A Hold mögé építene űrállomást a NASA

A NASA a Lagrange-pontok gravitációs egyensúlyát felhasználva építene űrállomást a Hold túloldalán. A Lagrange-pontok – vagy librációs pontok – azok a helyek, ahol az égitestek gravitációs ereje kiegyenlíti egymást, így megközelítőleg nyugalmi helyzet lép fel. Ha egy űrbéli objektum ezen a ponton helyezkedik el, a helyzete a két égitesthez viszonyítva nyugalomban marad.

A csillagászat öt librációs pontot ismer. Az űrállomás helyszínéül a NASA az L2-es pontot szemelte ki, amely a Hold túlsó oldalától 37 ezer mérföldre található. A kiegyenlített gravitációs erő optimális nyugalmi állapotot biztosítana az űrállomásnak. Az állomás egyszerre kerülné meg a Holddal a Földet, mivel mindkét égitest vonzása egyforma erővel hatna rá, ez pedig ideális parkolási lehetőséget biztosítana.

Veszélyes rekordkísérlet

A grandiózus vállalkozás abból a szempontból példátlannak mondható, hogy emberi irányítású űreszköznek még sosem sikerült ilyen távolságra jutnia a Földtől. A jelenlegi rekordot az Apollo–13 állította fel, 1970 áprilisában: a sikertelen holdraszállási kísérlet után a legénység az Odyssey-Aquarius űrjárművekkel kerülte meg a Holdat, hogy visszatérhessenek a Földre. A pontos távolságot, illetve a rekordot azonban nem tudták hitelesíteni, mivel az expedíció idején nem rögzítették a Hold pontos keringési adatait.

Ha a NASA projektje sikerrel járna, az a jövőbeni űrkutatásokat is megkönnyítené, mivel az állandó űrállomásról egyszerűbb lenne emberi részvétellel zajló Hold-expedíciókat, illetve Mars-missziókat indítani. Az állomásról könnyebben elérhetők lennének az aszteroidák is, valamint lehetőség nyílna az űrben tartózkodás hosszútávú élettani hatásainak vizsgálatára is. A kozmikus sugárzástól védett Van Allen-övezeten kívül ugyanis ritkán tartózkodnak űrhajósok, a Hold túloldala azonban a sugárzástól védett területen kívül esik. A vállalkozás emiatt kockázatokat is rejt magában, mivel a sugárzás az űrhajósok egészségét is veszélyeztetheti.

A tudomány diadala

A tervek szerint az L2-es librációs pont a telerobotikus kutatásokhoz is megfelelő lenne, a csendzóna pedig a rádiócsillagászat fejlődését célzó kísérleteket lendíthetné elő. Míg a helyszín a nap- és földtudományi kísérletek elvégzése szempontjából lenne ideális, addig az űrállomás kiváló bázis lehetne az új műholdak és teleszkópok üzembe állításához, illetve a régebbiek javításához.

Az efféle kezdeményezés megvalósulásához azonban nemzetközi összefogásra, valamint akadémiai és kereskedelmi részvételre lenne szükség. A javaslatot kidolgozó William Gerstenmaier, a NASA munkatársa jelenleg is vizsgálja a projekt megvalósulásához szükséges feltételeket.

Olcsó, de biztonságos

Gerstenmaier jegyzeteiből kiderül kiderül, hogy egy ehhez hasonló tervet csak olyan mértékű együttműködéssel lehetne megvalósítani, amilyenre a Nemzetközi Űrállomás (ISS) létrehozásához is szükség volt. Gerstenmaier a jelenlegi üzleti lehetőségek felülvizsgálatát, valamint a költségek csökkentését és a magánszektor innovatív kezdeményezéseinek felhasználását sürgeti. A takarékosság jegyében az egyes eszközöket többszöri felhasználásra terveznék, hogy a későbbi missziók során is hasznosíthassák őket, de kiemelt figyelmet szentelnek a hosszútávú küldetésekre való felkészülésre, illetve a biztonsági kockázat csökkentésére is.