400 méteres kisbolygó húz el a Föld mellett jövő kedden

Földünk és a rajta létrejött élet fejlődésében a múltban is jelentős szerepet játszottak a kisbolygók. Egyes képviselőik időnként bolygónkba csapódhatnak, ezért rendkívül fontos a Földünkre potenciálisan veszélyt jelentő égitestek kutatása. Az ilyen objektumok felfedezésében jelentős szerepet játszott a NEO (Near-Earth Object) program az elmúlt 12 évben, amelynek köszönhetően az esetleges veszélyt jelentő égitestek túlnyomó részét ismerjük.

Ebbe a csoportba tartozik a 2005. december 28-án felfedezett, 2005 YU55 jelzéssel ellátott kisbolygó is. Felfedezését követően a pontosabb pályaszámítások kizárták bármiféle, Földre katasztrófát jelentő esemény bekövetkeztét a következő 100 évben, azonban a körülbelül 400 méter átmérőjű, sötét, gömb alakú égitest november 8-án közel halad el bolygónk mellett, így számos tudományos megfigyelésre ad majd alkalmat. Az esemény különleges, hiszen eddig ilyen méretű objektum előre jelzett elhaladására nem került még sor. Bár a 2011 CQ1 jelű, jóval kisebb kisbolygó sokkal közelebb, alig 5500 km-re haladt el a felszín felett, ennek felfedezésére csak a közelítés után került sor.

A 2005 YU55 november 8-án helyi idő szerint 23:28-kor lesz legközelebb bolygónkhoz, amikor alig 325 ezer km-re fog elszáguldani, azaz a holdpályán belül, a Hold átlagos távolságának kb. 85 százalékára közelítve meg bolygónkat. Hasonlóan közeli elhaladásra 2028-ig kell várnunk, amikor a (153814) 2001 WN5 jelű égitest fog elszáguldani 248000 km-re bolygónktól.

A rendkívüli közelség alkalmat ad számos, földfelszínről elvégezhető megfigyelésre, amelyek esetenként az űrszondás mérésekkel összevethető pontosságú adatokat szolgáltathatnak. A radarokkal, illetve infravörös és vizuális tartományban végzett megfigyeléseknek hála lehetőség lesz az égitest méretének és pontos alakjának meghatározására, forgási jellemzőinek megállapítására, és összetételének tanulmányozására spektroszkópiai adatok felhasználásával. A híres goldstone-i radar már november 4-én, míg az arecibói november 8-án kezdi a megfigyeléseket, amelyekből a kirajzolódó kép felbontása remélhetőleg eléri majd a 2 métert.

Az égitest a Nap irányából közelít, így a november 8-át megelőzően nem lesz megfigyelhető. Ezen az éjszakán, a legnagyobb közelség idején valamivel fényesebb lesz 12 magnitúdónál, így vizuális észleléséhez legalább közepes (20 cm átmérő körüli) műszerekre lesz szükség. A megfigyeléseknek nem kedvez a teleholdhoz közeli fázis. Vizuális észleléskor rendkívül halvány, csillagszerű pontként figyelhető meg az égitest, amint látványos gyorsasággal, 9 fok/óra sebességgel halad majd, percenként majdnem egyharmad holdkorongnyit megtéve az égen.

A pontos fényességadatok összegyűjtésénél a gyors mozgás megnehezíti a megfelelő minőségű, kimérhető felvételek készítését. Azonban a legnagyobb közelség után még 3-5 napig megfigyelhető lesz, mozgása jelentősen lassul, miközben körülbelül éppen a Nappal ellentétes irányban távolodik. Az égitest  gyorsan halványodik, így még az érzékeny CCD kamerákkal dolgozó amatőröknek is csak néhány nap áll rendelkezésre.

A fényességmérési adatokból kirajzolódó fénygörbe felfedheti a kisbolygó tengelyforgási jellemzőiben beállott változásokat, amelyeket a Föld gravitációs tere okozott.

A legnagyobb közelítés idején az égitest Magyarországról nem figyelhető meg: naplemente után, amikor a Delfin csillagkép még látszik, az égitest még csak közeledik, és túl halvány, még nagy távcsövekkel és érzékeny CCD kamerákkal is nehéz lesz megtalálása. Egy nappal később, november 9-én éjfél előtt már jóval kedvezőbb helyzetben lesz az égitest, a Kos és Halak csillagkép határán. Azonban ekkorra fényessége már lecsökken, így a még mindig gyorsan haladó aszteroida vizuális észleléséhez jóval nagyobb műszerekre lesz szükség - ráadásul a közelben tartózkodó telehold sem kedvez az észleléseknek.