Óriás porfelhő tűnt fel egy kisbolygó körül

December 11-én egy új, üstökösnek látszó égitest került fel a Minor Planet Center különleges égitestek megerősítésére szolgáló honlapjára. A lassú mozgású égitest a fényessége és mozgása alapján csak üstökös lehetett (ezt nem közlik a honlapon, csak a paraméterek alapján lehet kikövetkeztetni), amely a hajnali égen, az ekliptika közelében látszott. Amikor azonban egy napnyi észlelés után meghatározták a pályaelemeket, kiderült, hogy egy 1906 óta ismert kisbolygóról, az 596-os sorszámú Scheila-ról van szó.

A kitörést a Catalina Sky Survey (CSS) Schmidt távcsövével vette észre a Steve Larson, a program operátora. A kisbolygótól 2 ívpercre északra és 5 ívpercre nyugatra terjedt a porból álló kitörési felhő, ami az égitest 2,6 CsE-s (390 millió km) távolságát figyelemebe véve félmillió km-nél is nagyobb átmérőt jelent.

Ez óriási méret, különösen azért, mert a CSS november 11-én készült képein még nem látszik a porfelhő. Először a december 3-ai képeken mutatkozik egy kis diffúzság, illetve a kisbolygó megnövekedett fényessége.

Bár a felfedezés még nagyon friss, máris megindultak a találgatások, hogy mi okozhatta az anyagkibocsátást. A porfelhő spirális alakja rövid, egyszeri eseményre utal, ami inkább egy kisebb égitest becsapódását valószínűsíti, mintsem gázkibocsátást. A kérdést a következő hónapok megfigyelései fogják eldönti, a kidobódott anyagfelhő tágulási sebességét, morfológiai változásait és reményeink szerint anyagösszetételét fogják vizsgálni a csillagászok.