![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
A Naprendszer határvidékén járó szondának most egy bonyolult manővert kell végrehajtania: egy hét alatt többször körbefordul, hogy a LECPI nevű műszere (Low-Energy Charged Particle Instrument, alacsony energiájú töltött részecskéket mérő műszer) megállapítsa, milyen irányban a legerősebb a Napból érkező részecskék folyama, vagyis a napszél.
![Forrás: Nasa](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/198/1987/19875/1987574_e893526876b16b85d5298661220705e1_wm.jpg)
A szonda ezután az optimális hátszéllel járó irányt választja a további útjához (és három hónapig még rendszeresen megismétli a mostani manővert az irány pontosításához).
A szonda most több mint 17,4 milliárd kilométerre jár a Földtől, és minden órával 61 ezer kilométerrel távolabb kerül tőlünk. Ez a távolság olyan óriási, hogy a fénysebességgel haladó rádiójeleknek több mint 32 órába telik megtenni a földi irányítóközpont és a szonda közti utat oda-vissza.
A napszél ereje a naptól távolodva egyre csökken, a Voyager-1 tavaly decemberben érte el azt a pontot, hogy már kisebb az értéke, mint amit a három és fél évtizedes technológiával dolgozó műszerei képesek mérni. Ezzel párhuzamosan viszont oldalirányból érkező gyenge részecskehullámokat érzékeltek a műszerek.
Azt a területet, ameddig elér a napszél, helioszférának nevezzük, és ennek a határát tekintjük a Naprendszer határának is egyben. A helioszféra után a csillagközi mélyűr következik, a Voyager-1 lesz az első űrjármű, ami eljut ide. A szonda néhány műszere már nem működik, és a NASA becslései szerint 2015-ben megszűnik vele a rádiós összeköttetés, mert túl gyengévé válik a jele ahhoz, hogy a Földön észlelni tudjuk. A tudományos műszerei energiaellátása egyébként nagyjából 2025-ig tart ki.
![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)