Meleg hasadékok a Szaturnusz jeges holdján
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A Cassini űrszonda legutóbb augusztus közepén közelítette meg a Szaturnusz egyik legérdekesebb holdját, az Enceladust. A meglehetősen aktív déli pólusvidékéről és az ott felszínre törő, hatalmas (a világűrbe is kijutó) gejzírjeiről ismert bolygókísérőn zajló folyamatok részletes feltárása jelenleg a planetológusok előtt álló egyik legizgalmasabb feladat.
A legutóbbi holdközelítés során az űrszonda infravörös spektrométerét és nagyfelbontású kameráját használva sikerült elkészíteni a déli pólusvidék hasadékokkal szabdalt - "Tigris-karmolásoknak" is nevezett - régiójának eddigi legrészletesebb hőtérképét. A Cassini már korábban is készített hőtérképet a hold déli régiójáról, de ezúttal jelentős előrelépést sikerült elérni.
A mostani közelítés során jobb felbontású (kb. 800 m/pixel) mérésekre volt lehetőség, ráadásul képalkotó kamerával is rögzítették a vizsgált területeket - így sikerült egyértelműen kimutatni, hogy a hasadékok melegebbek környezetüknél, sőt azt is, hogy a hőmérséklet a hasadékok mentén is jelentősen változik.
A soha nem látott részletességű hőtérképek alapján a hőmérséklet az egyes hasadékok mentén is változik; sárgával a magasabb hőmérsékletű területek vannak jelezve (NASA/JPL/Space Science Institute).
A legmagasabb hőmérsékletet (190 K, azaz kb. -80 Celsius-fok) a hasadékok találkozásából "kiágazó" árkoknál mérték - valószínűleg ezek lehetnek a tektonikai aktivitás és a gejzírkitörések keletkezése szempontjából legfontosabb területek. A korábbi adatok alapján a maximális hőmérsékletek csak. kb. 150-170 K-nek adódtak; a szakemberek szerint azonban nem felmelegedésről van szó.
A régebbi, rosszabb felbontású méréseken a pixelenkénti infravörös intenzitások ugyanis a mostaniaknál nagyobb felszíndarabok összeátlagolt hőmérsékletei alapján keletkeztek, így a keskeny hasadékok és a környező, hidegebb területek hőmérsékletei nem voltak megkülönböztethetőek (ellentétben a mostani vizsgálatokkal).
A "Tigris-karmolások" hőtérképei alapján a hasadékok találkozásai és kiágazásai játszhatják a legfontosabb szerepet a gejzírkitörések kialakulásakor. Érdekesség, hogy nem csak a hasadékok mentén, hanem relatíve elszigetelten is kialakulnak magasabb hőmérsékletű területek (lásd a vizsgált terület bal felső részénél lévő, lilás színű foltot, NASA/JPL/Space Science Institute).
Az augusztusi holdlátogatások során a Cassini további, lenyűgöző képeket is készített, melyek közül kettőt mutatunk be: egy az Enceladus, egy pedig a másnap vizsgált, Tethys nevű hold részletét mutatja.
A világűrbe jutva apró jégdarabok áramává fagyó vízkitörés a Szaturnusz éjszakai oldala előtt tartózkodó Enceladus hold déli pólusánál. A kép alján lévő, fényes ív a gyűrűs bolygó légköre felett átszüremlő napfény (NASA/JPL/Space Science Institute).
Kráterek és törésvonalak a Szaturnusz Tethys nevű holdján (NASA/JPL/Space Science Institute).
Az Enceladus részletes hőtérképének elkészítése azért is fontos eredmény, mert a Cassini-szonda legközelebb csak 2015-ben közelíti meg olyan irányból és olyan távolságra a holdat, hogy hasonló jellegű, a teljes déli pólust lefedő vizsgálatot lehessen végezni.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
