Részletes fotó készült egy vámpírcsillagról
A kutatás vezetője, Nicolas Blind (IPAG, Grenoble) szerint az ESO VLTI – mind a négy 1,8 méteres AT (Auxiliary Telescope) egységet hadrendbe állító – interferometriai mérései alapján rekonstruált képek olyan élesek és részletesek, hogy nemcsak a két csillag keringését lehet látni a belőlük készült animáción, de a nagyobbik mérete is meghatározható.
Az SS Leporis komponenseinek keringési periódusa 260 nap, szeparációjuk kicsit meghaladja a Nap-Föld távolságot, a nagyobb és hűvösebb tag mérete pedig a szeparációnak körülbelül negyede, azaz nagyjából a Merkúr pályaméretének felel meg. A kis távolság miatt a forró komponens a nagyobb kísérő tömegének már nagyjából a felét elszívta. Henri Boffin (ESO) szerint a kettős különös természete, az anyagátadási folyamat már korábban is ismert volt, most azonban kiderült, hogy a tömegtranszfer módja jelentősen különbözik a modellek által előrejelzettől: a vámpírcsillag harapása, bár hatékony, de gyengéd.
Az új, részletes képek alapján megállapítható, hogy az óriáscsillag kisebb, mint ahogyan azt eddig gondolták. Emiatt viszont sokkal nehezebben magyarázható a vörös óriásról a kísérő irányába történő anyagvesztés az akkréciós koronggal számoló modell segítségével. A kutatók most azt gondolják, a folyamat a direkt tömegáramlás helyett úgy megy végbe, hogy a vörös óriásról csillagszél formájában kiáramló anyagot gyűjti be a forróbb komponens.
Az észleléseket a VLT Interferométer új, Pioneir műszerével végezték. A négy AT távcsőből összeálló virtuális teleszkóp felbontása egy teoretikus 130 méteresének felel meg. A legnagyobb optikai teleszkóp jelenleg a 10,4 méteres GTC a Kanári-szigeteken, de a még csak tervezési fázisban lévő E-ELT is csak 42 méteres lesz. Ez körülbelül 1 milliívmásodperc, ami ötvenszer jobb mint a Hubble Űrteleszkóp felbontása: a Földről nézve ekkora lenne egy, a Hold felszínén álló asztronauta látszó szögátmérője.
Az eredményeket részletező szakcikk az Astronomy & Astrophysics c. folyóiratban fog megjelenni.