Hamarosan érkezik a felmentősereg a Marsra

Az Opportunity 2004. január 25-én, hajnali öt óra öt perckor landolt Marson. Három héttel korábban a Spirit is leszállt a Mars másik oldalára, a Meridiani-síkságra. Előbbi köszöni, nagyon jól van: több éves vándorlás után 2011 augusztusában elérte akkori úticélját, az Endeavour-krátert, amelynek peremén a bolygó korábbi periódusaiból származó talajmintát vett. Hogy a marsi télben ne menjen tönkre az űreszköz, a NASA a kráter napsütötte oldalán parkoltatta le, a Greeley Haven mélyedésben. Az a kevés napsütés, ami ilyenkor eléri a poros napelemeken keresztül, elvileg elég energiát biztosít ahhoz, hogy a szerkezet működőképes maradjon.

A marsi évek nagyjából kétszer olyan hosszúak, mint a földiek. Az Opportunity a kilencedik földi évét kezdi a Marson, valamint az ötödik marsi telét éli túl. Az előző teleken ezzel az űreszközzel nem kellett a fenti a stratégiához folyamodni, viszont a Spirit három telet is így vészelt át. A Mars-járók negyedik tele után a Spirit hat kerekét meghajtó motorokból kettő elromlott, jóval a tervezett élettartam túllépése után. Csökkent mozgási képességeivel is napsütötte helyre tudott manőverezni, de végül 2010 márciusában megszűnt a kommunikáció a földi irányítással: halálát egyszerű kihűlés okozta.

Az Opportunity-nek még mind a hat kereke használható, de a tél miatt 2012 közepéig egy helyben marad. A várakozás sem telik azonban eseménytelenül: ezt az időt arra használják a kutatók, hogy információt szerezzenek a Mars belsejéről. Heteken át rádiójelekket sugároznak a helyhez kötött űreszközről, hogy megmérjék a bolygó forgásának ingadozásait. Ennek mértéke jelezheti, hogy a mag olvadt vagy nem – ahogy a tojásról is meg lehet állapítani, hogy nyers, vagy főtt, ha megmozgatjuk.

Véletlen felfedezés

Bár viszonylag kis területet jártak be, a Mars-járók rengeteg bizonyítékát találták a Mars vizes múltjának: sókat, üledékes lerakódásokat és olyan ásványokat, amelyek csak vizenyős környezetben alakulhattak ki. Mindezek megerősítik a marsi élet elméleti lehetőségét.

Az Opportunity egész pontosan a huszonkét méteres Eagle kráterben talált egyértelmű bizonyítékokat arra, hogy valamikor víz volt a Marson. Hasonló eredményeket hozott a Spirit is: a Mars-járó jobb első kereke beszorult, felsértette a talajt, ennek köszönhetően a tudósok olyan amorf sziklát pillanthattak meg, amilyen csak vizes közegben alakulhat ki. Az Opportunity a következő négy évben sikeresen felderített nagyobb és mélyebb krátereket, bizonyítékokat talált, hogy voltak nedves és száraz periódusai is a bolygónak.

Nem könnyű vezetni

A NASA mérnökei nem tudják úgy kormányozni a Mars-járót, mint egy távirányítós autót: nincs joystick, se élőkép a kamerákból, hogy könnyedén navigáljanak egyik helytől a másikig. A kiadott utasítások egész sokáig utaznak az űrben, az út pontos hossza mindig attól függ, hogy éppen milyen közel van egymáshoz a két bolygó. Jelenleg csak az egyik irányba a kommunikáció késleltetése körülbelül hét perc.

Ezért az űreszközzel előbb felmérik a környező területet, megtervezik az indulást, és csak ezután küldik el az utasításokat egy csomagban. Ez többször okozott problémákat, legutoljára például 2008 közepén szabadították ki a kutatók a még 2007 szeptemberében beszorult Opportunityt a Victoria-kráterből.

Az eszköz csúcssebessége 0,17 kilométer per óra, a terepviszonyoktól függően pedig sokszor még ennél is lassabb, nem beszélve a téli kényszerpihenőkről. Emiatt lehetséges, hogy az Opportunity nyolc év alatt is csupán körülbelül harminc kilométert tett meg. A Spirit pedig még ennél is kevesebbet, 7,7 kilométert haladt 2010-es halálálig.

Jön az okosabb változat

Körülbelül fél év múlva érkezik a Marsra a Spirit és az Opportunity utóda, az új generációs, nagyobb és okosabb Curiosity (Mars Science Laboratory). Az autó méretű járművet egy Atlas V rakéta juttatta a világűrbe 2011. november 26-án, a Mars-járó Cape Canaveralből indult 254 napos és 567 millió kilométeres útjára.

A Curiosity január 11-én megtette Föld-Mars út egyik lefgontosabb szakaszát. A NASA mérnökei háromórás sorozatokban működtették a hajtóműveket, hogy az űrszonda pályáját negyvenezer kilométerrel közelebb hozzák a Marshoz, így az eszköz a manöver előttinél 14 órával korábban landoljon majd. Ez azért volt fontos, hogy a leszálláshoz kiszemelt Gale-kráter a megfelelő helyen legyen, amikor a Curiosity odaér. A következő pályamódosítást március 26-án hajtja majd végre a szonda, és a tervek szerint idén augusztus 5-én érkezik meg a Marsra.

A Curiosity a kiválasztott régióban az élet nyomait keresi majd: vizsgálja, hogy a környezeti feltételek valaha adottak voltak-e mikrobák létezéséhez. A hatkerekű jármű egy helyben is meg tud fordulni, és képes felmászni nagyobb hegyekre is. A NASA a landolást is átdolgozta: míg a Spirit és az Opportunity hatalmas, felfúvódó labdák segítségével érkezett meg a Marsra, addig a Curiosityt fékezőrakétákkal lassítják majd addig, amíg biztonságosan földet nem ér.

A Curiosityt szállító egységet felszerelték a RAD (Radiation Assessment Detector) nevű műszerrel, ami az utazás alatt monitorozza a nagy energiájú atomi és szubatomi részecskéket, amelyek a Napból, távoli szupernóvákból és egyéb forrásokból érkeznek. Ez már az emberes Mars-utazás előkészítése, a részecskék ugyanis ártalmasak lehetnek az emberre. Korábban is voltak ilyen mérések, viszont a RAD-ot ezúttal az űreszköz belsejébe szerelték, így a NASA pontos képet kaphat arról, hogy egy utas milyen hatásoknak lenne kitéve.

A Curiosity elvileg strapabíróbb, mint az előző Mars-járók. Küldetését 686 földi napra tervezték: ellentétben a korábbi Mars-járókkal, az új változat nem rendelkezik napelemekkel, csak nukleáris energiaforrással, ezért biztos nem fog sokkal tovább működni ennél.