Becslések szerint 600 ezer darab, egy centiméteresnél nagyobb űrszemétdarab kering a Föld körül: halott műholdak darabjai, régi űrhajók gyorsítórakétái, sőt akár a nemzetközi űrállomás legénysége által az űrbe dobált dolgok.
Az űrszemét egyelőre nem jelent nagy veszélyt, egyetlen olyan esetről tudunk, amikor egy műhold (az Iridium műholdas telefonszolgáltató rendszerének egyik tagja) megsérült, mert űrhulladákkal ütközött – viszont egyre súlyosabb gondot fog jelenteni, ha továbbra is ebben a tempóban szemeteljük tele az űrt.
A műholdakat a közeledő űrszemetet érzékelő berendezésekkel és kisebb kitérő manőverekre képes hajtóművekkel látná el a NASA, hogy megvédje őket az ütközésektől, de ez drága, és többletsúlyt jelent a pályára állításkor. A kaliforniai Global Aerospace Corporation cég most olcsó és hatékony megoldást kínál az űrszemét problémájára; legalábbis arra a kérdésre, hogy hogyan ne növeljük tovább a Föld körül keringő hulladék mennyiségét.
Az ötlet alapja egy óriási léggömb, amit a műhold magával vinne szorosan összehajtogatott állapotban. Amikor a műhold az életciklusa vége felé jár, távirányítással vagy egy időzítővel kiengedi az alig harminc kilós léggömböt, ami a 8-900 kilométeres magasságban ritka, de azért előforduló hélium begyűjtésével 37 méter átmérőjűre fúvódik fel. Az óriáslufi egy átlagos, 1200 kilós műholdat egy év alatt húz le a légkör sűrűbb rétegeibe, ahol az a a súrlódás hatására felhevül és elég. Lufi nélkül is ez a sors vár az űrszemétre, de a pályája magasságától függően ez akár több száz évig is eltarthat.
A módszer csak az alacsony Föld körüli pályán keringő objektumokkal működik (ilyen többek között az ISS és a Hubble űrtávcső is), a 35 ezer kilométer magasban, geostacionárius pályára állított szatelitekkel nem. További probléma, hogy az óriáslufi a sokkal nagyobb célpontot nyújt az űrszemétnek egy esetleges ütközéshez.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
