Rekordközelségben a Jupiter
A hír eddig igaz is, csak azt nem teszik hozzá, hogy a Jupiter ezt megcsinálta tegnap, tegnapelőtt, és ezt fogja tenni holnap is. Csak a kelési és nyugvási időpontjai tolódnak el pár percet. A mai napon van a legkisebb távolságra bolygónktól is, de pontosan olyan fényesnek látszik, mint tegnap volt, sőt egy hónap múlva sem lehet majd különbséget látni a mostanihoz képest.
A szembenállások természetesen minden évben bekövetkeznek, az idei azért említésre méltó, mert rekordközelségről beszélhetünk, de amikor mondjuk egymillió kilométerrel nagyobb ez a távolság, akkor sem látunk semmit máshogy a Jupiteren, hiszen távolsága eléri a 600 millió km-t, amihez képest ez jelentéktelen különbség.
A Jupiter egyébként az egyik leghálásabb bolygó, ha távcsővel szeretnénk megfigyelni. Az égbolton fényesen ragyogó égitestet el sem lehet téveszteni az éjszakai órákban, így kezdő észlelők is könnyen becserkészhetik távcsöveikkel. Már a legkisebb műszerekkel láthatjuk a két egyenlítői felhősávot és a négy Galile-féle holdat.
Apró szépséghiba, hogy a déli egyenlítői sáv az idén a szokásos eltűnéseinek egyikét éli, ezért csak egy sávot fogunk megpillantani az így kicsit csálén kinéző bolygón. A további sávok és az egyenlítői régiók megfigyeléséhez már nagyobb távcsövek, jobb ég és nagy tapasztalat, de legalább a háromból kettő kombinációja kell.
A Jupiterrel kapcsolatban a Nagy Vörös Folt szokott lenni az amatőr csillagászok első észlelési célpontja. Ez a légköri képződmény legalább 350 éve létezik, de elképzelhető, hogy több ezer éve forog a két övezet találkozásánál kialakult anticiklon. Felfedezőjének Giovanni Cassinit tekintik, aki 1655-ben látta. A vihar láthatósága, színe hosszú távon jelentősen változik, időnként sötét vöröses színével szinte kiugrik a Déli Egyenlítői Sávból, máskor viszont csak egy üreg a sötét öv oldalán.
Az óriásbolygó holdrendszere a négy Galilei-holdból, és 59 további holdból áll. A kisebbekről azonban ritkán hallani, ami nem véletlen, hiszen egy rendkívül aránytalan holdrendszerrel állunk szemben. Míg a négy Galile-hold szabad szemmel is látható lenne, ha a Jupiter fénye nem nyomné el őket, a többi hold csak óriástávcsövekkel vagy fotografikusan érhető el. Ha távcsövünket a Jupiterre irányítjuk a két oldalán négy apró, egy vonalban elhelyezkedő fénypontot kell látnunk. Ezek a Galilei-holdak. Ha csak hármat látunk, valamelyik éppen a bolygó mögött vagy előtte tartózkodik.