Sikeresen elindult a floridai Cape Canaveral űrközpontból, és Föld körüli pályára állt az X37-B kísérleti űrhajó. Ez az első olyan űrjármű az amerikai űrhajózás történetében, ami teljesen önműködően, legénység nélkül lép ki az űrbe, és landol majd, ha végzett a missziójával (ezt egyébként az oroszok már 1988-ban megcsinálták a Buran nevű űrhajóval, amit aztán nem fejlesztettek tovább). Hogy ez mikor lesz, és mit fog csinálni addig a jármű, szigorú titok – az X37-B ugyanis nem a NASA, hanem a Pentagon, azon belül is az amerikai légierő projektje, titkos katonai fejlesztés (pontosabban a NASA kezdte el a Boeinggel közösen 1999-ben, és 2004-ben vette át a hadsereg).
Az űrhajóról ennek megfelelően nagyon keveset lehet tudni. Sokkal kisebb, mint a lassan nyugdíjba vonuló űrsiklók: 9 méter hosszú, a szárnyfesztávolsága 4,5 méter, a törzse 2,9 méter széles, a tömege 5 tonna. A fellövést Atlas V rakéta segíti, az űrhajó saját hajtóműve pedig napelemekkel és nagy hatékonyságú lítium-ion akkumulátorokkal működik (ellentétben az üzemanyagcellás űrsiklókkal). A Pentagon szakértői annyit árultak el, hogy elvileg 270 napnyi Föld körüli keringést tesz lehetővé a hajó energiatartaléka, de hogy fenn milyen kísérleteket és teszteket végez majd az automatika, az katonai titok.
Az X37-b-t az amerikai hadsereg egyik szakértője, Dr Joan Johnson-Freese úgy jellemezte a BBC kérdésére, hogy inkább egy finom manőverezésre képes műholdként kell elképzelni, mint űrhajóként. Egy ilyen jármű katonai jellegű előnyei óriásiak: például a bolygó körüli pályáján oda tud navigálni, ahol alatta a Földön éppen valami érdekes történik, vagy ha felfedezték és el akarják pusztítani, el tud menekülni.