerünkön kívüli, úgynevezett exobolygót fedeztek fel az csillagászok, ezek többsége a Neptunuszhoz hasonlatos gázóriás. A CoRoT-7b jelű bolygó az eddig felfedezett legkisebb exobolygó. Nevét a CoRoT francia csillagászati műhold után kapta, amelyet a francia űrügynökség vezetésével, nemzetközi összefogásban megvalósuló program keretében 2006. december 27-én állítottak pályájára.
A CoRoT-7b 480 fényévre van tőlünk, és bár szilárd a felülete, aligha lehet élet rajta, hiszen túl közel kering központi csillagához. A napos oldalán a hőmérséklet elérheti a 2200 Celsius-fokot, míg a sötétségbe borult felületén mínusz 210 Celsius-fokra zuhanhat.
A CoRoT-7b felszínén állandó a vulkanikus tevékenység, amely erőteljesebb lehet, mint a Jupiter holdján, az Ión, amit a Naprendszer legaktívabb vulkanikus tevékenysége jellemez. "Feltételezéseink szerint az állandó vulkánkitörések miatt lávafolyamok borítják a bolygó egész felszínét" - vélekedett Rory Barnes, a University of Washington csillagásza.
Rory Barnes kollégáival részben azért feltételezi az erőteljes vulkanikus tevékenységet, mert a CoRoT-7b túl közel kering a napjához, mindössze 2,5 millió kilométerre. Ez a távolság 60-szor kisebb, mint a Föld és a Nap közötti távolság. A korábbi kutatások során arra a következtetésre jutottak a csillagászok, hogy légköre szétporlasztott kőzetből áll, aminek részecskéi időnként esőként permeteznek a felszínre.
A bolygó csaknem szabályos kör alakú pályán kering. Bármilyen eltérés a pályától, legyen az akár csak 250 kilométeres, azt eredményezi, hogy a CoRoT-7b valamely szomszédja gravitációs hatása alá kerülhet, ami torzítja a felszínét, vulkanikus tevékenységet indítva be. Földünk szintén ki van téve ilyen gravitációs hatásoknak, ám ezek energiáját elnyelik az óceánok.
"A CoRoT-7b felszínén majdnem bizonyosan nincsenek óceánok. Egy bolygót, amely nem kör alakú pályán halad, különbözőn mértékű gravitációs hatások érik keringése során. A legerősebb gravitációs húzóerőt akkor tapasztalja, amikor a legközelebb van napjához, a leggyengébbet pedig akkor, amikor leginkább eltávolodik központi csillagjától. Amikor egy bolygó a két pont között mozog, hol kifeszül, hol pedig elernyed. Ez a folyamat hevíti a bolygó belsejét, vulkanikus aktivitást eredményezve a felszínén" - magyarázta Rory Barnes.