A Szojuz ST-B jelű rakéta indítását eredetileg csütörtökre tervezték, de egy műszaki rendellenesség miatt két órával a kilövés előtt leállították a visszaszámlálást, és a startot 24 órával elhalasztották. A pénteki kilövés az előre kijelölt időpontban, gond nélkül zajlott le.
Szojuz hordozórakétát most először indítottak a világűrbe a volt Szovjetunió területén kívüli helyszínről. A tervek szerint az indítást követően 3 óra 49 perccel fog elválni a két Galileo-műhold a hordozótól, és ezzel a Szojuz teljesíti feladatát, a két műhold pedig több mint 23 ezer kilométeres magasságban megkezdi Föld körüli keringését.
Fotó: Stephane Corvaja
A pénteken indult vállalkozás annyiban is új, hogy ezzel megkezdődik az európai navigációs műholdrendszer kiépítése, amely harminc – 27 aktív és 3 tartalék – műholdból fog állni, és előreláthatólag 2014-ben lesz üzemképes. A Galileo üzembe helyezését eredetileg 2008-ra tervezték, de csúszott a projekt technológiai fejlesztése, és a költségeket is túllépték. Az eredetileg tervezett 3,4 milliárd euró helyett a rendszer a becslések szerint 5 milliárd euróba kerül majd.
A jelenleg létező amerikai GPS és orosz GLONASZSZ helymeghatározó rendszerekkel szemben a Galileo nem áll katonai ellenőrzés alatt, és pontosabb helymeghatározást tesz majd lehetővé, így új felhasználási lehetőségeket nyit meg a közúti, hajózási, légiforgalmi és mentési területeken. A Galileo egy méteren belüli pontossággal dolgozik, szemben a GPS 3-8 méteres pontosságával. A programot – amelyet az Európai Űrügynökség (ESA) irányít – az Európai Bizottság finanszírozza.
Az elkövetkező években évi 2-4 Szojuz-indítást terveznek Galileo-műholdakkal. A vállalkozás tervezői ezt a közepes kategóriájú hordozótípust találták a legmegfelelőbbnek az európai navigációs műholdrendszer kiépítéséhez, mivel az európaiak ilyen osztályú hordozóval nem rendelkeznek. Az ügylettel jól jár a pénzszűkében lévő orosz űrszektor is.
Szojuz hordozókat eddig a kazahsztáni Bajkonurból és az észak-oroszországi Pleszeckből indítottak. A francia guyanai űrközpont az Egyenlítőtől alig ötszáz kilométerre van, vagyis jóval közelebb mint a Szojuzok orosz kezelésű indítóhelyei. Ez abból a szempontból fontos, hogy az Egyenlítőhöz közeledve a Föld tengely körüli forgásának a sebessége nő, aminek eredményeként a hordozók jóval nagyobb hasznos terhet tudnak a világűrbe juttatni ugyanakkora energiafelhasználással. A Szojuz esetében ez azt jelenti: a Kourouból indított hordozók hasznos terhe 3 tonna lehet, míg ugyanilyen teljesítményű rakétával csak maximum 1,7 tonna terhet tudnak pályára állítani a bajkonuri indításokkor.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
